A BARÁTSÁG EREJE

Már megint esik! Ez nem lehet igaz! Mintha csak azért esne, hogy engem bosszantson! És még esernyő sincs nálam!

Bosszankodott Viola azon, hogy esik az eső. Nem szerette, ha munkába menet esik, és most még újcsapathoz rendelték Washingtonba. Teste lelke nem kívánta, hogy újból be kelljen illeszkednie egy csapatba, de az előző főnöke megmondta, hogy vagy ez, vagy még lámpaőr sem lehet. Nem értett máshoz, csak a nyomozáshoz. Ez az élete, és nem szeretett volna egy újabb szakmát tanulni. Élvezte a munkáját, ha még társakkal is kellett dolgoznia, amit nagyon nem szeretett. Sok ismerőse, adósa, barátjának mondott személy volt az életében, de igaz barátai nem voltak. Mindenkiben talált valami kivetni valót, amiért nem engedte közel magához. Ugyan tudta, hogy kell magára felhívni a figyelmet, és könnyedén a középpontba kerülni, de már megégette magát a barátság tűzével, így eleinte csak zárkózott lett egy új barátság iránt, de később teljesen elszigetelte magát. A piros jaguárjához öltözött, hogy az új munkahelyén jó benyomást tegyen, és csodálókat szerezzen. Valahol aljas és számító volt, hogy sokkal inkább szerette, ha az emberek csak csodálják, mint egy csillagot, amit soha nem érhetnek el, de ne tárja ki a szívét egy őszinte léleknek. Reggel sokáig gondolkodott azon, hogy a miniszoknyás kosztümét, vagy a nadrágost vegye fel, de végül is a szoknyás mellett döntött, de a nadrágost is betette a kocsi csomagtartójába. Végre tovább tudott haladni és lassan elért új munkahelyére. A parkolóban addig körözött, amíg meg nem találta az utolsó szabad helyet. Mielőtt kiszállt volna, még egyszer megnézte a sminkjét, és megigazította a haját a visszapillantó tükörben. Az anyós ülésről felvette a táskáját, leellenőrizte, hogy minden meg van-e, majd kiszállt. Ahogy a lift felé sétált észrevette, hogy tűsarkúja mennyire visszhangzik a parkolóban. A lift tükrében teljes egészében leellenőrizte, hogy tökéltessen néz-e ki. Elégedettséggel könyvelte el, hogy ébenfekete haj, szebb, mint valaha. Félt, hogy a festés tönkre fogja tenni, de még mintha javított volna rajta. Az ötödik emeletre ment, a másodikon beszállt mellé egy szelíd arcú, szőke hajú nő, a kutyájával. Három emeleten keresztül figyelte a kutyust, és azon gondolkodott, hogy vajon milyen fajtájú. Tudta ő, csak most nem jutott eszébe. A nő is az ötödikre ment, majd amikor megállt a lift, és kiszálltak, egy kicsit egymásnak mentek, aminek a következtében Viola leejtette a táskáját. A nő, észrevétlenül ment tovább, Viola leguggolt a táskájáért, majd az egy arra sétáló karót nyelt férfitól megkérdezte, hogy merre találja Dimitrius Ganz irodáját. A férfi elmondta neki, majd az utasításokat követve Viola a következő pillanatban már az iroda előtt találta magát. Nagy levegőt vett, majd határozottan bekopogtatott, és bement. Az iroda konzervatív berendezése egy mosolyt, megérő gondolatokat ébresztett benne, de a mosolyát inkább magabiztos és céltudatos mosolyra váltotta fel.

Mivel nem úszhatta meg, így inkább emelt fővel lépett be az irodába. Ott ült az a nő is, akivel a liftben futott össze. Két férfi, és három nő volt az irodában, akik mind a saját asztaluknál ültek. Két asztal volt üres. Az egyiket teljesen letakarították, ebből gondolta, hogy az lesz az övé. A másikon mindenféle papírok és más kacatok hevertek, amiből arra következtet, hogy jelenlegi főnöke asztala lesz. Mind a két férfit igen vonzónak találta, főleg magasabbikat, de látta, hogy mind a kettőjük ujján karikagyűrű van, így sajnos foglaltak voltak. A nők közül csak, az egyikkőjüknek nem volt karikagyűrű az ujján. A kutyus, akit annyira figyelt a liftben, most hirtelen felugrott rá, és boldogan csóválni kezdte a farkát. Viola nem értette, mi ez a nagy öröm, mert a kutyus úgy viselkedett vele, mintha rég nem látott gazdija tért volna vissza. A nő, sietve oda jött, majd a kutya nyakörvénél fogva leültette azt.

Dimitrius biztatóul megveregette Viola hátát, majd visszatér a saját irodájába. Viola utána bámult, míg el nem tűnt az egyik ajtóban.

