A nászút

A gép megérkezett a catania-i reptérre.Az utasok a kijárat felé tarttotak.Bobby-ék is leszálltak és odamentek a taxihoz.Nem sokkal később már a San't Alphino Garden hotel nászutas lakosztályán pihentek.Ezt a napot csak pakolással és rendezkedéssel töltötték.

Másnap reggel:

Darcy éppen a reggelit tette az asztalra, amikor Bobby felkelt.

- Jó a hajad! - Mondta kuncogva és férjére mosolygott, aki erre csak egy grimaszt vágott, végül eltűnt a fürdőszobában.

Kicsivel később:

- Ma körbenézhetünk a városban, ha gondolod. - Szólt Bobby.

- Rendben.

Kicsivel később:

- Olyan gyönyörű itt minden! - Mondta a nő, amikor átsétáltak a Piazza del Duomo (Dóm téren).

- Igen, de egy biztos.....

- És mi lenne az?

- Hogy te vagy a leggyönyörűbb. - Mondta Bobby mosolyogva és megcsókolták egymást.

- Nagyon szeretlek. - Suttugta Darcy.Bobby erre nem válaszolt, inkább újra megcsókolta kedvesét.Még felmentek a Castello Ursino várba, onnan csodálták a tájat.Aztán visszamentek a hotelbe.

Este:

- Bobby, lent vacsorázunk? - Intézte a kérdést Darcy a hálószoba felé.

- Hát....nekem mindegy.Dönts te.

- Rendben.Kíváncsi vagyok, hogy milyen egy igazi olasz étterem. - Ezzel felpattant a helyéről, hogy átöltözhessen.

Bobby már átvette a ruháját és a nappaliban várt.Az ablaknál állt és figyelte a tengert.Egyszer csak belépett Darcy.A férfi, ahogy végignézett rajta elállt a lélegzete.A nő abban a sötétkék, csillogó ruhában olyan volt, mint egy álom.

- Gyönyörű vagy. - Mondta halkan.Alig lehetett érteni.Egyszer csak arra eszmélt, hogy szerelme egy megcsókolja.Végül lementek az étterembe.

Az asztalnál:

- Emlékszel, hogy találkoztunk? - Kérdezte Darcy.

- Hogyne emlékeznék.

- Ki hitte volna, hogy ez lesz abból a félreértésből.

- De végül is a csapat megmentette az FBI jó hírét.

- Igen.És ez volt a szerencsém. - Erre elmosolyodtak.A pincér kivitte nekik az ételt, a megfelelő borral együtt.Vacsora közben felidézték mind azt, amit együtt átéltek.Az első találkozás, a megismerkedés......stb.Mikor befejezték felmentek a szobájukba, hogy valami kényelmesebb ruhába bújjanak.

- Most biztosan csodálatos a tengerpart. - Ábrándozott Darcy.

- Ezt könnyen kideríthetjük. - Szólt Bobby, miközben átkarolta a nő derekát.

A tengerparton:

- Szívesen ellaknék itt. - Mondta Darcy, ahogy a sötétben koromfeketének tűnő víz felé nézett.

- Igen, én is, de azért jobb nekünk Washington-ban. - Mondta kedvesen és röviden megcsókolta.

Ezek után nap, mint nap elmentek ugyanazokra a helyekre.Élveztek minden percet, amit együtt töltöttek.

Egy héttel később:

Az utolsó napokban.Egyik reggel megcsörrent Bobby mobilja.

- Bobby Manning. - Vette fel két ásítás között.

- Jó reggelt, Bumm. - Szólt egy ismerős hang.Jack volt az. - Hogy aludtál? - Kérdezte kíváncsian.

- Jól, amíg fel nem ébresztettél. - Morogta Bobby. - Mond, mit akarsz?

- Csak gondoltam beszélek veled.

- Úgy is néhány nap, és otthon leszünk. - Mondta Bobby.

- De így legalább felébreszthettünk titeket. - Válaszolt Jack nevetve.

- Nagyon vicces! - És ezzel lecsapta a telefont.

Ezt a pár napot inkább a hotel területén belül töltötték..Még a tengerpartra mentek le minden este egy kicsit sétálni.

Utolsó éjszaka:

- Jó volt itt. - Törte meg a csendet Bobby.

- Igen, nagyon.De jó lesz újra otthon. - Itt egymásra néztek végül Darcy folytatta. - Szeretlek. - És hevesen megcsókolta férjét.Végül az ágyban kötöttek ki.(Ugye nem kell részleteznem.)Reggel egymás karjaiban ébredtek és, ami azt illeti, örültek neki.

A reggeli után összepakoltak, még egyszer lementek a tengerpartra, aztán indultak, hogy elérjék a gépüket.

VÉGE