Változások

7. fejezet

A kórházban:

Az orvos elmondta Bobby-nak, hogy Darcy még nem ébredt fel, de javult az állapota. A férfi egyáltalán nem keseredett el, örült, hogy kedvese jobban van. Végül óvatosan benyitott a szobába. Pár percig csak állt az ajtó mellett csöndesen. Eddig nem tudott volna semmit mondani a nőnek, de most hirtelen eszébe jutottak azok a dolgok, amik a gyilkossági kísérlet után kavarogtak benne. Abban a kritikus órában, amikor a műtő előtt állt a csapattal együtt.

- Kérlek, soha többé ne csinálj ilyet! - Szólt gyengéden. Érdekesen festhetett, hogy szinte magának beszél, de legbelül érezte, hogy a felesége hallja őt. - Jól ránk ijesztettél… De elkaptuk, aki ezt tette. - Itt elhallgatott és az ablakhoz lépett. - Életemben először igazán féltem… - De nem folytathatta, mert bejött a szobába egy nővér.

Másnap az irodában:

- Jó reggelt! - Szólt Myles, miközben az asztalához ment.

- Jó reggelt! - Válaszoltak a lányok.

- És még jobb reggelt, ha az ott a kezedben fánk. - Mondta Jack, amikor elhaladt a férfi mellett, aki nyújtotta felé a finom péksüteményeket. - Hmm… Ez a fánk… napról napra jobb lesz.

- Ugye mi is kapunk? - Kérdezte Lucy.

- Hát persze. - Myles letette az asztalra a dobozt. Mindenki rávetette magát. Öt perc se kellett, hogy az összes elfogyjon.

- Hol van Bobby? - Érdeklődött Sue néhány perccel később.

- A napokban nem valószínű, hogy túl gyakran fogjuk látni. - Válaszolta Jack. - Az ideje nagy részét most a kórházban tölti.

- Már értem.

- Figyelem! - Lépett a szobába D.

- Csak nem egy új ügy? - Kérdezte Myles.

- De igen… Holtan találtak rá egy férfira egy sikátor mélyén. - A csapat kezdett felfigyelni az esetre. - Meg kell találnunk az összes kapcsolatát, és persze a gyilkosát is.

- Újabb sorozatgyilkosság?

- Reméljük, hogy nem… Na, munkára fel!

Eközben:

Bobby gondolataiba merülve, kávéjával a kezében haladt végig a kórház folyosóján. A korterem felé sietett, ahol Darcy feküdt. Belépett a szobába. Mielőtt becsukta volna az ajtót, kilesett a folyosóra. Sehol egy nővér vagy orvos. Elmosolyodott.

- Tudod… - Csukta be az ajtót maga mögött. - Tényleg megijedtem, hogy elveszíthetlek… - A kabátja zsebébe nyúlt, mielőtt azt levette volna. Meglepetten vett ki belőle valamit… Egy nyakláncot, kereszt medállal. - Kié lehet ez? - Tette fel a kérdést magában. Elgondolkodott. - Sue… - Mondta hang nélkül. Eszébe jutott, hogy, amikor a nővel beszélt, valami szokatlan volt rajta, de eddig nem tudta, mi az. - Hát persze… a nyaklánc! De hogyan került ide?

A gyilkosság helyszínén:

- Tudunk már róla valamit? - Kérdezte Jack Mylestól.

- Igen. A neve Ray Jackson. Egyelőre ennyi.

- Hát ez nem sok. Mindenesetre ráállítom Tarat.

- Rendben. - Jack felhívta a nőt és közölte vele az eddig tudottakat.

Ismét az irodában:

- Találtál valamit? - Fordult D. Tarahoz.

- Igen. - Felelte. - Ray feleségének ez a második házassága…

- Válás? - Szakította félbe Lucy.

- Igen. Az előző férjét feljelentette bántalmazásért, ezután beadta a válópert.

- Mennyit kapott a fickó?

- Tíz évet. - Felpillantott. - Volt más, kisebb ügye is, ami szemet szúrt… De öt évvel megúszta jó magaviseletért.

- Meddig kell még ülnie? - Kérdezte D.

- Egy hete szabadult. Szerintetek köze van a dologhoz?

- Ki tudja… azért nem ártana elbeszélgetnünk vele. - Szólt Jack.

- Sajnos a címe még nincs meg. - Nézett a monitorra Tara.

- Akkor maradt a feleség.

- E Street 25/7.

- Gyerünk!

A helyszínen:

A csapat, mikor odaért, egy - két percig még csak figyelte a házat, majd Jack bekopogott. Az ajtó lassan kinyílt és egy magas, hosszú barna hajú nő állt előttük.