Viola leült az asztalához, majd a székben hátradőlve várta, hogy bele csapjon a villám. Lábait keresztbe téve limbálta őket, és élvezte a nagy asztal adta helyet. A számítógépében körülnézett, de semmi érdemlegeset nem talált. Az asztalára nem akart kitenni semmi kacatot, a mobilját kivéve. Ez rögtön elővette és felhívta New Yorki szomszédját, aki kérte, hogy számoljon be neki az új helyzetről. Tíz perc, beszélgetés után Viola a táblához ment, hogy átnézze az ügyet, amin dolgoznak. Szörnyű volt a látvány, de nem rémisztette meg. Sue halkan a háta mögé lopózott, majd megkocogtatta a vállát.

Egy kis vendéglőbe mentek, ami közel volt, így elsétáltak arra. Viola feltűnést keltett, a körülötte lévő, sötét ruhás emberek között. A séta közben rájött, hogy Bobby és Tara házasok, ahogy Jack és Sue is. Míg vissza nem tértek, az irodába a két pár a másik kezét fogta, és romantikáztak. Szinte teljesen kisütött a Nap, így Viola levette az aprócska kabátkáját, és csak egy vékonypántos topban sétálgatott. A napfényben haj csak úgy ragyogott az élettől. A 168 cm-es magasságával nem lett volna különösebben magas, de a 10 cm-es cipősarka igen csak megnyújtotta. Az utcán sok férfi megfordult utána, és volt, aki le is szólította, de Viola mindegyiket figyelmen kívül hagyta. A vendéglőben egy ablak melletti asztalhoz ültek le. A pincér abban a pillanatban ott teremet, ahogy mindenki lerakta a hátsóját.

Miután Viola leadta a rendelését a pincér, felvette a csapat többi tagjának a rendelését. Míg vártak, hogy kihozzák az ételeket, addig megiszogattak egy pohár vörösbort, és jót nevetgéltek. A hangulat, csak még oldottabb lett, amikor elkezdtek enni.

Viola intett a pincérnek, hogy fizetni szeretne, majd egy százdollárost nyomott a kezébe. A számla ugyan csak nyolcvandollárnyi volt, de mivel meg volt elégedve a csípős szósszal, így a bőséges borravaló sem maradt el. Rámosolygott a többiekre, majd szó nélkül felállt és kiment a mosdóba. A többiek eközben rendre leszólták Bobbyt, amiért beugratta Violát. Hamarosan újból az asztalnál ült, majd legurítva az utolsó korty bort, kezébe vette a táskáját és a kabátját, majd felállt, hogy elinduljon. Pár lépés után, azonban visszafordult.

Amint Viola kilépett a vendéglő ajtaján, kitört mindenkiből a nevetés. Azt gondolták, hogy Viola fog pórul járni, de e helyett inkább Bobby álla esett le. Amikor Viola visszaért a telefon olyan őrületesen csengett, mintha égne a ház. Kiderült, hogy újabb tűzeset történt. Lerohant a kocsijához, majd a helyszínre hajtott. A többiek már ott voltak, és elképedve figyelték a csoda járgányt.

Viola, ahogy elmondta, a gondolatait, úgy sétált körbe a romos épületben. Nem nézte hová lép, de ösztönei megsúgták neki. Még a cipőjének az orra hegye sem lett kormos. Együtt gondolkodott a gyújtogatóval, érezte, amit ő érzett, amikor az épületbe egyre jobban belekaptak a lángok. Sikerének egyik kulcsa az volt, hogy mindig és minden körülmények között együtt tudott gondolkodni az ellenféllel. Ez talán abból ered, hogy mélyen, legbelül arra vágyott, hogy átálljon a sötét oldalra, de nagyobb eséllyel inkább abból, hogy ősei is katonák, majd később rendőrök lettek. Elődei még 1492-ben érkeztek meg Amerikába, magával Kolombusszal. Az ő családja a legrégebbiek közzé tartozott. Jack tudta, ha valaki ennyire együtt tud gondolkodni az ellenfelével, akkor nem szabad megzavarni a koncentrálásban. Levi hirtelen hangosan kezdett ugatni, és a padlót kaparta. Sue oda ment, majd a romok alatt észre vette, hogy van ott egy ajtó. A hamut és a törmeléket óvatosan elsöpörte, majd felnyitotta. Az a látvány, ami elé tárul szörnyűbb volt, mint bármi eddig. Koreai menekülteket rejtett a pince, akik között volt öt éves, de idősebb is. Mindegyikük füstmérgezést kaphatott. Az egyik férfi pont az ajtó alatt feküdt, biztos ki akarta volna nyitni, de a füst vele is végzett. Legalább húsz halottat követelt ez a tűz. A többiek is megnézték, hogy mi van ott, de nem bírták a látványt. Viola ment oda utoljára, de neki a szeme se rebbent. Sajnálta azokat a szegény emberek, akik oda vesztek, de érzéseit kitűnően tudta titkolni. A hullaszállítók felhozták a menekülteket, majd a csapat pincében is körül nézett. Jack észrevette, hogy néhány tégla lazán van betéve, ezért egy bicskával kiszedte. A többinek is neki esett, és amikor végzett a fal mögött egy kis fekete dobozt találtak. Felnyitották a dobozt, amiből több milliónyi értékű gyémánt került elő. A fehéren ragyogó drága kövek között, meglapult, több fekete gyémánt is. Viola tudta, hogy a gyilkos nem volt tudomása az emberekről és a gyémántokról a pincében. Az áldozatok száma így már 35-re növekedett. Egyre sürgetőbb volt megtalálni a tettest.

