Valentin-napi őrület

Este volt. A kis szerelmespár úgy döntött, hogy egy hangulatos olasz étteremben vacsoráznak. A legkülönlegesebb ételek, a legfinomabb és az alkalomhoz legmegfelelőbb bor.

Csendben ettek. Néha-néha egymást fürkészve próbálták kitalálni a másik gondolatait. Valószínűleg sikertelenül, de ki tudja. A vacsora után úgy döntöttek, nem szeretnének ilyen gyorsan véget vetni ennek az estének. Ezért inkább a hosszabb úton indultak haza.

A park csendes volt. Minden ezüstös holdfényben úszott. Azt kívánták, bárcsak soha nem érne véget! De hirtelen...

Jack kinyitotta a szemét. Csalódottan tekintett körbe a szobában. A Nap fénye hívogatóan szűrődött be az ablakon.

- Csak álom volt! - Sóhajtotta. Lassan kimászott az ágyból, majd elindult a fürdőszoba felé. Amíg készülődött szüntelen eszébe jutott az álma, ami olyan hamar véget ért. Vajon hogyan folytatódott volna?

Álmosan haladt el a folyosón lévő naptár mellett. Csak egy röpke pillantást vetett rá, és tovább ment. Néhány másodperccel később ijedten fordult vissza. Majdnem leverte a képeket a falról. Gyorsan kezébe vette a kis naptárt, és döbbenten nézte. Nem akart hinni a szemének. A biztonság kedvéért előkereste a sok reklámújság és szórólap közül az aznapi újságot. Rögtön a dátumra esett a pillantása. - Hát tényleg igaz. - Mondta félhangosan. A lap bal felső sarkában ez állt: Február 12. - Két nap múlva.... - Bizony, két nap és itt a szerelmesek ünnepe, a Valentin-nap. Hirtelen megrázta a fejét, hogy magához térjen.

Megreggelizett, aztán felvette a kabátját, és kilépett a házból. Észre sem vette, hogy milyen gyorsan odaért az irodához, egyszer csak ott volt.

Eközben:

- Bobby, kész a reggeli!

- Egy pillanat, szívem. - Hallatszott a válasz valahonnan a fürdőszoba irányából. - Hmm, micsoda illatok! - Jelent meg hirtelen az asztalnál. Leültek, hogy egymás társaságát élvezve elfogyasszák a reggelit. Bobby kezébe vette az újságot. Amikor meglátta a dátumot, nagyobbat nyelt a kelleténél, aztán mintha mi sem történt volna, tovább evett.

- Minden rendben? - Darcy aggódva pillantott férjére.

- Igen, miért? - Bobby nagyon jól megjátszotta, hogy fogalma sincs, miről van szó.

- Akkor jó. - A nő furcsállta a dolgot, de ennyiben hagyta. Bobby az órájára nézett.

- Rohannom kell. - Gyorsan megitta a kávéját, és felpattant az asztaltól. Darcy egy kicsit tetette a sértődöttet. - Sajnálom.... - A férfi nagyon bánta a dolgot. - Majd bepótoljuk, ígérem. Rendben? - A nő bólintott.

Az irodában:

Ez a reggel olyan más volt! Az épület minden egyes négyzetcentimétere gondolatban piros szívecskékkel volt tele. A lányok már nagyon tervezgették a várva várt napot.

Tara az asztalánál ült. Valamilyen iratokat nézett át. Legalább is ezt hitték a többiek. Közben ábrándozva a saját mappája szélét díszítette kicsi, rajzolt szívekkel.

Sue már tűkön ült. Alig várta, hogy szerelme belépjen a terembe. Úgy szerette volna már látni. És ekkor...

- Jó reggelt mindenkinek! - Köszöntötte a csapatot derűsen Jack.

- Jó reggelt! - A férfi rögtön az asztalához ment. Mielőtt leült volna Sue lépett mellé.

- Már vártalak. - Súgta neki.

- Tényleg? - Jack egy picit meglepődött a kijelentés hallatán. A nő bólintott. - És miért?

- Csak úgy. - Vonta meg a vállát Sue. Lucy és Tara végig figyelték őket. Széles mosoly jelent meg az arcukon, majd egymásra kacsintottak. Lassan Bobby is megérkezett és elkezdték a munkát.

Jack megkérte barátját, hogy tartson vele az ebédnél.

Az étteremben:

- Na, mi olyan fontos?

- Miből gondolod, hogy csak ezért hívtalak ide?

- Miért is.....lássuk csak.....Mondjuk, mert csak ezért szoktál idehívni? - Bobby úgy gondolta, ez jó alkalom a piszkálódásra.