- Jó napot! - Szólt Jack. A nő csak biccentett a fejével. - FBI. Maga Mrs. Jackson?

- Igen én vagyok.

- Szeretnénk feltenni pár kérdést.

- Rendben. Fáradjanak be!

- Köszönjük.

- Volt a férjének rosszakarója? - Kezdte D.

- Nem. De ezt már a rendőröknek is elmondtam. Nem tudom, hogy még mit akarnak tőlem…

- Bármit, ami még fontos lehet. - Mondta Myles. A nő megvonta a vállát.

- Mivel foglalkozott a férje? - Kérdezte Jack.

- Egy kis boltot vezetett.

- Esetleg körülnézhetnénk az üzletben?

- Nem látom akadályát. Itt a cím.

- Köszönjük. Sokat segített. - Szólt D, és a kis csapat elhagyta a házat.

- Mit gondoltok… találunk ott valamit? - Fordult Myles a társaihoz.

- Egy próbát megér.

- Igaz.

Néhány órával később:

- Mi volt a boltban? - Kérdezte Lucy, mikor a három férfi belépett a terembe.

- Semmi. - Szóltak egyszerre. Jack nagyot sóhajtva leült székébe, Myles kávéért sietett, D pedig elvonult. Már hat óra is elmúlt, de még mindig ugyanott tartottak.

A kórházban:

Bobby egész nap próbálta elérni a csapatot, de hiába. Az órájára pillantott. Nemsokára hét lesz, és a többiekről semmi hír. Gondolta, bemegy az irodába, de már biztosan mindenki hazament. Ő még nem is tudott az új ügyről. Direkt nem szóltak neki, nehogy lelki furdalása legyen, hogy dolgoznia kellene.

Fáradt volt, és aggódott. Ott ült az ágy mellett, és töprengve nézte kedvese arcát. Lassan lecsukta szemeit, és elaludt.

Az irodában:

- Jack! Mrs. Jackson hívott. - Szólt Lucy, amikor utolérte a férfit a folyosón.

- És?

- Tudja, hol van a volt férje. - Jack kíváncsian nézett a nőre. - Itt a cím… Ez egy ház kint a város szélén. Ők ketten kezdtek bele, de a válás és a börtön miatt abbahagyták.

- Ez egy jó infó. - Nézett maga elé elgondolkodva. - Máris odamegyünk.

A helyszínen:

- Üresnek látszik. - Mondta Myles, mikor kiszálltak a kocsiból.

- Lehet, hogy az is. - Válaszolt D.

- Vagy csak Mr. Huntnak oka van bujkálni. - Meredt a házra Jack. Myles megkerülte a házat, D pedig bekopogott.

- Mr. Hunt… FBI.

- Tudjuk, hogy odabent van. Nyissa ki! - Válasz viszont nem jött. Hunt nagyon jól tudta, hogy miért keresik, és nem szeretett volna visszamenni a börtönbe. Megpróbált a hátsó ajtón elmenekülni, de látta az ablakból, hogy ott is várják. Egyetlen kiút maradt… A legközelebb lévő földszinti ablak. Kiugrott rajta, áttörve az üveget.

- Mi volt ez? - Kérdezte Jack, a csattanás hallatán.

- Az ablakon át menekül. - Szólt Myles.

- Utána! - Nem sokkal később már utol is érték. Jack végül leteperte, és megbilincselte.

- Nem csináltam semmit!

- Akkor miért futott el? - Erre már nem válaszolt.

Ismét az FBI-nál:

- Szép volt, fiúk! - Kiáltották a lányok egyszerre.

- Még nincs lezárva az ügy… Bizonyítani még mindig nem tudunk semmit. - Mondta kicsit csüggedten Jack.

- De legalább őrizetbe vettük az első számú gyanúsítottat. - Próbálta vidítani Myles.

- Igaz. - Mosolyodott el a férfi.

- Ha már bizonyítékról van szó, ezt hallgassátok! - Lépett a fiúkhoz Lucy. - A laborosok találtak az áldozat ruháján néhány hajszálat. - A csapat összenézett. – Már csak azonosítani kell. - Folytatta a nő széles mosollyal az arcán.

- És van egy alanyunk is. - Jelent meg Jack arcán az a gonosz vigyor.

A kórházban:

Bobby csöndben meredt a telefonjára. Úgy döntött inkább nem hívja fel a csapatot. Hátradőlt a székben, és hosszan nézett ki az ablakon. Észre sem vette, hogy szerelme végre felébredt. Darcy mosolyogva, szótlanul feküdt, és figyelte a férfit. Bobby érezte, hogy valaki szemmel tartja, de csak akkor tért magához teljesen, mikor a nő megfogta a kezét. Odafordult.