Miután Viola mindenkitől elköszönt, azonnal haza hajtott. Letusolt, majd megvacsorázott és végül lefeküdt aludni. Sokáig forgolódott az ágyában, és azon gondolkodott, hogy vajon miért érzi, hogy a csapat tagjai ismeretlen ismerősei lennének. Furcsa érzés vette körül, ami biztosan nem a tűzesetek miatt volt. Megrémisztette ez az érzés, de mégis biztonságérzetet adott. Úgy hajnali kettő körül tudott elaludni. Három óra múlva már fel is kellett kelni, mert elvégezte a reggeli teendőit, majd indult az irodába. Ma egy sokkal lazább stílusú ruhában volt, ami még mindig jól mutatta az alakját, de ugyan akkor sokkal visszafogottabb volt, mint a tegnapi. Munkába menet megállt egy presszóban, ahol fánkokat és kávét vett.

Az nap még sokáig maradt a csapat az irodában, és azon gondolkodtak, hogy vajon ki lehet a gyilkos. Estére mind annyian együtt vacsoráztak, ahol érdeklődtek Viola felől, de a nő vagy nem adott válaszokat, vagy nem csak kitért a kérdés elől. Mindenki számára gyanússá vált Viola viselkedése, de Sue sejtetette, hogy valami fájdalmas titok van a múltjában, amiről nem szeretne beszélni. Levi volt az egyetlen, aki feltétel nélkül megbízott Violában. Másnap Lusy utána, nézett Viola múltjának és egy szigorúan titkos aktára bukkant. Alig tudott valamit kideríteni Violától, de talált egy régi fotót, amin, ugyan Viola volt, de az óta teljesen megváltozott és nem lehetett felismerni. Nem tudta, hogy mit tegyen, ezért tanácsot kért Dimitriustól, a főnökétől. Dimitrius is nagyon meglepődött a dolgon, és azonnal az irodájába hivatta Violát, a többiekkel együtt.

Viola dühös volt, Lusy tette miatt, de ugyan akkor, teljesen hidegen hagyta a dolog. Soha nem tombolt még benne egyszerre, ennyire két ellentétes érzés. Az irodában mindenki ledöbbenve hallgatta a történetet, de Lusyt annyira mardosta a bűntudat, hogy miután Viola kiment az irodából elkezdett zokogni. A többiek próbáltak magukhoz térni, az ámulatból, miközben Lusy is megpróbálták összeszedni valahogy. Viola, mint egy forgószél ment a kocsijához, és sebesen elhajtott. Jack utána akart volna menni, hogy a csapat nevében bocsánatot kérjen, de a nő hamar eltűnt a szeme elől. Kókadtan ment vissza az irodába, ahol már próbálták volna felhívni Violát, de nem volt elérhető. Suenak rossz érzése támadt, amit Levi nyugtalan nyüszítése is alátámasztott. A hatodik érzéke megsúgta, hogy valami nagy baj van. Ő is rosszul érezte magát a Violával történtek miatt, holott nem is tett semmit. És talán ez volt a lelki ismeretfurdalásának az oka, hogy nem tett semmit. Talán jobban érezte volna magát, ha utána megy, és legalább megpróbálja megkeresni, de nem tettet. Hagyta, hogy Jack menjen utána, és ő csak ölbe tett kézzel várja a fejleményeket. A rossz érzés még jobban elhatalmasodott rajta, amikor Viola másnap sem jött be dolgozni. Kiküldtek egy járőr kocsit a házához, és a szomszédoktól megtudták, hogy tegnap haza se jött. Jack Bobbyval végig járta az utat, ahol elvileg Violának el kellett volna mennie, de semmit sem találtak. Kissé fáradtan tértek vissza az irodába, ahol Tara várta őket a rossz hírrel.