- Jól van, jól van! Te nyertél!

- Szóval....?

- Csak gondoltam, megkérdezem, hogy tudod hányadika van ma?

- Igen....Pontosan tudom, mire gondolsz.

- Nekem speciel semmi ötletem.

- Miről?

- Hát, hogy mit adjak Sue-nak.

- Ó, nekem már van. - Vigyorgott kajánul a férfi.

- Tényleg? - Jack közelebb hajolt. - Na, mesélj! - Bobby bizalmasan körülnézett, mintha attól tartana, hogy valaki kihallgatja őket.

Eközben az irodában:

A lányok éppen kávészünetet tartottak. Természetesen a beszélgetésük tárgya a Valentin-nap volt.

- Tara?

- Mi az? - A nő értetlenül nézett barátnőire.

- Láttuk a mappádat.... - Kezdte Lucy.Tara megköszörülte a torkát.

- És? - Kérdezte félénken.

- Jaj, ne csináld!Mik azok a kis szivek rajta?....Talán sordísz? - Lucy már nagyon kíváncsi volt és végre Sue is csatlakozott.

- Gyerünk, ki vele!....Esetleg Stanley hazajön?

- Ami azt illeti... - Szólt pironkodva Tara. - Igen.

- Óóó, ez mindent megmagyaráz! - A két nő elégedetten mosolygott.Ez a nap gyorsan eltelt, mégha ezt a szerelmesek nem is nagyon vették észre.Sokkal jobban kezdte őket foglalkoztatni egy szörnyű féreértés következményei.

Délután:

A fiúk alig várták, hogy leteljen a munkaidejük.Aztán felkutatták a város legjobb ajándék- és egyéb boltjait, hogy beszerezzék a meglepetések „hozzávalóit”.Igaz még volt két napjuk, de jobbnak látták minél előbb.

D gyorsan elvált a többiektől, és hazament.A többiek még megittak egy kávét mielőtt búcsút vettek volna egymástól.És ekkor....

Jack észre vett egy párocskát a kávézó előtt.valamiért nem tudta levenni a szemét róluk.Hirtelen tágra nyílt szemmel bökte oldalba barátját.

- Bobby, ezt látnod kell!

- Mi az? - Kérdezte a férfi és azt kereste, amit Jack nézett.Két szerelmes csókolózott nem messze tőlük.Bobby a felismerés pillanatában halkan felnyögött.Egy mély lélegzetvétel kíséretében ökölbe szorított kézzel állt, aztán faképnél hagyva két társát, elment.

- Mi ütött belé? - Myles nem értett semmit.Jack a pár felé mutatott.Egy jóképű, magas, fekete hajú férfi szerelmesen ölelt egy nőt.Darcy volt az.

Kezdett besötétedni.A két ügynök lassan hazament.

Másnap:

- Na, lányok?Várjátok már a Valentin-napot? - Myles kora reggel rátapintott a lényegre.

- De még mennyire! - A három nő egyhangúlag válaszolt.

- Miért, te talán nem? - Lucy kíváncsian kérdezősködött.

- Én? - A férfi meglepődött. - ugyan miért várnám, hiszen nincs senkim vagy elfelejtetted?

- Nem.

- Fiúk, az irodámba! - Szólt D az ajtóból.

- Megyünk. - Jack és Myles összenézett.Megvonták vállukat, a Demetrius után mentek. - Nos, miről van szó? - Kérdezte Jack.

- Holnap Valentin-nap és a lányoknak egy kis meglepetést össze kellene hozni, nem gondoljátok?

- Igazad van.

- Tudom, hogy te amúgy is egy halom virágot hoznál Sue-nak. - Mosolygott D.

- Talán. - Jött zavarba Jack.

- Akkor benne vagytok?

- Persze. - Hangzott egyszerre.

- Jut eszembe, hol van Bobby?

- Akadt egy kis gondja tegnap. - A két férfi nagyon hallgatag volt ez ügyben.D-nek is gyanús volt, de tudta, hogy úgy is fény derül a titokra.

Bobby telefonja szüntelenül csörgött.Előző nap este csúnyán összeveszett Darcy-val, és joggal haragudott rá.Amikor megnézte, ki hívja, azonnal kinyomta.Az irodában a három lánynak fel sem tűnt a baj.Jack és Myles is jobbnak látta most békén hagyni a férfit.

A lányok titkos ebédre mentek hármasban.A téma természetesen még mindig a Valentin-nap volt és az, hogy ők is meglepik szerelmüket.Lucy is segített tervezni, pedig nem volt senki az életében.