- Szia. - Szólt Darcy halkan. Bobby-nak egy hang sem jött ki a torkán. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez a valóság. Újra látta azt a gyönyörű kék szempárt. Végül két kezébe fogta a nő kezét, és lehajtotta fejét az ágyra. Darcy hagyta, hogy az örömkönnyek végiggördüljenek arcán.

Az irodában:

- Na?

- Határozottan egyezik a DNS. - Jelentette ki örömtől sugárzó arccal D.

- Az ügy ezennel lezárva! - Kiáltotta Jack megkönnyebbülten.

- Már csak a jelentés hiányzik. - Mondta Myles.

- Miért kell mindig elrontanod mások örömét, Myles?! - Méltatlankodott Lucy. A férfi vágott egy grimaszt. A napot az említett dokumentum megírásával zárták.

Egy héttel később:

Egy csöppet sem átlagosnak mondható, nyugodt délután édes perceit élvezte a csapat. Mindenki magában is felkészült az ünneplésre. Várták, hogy mikor érkezik meg a rég nem látott párocska.

- Utat a hősnőnek! - Konferált Bobby. A többiek felpattantak helyeikről. Darcy nevetve belépett. Az egész szoba olyan volt, mint egy gyerekzsúron. Mindenfelé lufik, és középen a csapat. A nő szúrós szemmel pillantott férjére. - Ne nézz így rám! Én csak a híreket hoztam. - Nézett Bobby ártatlanul. Végül Darcy megbékélt a gondolattal, hogy őt ünneplik.

A csapat felváltva mesélte el a történetet.

-… És aztán kijelentettem, hogy biztosan az újságokból vagy a tv-ből értesült az eset felől. - Mondta Jack.

- Ebben már csak az volt a szép, hogy igazából, egyikből sem ismerhette a fejleményeket, mert megtagadtuk a nyilatkozást. - Folytatta Myles.

- Mind az újságok, mind a tv felé. - Fejezte be a mondatot Bobby.

- Végül elkaptuk. És reméljük, hogy örökre ott marad, ahol van. - Mindenki bólintott.

- Bobby! - A férfi megfordult. - Gyere. - Szólt Lucy. Bobby értetlenül megvonta a vállát, és követte a nőt. A folyosón megálltak.

- Mi az?

- Érkezett valami D jóvoltából, amit fel kellene olvasnod.

- Nekem?!

- Igen… tessék. - Azzal a kezébe nyomot egy papírt. Bobby végigfutatta szemét a sorokon. Széles mosoly jelent meg az arcán. - Gondoltam, hogy tetszeni fog.

- De még mennyire!

- Akkor rajta! - Visszamentek a terembe. Ünnepélyesen megköszörülte a torkát. A többiek ránéztek.

- Mi az a kezedben, Bobby? - Kérdezte Jack.

- Egy nagyon jó meglepetés neked.

- Nekem?!

- Pontosabban nektek. - Pillantott Suera. A két szerelmes összenézett.

- Mit csináltatok?! - Kérdezte a férfi Lucy-t és Bobby-t.

- Semmit. - Vágták rá azonnal.

- Na persze! És mi a meglepetés? - Bobby kihúzta magát.

- Először is, ez azt hiszem, a tiéd. – Nyújtotta át Suenak a nyakláncát. Jack furcsán nézett rájuk.

- A múltkor elrejtettem a láncomat Bobby zsebében, hogy… vigasztalja. – Magyarázta a nő.

- Akkor lássuk. – Kezdte Bobby. - D-nek köszönhetően sikerült enyhíteni a házirenden.

- Ez mit jelent?

- Egészen pontosan az egy egységnél dolgozó szerelmesekre vonatkozó szabály lett egy kicsit módosítva. - Felnézett a papírból.

- Jól értettem, azt mondtad, hogy az egy egységnél? - Ámult el Sue.

- Azt írja, engedélyezhető a kapcsolat, ha semmiféle képpen nem gátolja a munkát. - Olvasta a lapról Bobby. - Nos Szikra… Hamupipőke… - Pillantott egyikről a másikra.

- Nem tudok mit mondani. - Szólt Jack kábultan.

- Nem is kell. - Vágta rá Lucy. - Csak csókold már meg!

- Csókot, csókot… - Kezdték a többiek halkan. Jack végül odafordult Suehoz, és megcsókolta.

 VÉGE