Miután a srác kiment az irodából, Jack jobban megnézte, a csomagot. Észrevette, hogy nincs rajta feladó. Könnyedén csomagolta ki az egyszerű papírcsomagolásból, amikor rájött, hogy egy videó kazettát. Oda adta Tarának a kazettát, hogy az egész csapat láthassa. A videó szalagon Viola volt megkötözve, egy fehér szobában, és egy hang mondta el, ha a csoport nem találja meg Violát időben, akkor ő is az egyik tűz áldozata lesz. Jack az asztalra csapott idegességében, majd egy percnyi hallgatás után, a hanghoz egy arc is párosult. Ekkor jöttek rá, hogy a várost rettegésben tartó gyújtogató nem más, mint az egyik közeli étterem esetlen pincérfiúja. Tudták, hogy egy kiváló ügynök élete forog kockán, és sokat veszíthetnek, ha nem találják meg időben, John McClodot. A várost már így is rettegésben tartotta, de nem fog le állni, felhívást adott a keringőre, hogy Jack és csapata kapja el. Viola tévedett azzal kapcsolatban, hogy John leáll, ha a sárkány jelképét kirakja, de minden másban igaza volt. Megkezdődött a játék az idővel, és egy elmebeteg, emberrel. Viola túl értékes volt ahhoz, hogy olyan könnyen veszni hagyják, emellett még tartoztak neki egy bocsánatkéréssel. Sue bárhogy nézte a felvételt, nem tudott rájönni, hogy vajon hol lehet Viola. A napok egyre gyorsabban peregtek, míg nem egy reggelre virradóan, mindannyian egy nagy fehér szobában találták magukat. Minden fehér volt. A falak, az ágyak, a ruháik, minden, egyet kivéve. Egy párna alól kilógó fekete hajcsomót. Lusy azonnal oda rohant, ahhoz az ágyhoz, ahonnan a hajcsomó lógott kifele, és amikor felemelte a takarót, a békésen alvó Violát találta alatta.

John pár percen belül betolt egy nagy zsúrkocsit, amin hat adag reggeli volt. Viola azonnal neki látott a reggelinek, majd bíztatta a többieket is az evésre. Senki sem értette Viola viselkedését, és csak némán bámulták, miközben a reggelijüket majszolták. Violát többször is kiengedte John, de a többieknek nem volt még erre lehetőségük. Déltájban kaptak egy tv-t és egy rádiót, és így nem voltak annyira elzárva a külvilágtól. Viola egyszer még újságokat is bevitt neki, amiben az ő eltűnésüket közölték le a napilapok. Estére harmadjára is begördült a zsúrkocsi. Viola némán majszolgatta a vacsorát, miközben meredten bámult maga elé.

Viola ezzel magár húzta a takarót, majd elaludt. Már régen nem érezte magát ennyire kipihentnek. John megadta a módját, hogyan tegye szebbé az utolsó napjait. Viola nem félt a haláltól ellentétben a többiekkel, akiknek sok veszteni valójuk volt. Legjobban Sue félt, hogy benn égnek a tűzben, mert ő terhes volt, habár erről még nem tudott senki semmit. Az utolsó napjukon John bejött mindanyóijukhoz és meglepetések hadát zúdította rájuk.

John Viola kezébe nyomta a fegyvert, aki egyenesen Suera szegezte azt. Másodpercekig bámult egymásra a két nő, majd Viola halkan azt suttogta, hogy: bocsánat, majd megfordult és John fejébe eresztette a golyót. Mindenki ledöbbent, de Viola némán bámulta a holttestet, majd kiment. A többiek is utána mentek, és erősítést hívtak, amikor találtak egy bombát az épület egy eldugott sarkában, amihez hívtak volna egy robbantási szakértőt, de Viola azt mondta, hogy tudja hatástalanítani, de mindenki menjen ki az épületből. Sokáig várták Violát, amikor az épület hirtelen felrobbant. Csak hamu és törmelék maradt utána. Sue elmondta Jacknek, hogy gyereket vár tőle, és Viola megmentette az életét, azzal, hogy Johnt lőtte le. Másnap reggel, nem találták Viola holtestét a romok között, de amikor visszamentek az irodába, szinte a hisztéria szélén állva ültek le az asztalukhoz.

Mindenki csak a jót és szépet mondta el Violáról, mert ugyan nem rég volt csak a csapat tagja, de mindenki megkedvelte és rosszat nem tudtak volna mondani róla. Már egy órája beszélgettek, amikor Bobby meglátott egy ismerős mobilt Viola asztalán. Hirtelen oda szaladt az asztalhoz és felkapta a telefont.

Viola és a csapat tisztázta a megoldatlan kérdéseket, és arra jutottak, hogy milyen jó barátok. A barátság ereje segítette át Violát a nehéz körülményeken.