Titkos romantika
Szép napos péntekre ébredt Sue. Mielőtt felkelt volna még becsukott szemekkel álmodozott kicsit. „Olyan jó lenne ilyen szép reggeleken Jack karjai közt a csókjaira ébredni. Sajnos ez csak álom marad, ha ő nem lép és miért is lépne, hisz nem szeret, de mi van, ha szeret de ő meg azt hiszi én nem szeretem. Azt hiszem jobb, ha most felkelek és az álmokat, későbbre hagyom. Szeretlek Jack!”
Mikor belépett az irodába már mindenki bent volt és keményen dolgozott kivéve Lucy-t, aki haza utazott a nagyijához szabadságra. Miután leült az asztalához észrevett egy piros borítékot rajta a nevével. „Vajon ki küldhette nincs rajta feladó? Amint elolvasom, talán ki derül.” Elkezdte olvasni a levelet melyen ez állt.
„Mióta láttam a szemed tiszta fényét,
Azóta nem tudok élni Nélküled,
Mióta megbűvölt egy pillanatnyi szépség
Azóta szeretlek én...”
Sue-nak szinte elakadt a lélegzete mikor befejezte az olvasást. Egy ideig csak ült és nézett maga elé. Mikor ezt Jack meglátta felállt az asztalától és odament a nőhöz.
- Minden rendben van Sue? –Jack
- Igen, csak kaptam egy levelet, amin nincs feladó. –Sue
- Mi áll benne?
- Egy gyönyörű vers.
- Nem tán egy titkos hódolója van a hölgynek? –mosolygott Jack
- Nagyon úgy néz ki. Te nem láttad véletlenül ki tette ide?
- Sajnos nem, pedig kíváncsi lennék ki a titkos hódolód.
- Arra én is.
Mind ketten visszamentek dolgozni de egyikőjük sem tudott a munkára figyelni. Sue-nak csak az járt a fejében vajon ki lehet a titkos hódoló és miért nem mondja meg ki is ő? Eközben Jack a másik asztaltól figyelte a nőt ki rég elrabolta a szívét. Hamarosan eljött az ebédidő.
- Sue nincs kedved egy pizzához? –Jack
- Te fizetsz? –Sue
- Rendben én fizetek, mehetünk?
- Igen indulhatunk, úgyis kell Levi-nek egy kis séta.
Miután visszatértek az ebédről Sue asztalán megint volt egy boríték. A levélben ez állt:
„Adj esélyt, hogy szerelmed lehessek,
S reggelente csókoddal kelhessek!
Engedd, hogy szívedért cserébe szívemet adhassam
És tested minden részét csókommal borítsam.”
A levél végére érve Sue-nak szinte elakadt a lélegzete. „Valaki nagyon komolyan gondolja. De vajon ki lehet az, aki ezeket, a szép verseket küldte? Bárcsak Jack küldte volna őket? De az nem lehet, hisz velem volt mikor ezt valaki az asztalomra rakta.” Mikor jobban megnézte a borítékot talált benne még egy üzenetet.
„Sose halaszd el a lehetőséget,
Ekkor Jack lépett Sue asztalához mosolyogva.
- Újabb titkos levél?
- Talán féltékeny vagy?
- Én miért is lennék féltékeny,
- Én azt nem tudhatom.
Ekkor Lucy lép be egy nagy csokor vörös rózsával.
- Sue ez neked érkezett.
- Nekem, és ki küldte?
- Nem tudom, egy futár hozta, de van hozzá kártya.
- Akkor lássuk.
„Minden vágyam együtt lenni veled,
csókolni a szád, nézni a szemed.
Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet,
érted tenném, és mindig csak veled”.
„Ha még tudni szeretnéd, ki vagyok, találkozzunk a parkban, ahol Levi-t szoktad sétáltatni. Szombaton kilenc órakór a szökőkútnál két tucat rózsával. Remélem, eljössz!”
- Sue ez a férfi teljesen beléd van esve. –Lucy
- Én is azt hiszem. Vajon elmenjek, olyan kíváncsi vagyok, vajon ki lehet az.
- Természetesen elmész! Én pedig segítek ruhát választani és kisminkelni.
- Köszönöm Lucy.
Szombat.
Sue már hat órakor elkezdett készülődni de így is késésben volt.
- Lucy kívánj szerencsét. –Sue
- Sok szerencsét kislány, remélem az vár rád akire te számítasz.
- Kétlem Lucy, de indulnom kell, mert elkésem.
Mikor Sue megérkezett a parkba senkit nem látott csak egy asztalt csodálatosan megterítve rajta két tucat vörös rózsával. Lassan odament az asztalhoz és talált rajta egy üzenete:
„A legszebb nőnek kit valaha láttam,
Sue leült az asztalhoz, ekkor valaki megérintette a karját. Mikor megfordult Jack-et látta ott térdelni kezében egy kis fekete bársony dobozkával, amiben egy gyönyörűen csillogó fehér arany gyűrű volt. Sue szemeiből lassan könnyek kezdtek el folyni.
- Sue Thomas hozzám jönnél feleségül? –Jack
- Azt hiszem nem értettem a kérdést. Azt kérdezted, hogy hozzád megyek-e feleségül? –Sue
- Jól értetted a kérdést pontosan ezt kérdeztem. Mit válaszolsz?
- Azt, hogy igen. Boldog és büszke leszek, hogy a feleséged lehetek szeretlek Jack.
- Én is szeretlek Sue.
Jack lassan felhúzta Sue ujjára a gyűrűt, majd óvatosan megcsókolta. Miután szétváltak csak egymás szemébe néztek és mosolyogtak.
- Annyira reménykedtem benne, hogy te küldted a verseket.
- Én pedig abban reménykedtem, hogy igent fogsz mondani a lánykérésemre. És lenne itt még egy meglepetésem.
- Mi lenne az?
- Két repülőjegy Párizsba egy csodálatos hétvégére. Lenne kedved eljönni velem?
- Nem is tudom, Párizs. Persze, hogy lenne kedvem, veled bárhova.
- Rendben jövő héten indulunk. Fel kérhetem újdonsült menyasszonyomat egy táncra?
- Igen
Jack felállt felsegítette Sue-t majd finoman átölelte a nőt. Sue közelebb bújt Jack mellkasához, már érezte a férfi szívverését, ami ugyan úgy, mint az övé is gyorsabban vert. Lassan táncoltak és mindkettőjük fejében ugyanaz a gondolat járt.
„Szívem ezt a percet nagyon régen várja,
Amelyben Te leszel az életem párja.
Oly boldogan gondol szívem a jövőre,
Mikor elmondhatom: Enyém vagy örökre.”
*
"Jobban szeretlek, mint ahogy tegnap szerettelek,
De kevésbé, mint holnap foglak szeretni.”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Képek a sorozat 