A fiúk bent maradtak az irodában.Jack egy halvány kísérletet tett afelől, hogy mi történt tegnap este, de gyorsan lemondott róla, amikor rájött, barátja nincs valami jól.De azért beszélhet vele, ha nem is erről.

- Bobby, jössz a jövő heti kosár meccsre? - Kérdezte óvatosan, de magabiztosan.

- Ne is próbálkozz, Szikra! - Válaszolt Bobby közömbösen.

- Mégis mivel?

- Jól ismerlek! - Felnézett. - Ha akarsz valamit, miért nem mondod meg egyenesen?

- De hát....

- Ne, inkább ne mondd az igazi okot, mert úgysem beszélek Darcy-ról. - Jack döbbenten és reménytelenül állt barátja asztala mellett.Mintha a férfi a gondolataiban olvasott volna.De hiszen a legjobb barátok voltak már évek óta.Miért olyan meglepő ez mégis?

Sue-ék is visszaértek.Nyomasztó volt a csnd és nem tudták, hogy miért.Bobby telefonja ismét szűnni nem akaróan csörgött.Lucy furcsálta, hogy a férfi úgy tesz, mintha nem hallaná.

- Nem veszed fel? - Érdeklődött kíváncsian.Válasz nem érkezett, semmi reakció. - Bobby? - Ekkor vette észre, hogy Jack hevesen integet neki, hogy ne, de már késő volt.

- Tessék? - Végre, legalább megszólalt.

- Nem veszed fel? - Lucy úgy döntött, ha idáig eljutott, akkor most már befejezi.Bobby egy röpke pillantást vetett a mobiljára.

- Nem. - Válaszolt hidegen, és folytatta a munkát.Lucy döbbenten nézett Jack-re, aki mutatott valami olyasmit, hogy ő előre szólt.Ez már Sue és Tara figyelmét is felkeltette.Egy kis szünetet tartva, kicsalták Jack-et az irodából, és rögtön faggatni kezdték.

- Nem mondhatok semmit.

- Jack, kérlek!A kedvemért áruld el, hogy mi folyik itt. - Sue bármire képes lett volna, csak, hogy tudja a színtiszta igazságot.

- Na jó! - Adta meg magát a férfi.Elmodta, hogy mit láttak tegnap a kávézónál, és hogy Bobby miként reagált a dologra, de azt is, hogy ő sem tud többet, mert Bobby-hoz egyszerűen lehetetlen most szólni, anélkül, hogy ne így viselkedne.Alig várta, hogy végre szabaduljon a kérdések záporából.Észrevétlenül visszamentek a terembe, és tették a dolgukat.

Darcy megelégelte, hogy nem tud beszélni a férjével, mert az nem hajlandó felvenni a telefont.

- Megérdemlem! - Monda csak úgy magának.De nagyon bosszantotta, hogy senki sem hallgatja meg, kivéve Matt-et.De persze nem ele szándékozott beszélni, hanem Bobby-val.Mit tegyen most?Viszonylag gyorsan döntött.

Néhány perccel később megjelent az FBI-nál.

- Sziasztok! - Válasz nem kapott. - Bobby itt van? - Végig nézett a lányokon, akik látva szinte könyörgő tekintetét, alig tudtak szótlanok maradni.De inkább csak mutatták az irányt, hogy hol keresse.Végül Jack is segített.

- Bumm! - Kiáltott át a termen.

- Mi az? - A férfi még nem látta Darcy-t.Közelebb ment.

- Beszélhetnénk? - Darcy olyan halk volt, mint egy megszeppent kisgyerek.

- Nincs miről. - Ezzel sarkon fordult és elhagyta a szobát.

- Gondoltam, hogy ez lesz. - Sóhajtotta a nő. - Pedig ő nem tudja az igazat! - Szegény majdnem sírvafakadt.Lucy vígasztalóan a vállára tette a kezét, Sue pedig mutatott valamit szavak nélkül: „Ne félj, minden rendbe jön.”

Néhány órával később:

Darcy elhatározta, hogy bebizonyítja az igazat Bobby-nak.Ha nem szavakkal, akkor tettekkel.Ezért hát ismét felkereste Matt-et.Megpróbálta rávenni, hogy hagyja őt békén, mert már nem szereti.

Különben ez nem egy futó kaland, de ezt majd később.

De sajnos a férfi nem így érzett, és igenis magának akarta a nőt.

- Jaj, ne csináld már! - A férfi nem hitt a fülének.

- Matt, kérlek! - A nő magabiztos volt, és elszánt.

- Nem, nem hagylak el többé!

- Pedig az lenne a legjobb.

- Szerintem meg nem....Szeretlek, ezt te is tudod.

- De én nem szeretlek, ezért kérlek, hogy hagyj békén, amíg....

- Amíg mi? - Szakította félbe Matt. - Rám nem küldöd, azt a szemét ügynök férjedet, aki.... - Nem tudta folytatni, mert Darcy akkora pofont lekevert neki, hogy ezzel belé fojtotta a szót.

- Ne merj így beszélni róla, megértetted?! - A nő forrt a dühtől.Matt hirtelen megragadta a karját.

- Ide figyelj te kis.....

- Ezt nem ajánlom! - Egy fenyegető hang szólt mögötte.Darcy megkönnyebbült.Matt hátra pillantott.Bobby állt mögötte. - Engedd el! - Matt megrémült, és elengedte a nő karját.

- És most tűnj el az életemből, örökre! - Darcy egy pillanat alatt visszanyerte önbizalmát. - Tűnés! - Matt jobbnak látta engedelmeskedni.Egy perc múlva már se híre, se hamva nem volt. - Köszönöm. - Rebegte Darcy szerelme felé fordulva.

- Nincs mit....De nagyon kíváncsi vagyok a magyarázatodra.

- Rendben, de azt a többieknek is kell hallani. - Ezzel bementek az irodába.Ott Darcy mindenkinek elmesélte, hogy tegnap találkozott a férfival, aki mint kiderült a főiskolai szerelme volt, de szakítottak, mert a fiú az újonc lányra hajtott.Most pedig annyi év után felbukkant, és kijelentette, hogy még mindig szereti.Darcy remélte, hogy sikerült megértetnie vele, hogy férjezett, és boldog házasságban él, szóval csak barátok lehetnek.De aztán váratlanul megcsókolta, és nem engedett.

Így már világos volt mindenki számára a dolog.

A következő nap valóban gyorsan eltelt.Már majdnem teljesen besötétedett, amikor Jack hazaért.Meglepő módon nyitva találta a ház ajtaját.Belépett, és mosolyogva pillantotta meg a folyosó túlsó végében figyelmesen üldögélő Levi-t.Sue is lassan előkerült, és minden erejével azon volt, hogy távol tartsa Jack-et a konyhától.

- Ez így nem ér! – Jack úgy tett, mint egy nyafogós kisfiú.

- Micsoda?

- Én szerettem volna vacsorát készíteni neked.

- Hát, erről lekéstél.De a desszertet még elvállalhatod.

- Rendben.

- Akkor várj még.Egy félóra, és tiéd a terep. - Mosolygott Sue.A férfi engedte szerelmét kibontakozni, addig ő is visszavonult a hálószobájába.

A vacsora gyönyörűen sikerült.

- Nagyon finom volt a desszert! - Sue-nak tényleg nagyon ízlett a házi puding.

- Sue, szeretnék adni valamit, ha már így megleptél.

- Óóó, Jack, ezt igazán nem kell....

- De igen. - Jack egy szál vörös rózsát nyújtott át kedvesének. - Boldog Valentin-napot....De van itt még valami. - Mosolygott.

- És mi lenne az? - Sue már nagyon kíváncsi volt.

- Lenne kedved itt tölteni az éjszakát? - Kérdezte óvatosan.A nő habozott egy percig.

- Igen! - Vágta rá hirtelen.

- Remek. - Jack kimondhatatlanul örült, és megcsókolta Sue-t.

Darcy-nak még akadt egy kis dolga munka után, ezért már sötét volt, mikor hazaért.Ahogy belépett az ajtón, majdnem elájult a látványtól.A padlót mindenfelé vörös rózsaszirmok borították.Az egész lakás harmonikus fényben úszott a gondosan elhelyezett mécsesek miatt.Az azstalon finoman illatozó vacsora, két személyre terítve.A vázában egy szál vörös rózsa.Bobby ott állt a szoba ajtajánál, és várta a reakciót.

- Na, milyen?

- Ez....gyönyörű! - Hebegte Darcy.

- Reménykedtem benne a tegnapi viselkedésem után. - Jegyezte meg halkan a férfi.

- De hiszen te nem tettél semmit....Félreérthető volt az első perctől, jogos..... - Kezdte kedvesen szerelme.

- De végighallgathattalak volna.

- Kiharcoltam magamnak. - Nevetett szelíden Darcy.Bobby is jobb kedvre derült.A nő közelebb lépett, és megcsókolta szerelmét.

VÉGE

Boldog Valentin-napot mindenkinek!