Változások
4. fejezet

 Nem csak azt kellett megünnepelni, hogy Bobby visszajött. Hanem azt is, hogy Jack és Sue végre egymásra talált. Késő estig együtt volt a csapat. Felidéztek néhány emléket és nevettek rajtuk. Úgy tettek, mintha gondtalan életük lenne. Pedig ez egy cseppet sem volt igaz.

Sue, bár nagyon szerette Jacket, a szíve mélyén úgy érezte, hogy ő is csak egy, a sok közül a férfi számára. Jack aggódott, hogy a nő talán pont ezt érzi. Bobby azon töprengett, vajon mi lehet most kedvesével. A többiek, pedig ezt mind tudták.

Másnap:

Bobby, mivel újra a csapathoz tartozott, vidáman pakolt ki asztalára.

- Szeretem az ilyen napokat! - Lépett be Myles. - Hétfő. A hét első napja. Ami sajnos mindig a vasárnapot követi, így mindig is a hétköznapok elő hírnöke lesz.

- Már megint kezdi! - Méltatlankodott Lucy.

- Jó reggelt, Myles! - Szólt D.

Eközben Los Angelesben:

- Darcy! Csak nincs valami baj? - Kérdezte a nő főnöke.

- Szeretnék beszélni magával valamiről.

- Akkor rajta, hallgatom.

- Azt hiszem, változtatás kellene a munkámban. - Kezdte el Darcy.

- Miféle változtatás?

Ismét Washington:

- Olvastátok már? - Nyújtotta a többiek elé Tara az aznapi újságot.

- Mit kellett volna olvasnunk? - Érdeklődött Jack.

- A főcikket.

- Csak nem a virginiai sorozat gyilkosság? - Kapcsolódott be Myles.

- De igen. Mellesleg miénk az ügy. - Szólalt meg Demetrius.

- Akkor lássunk munkához! - Mondta Jack.

- Lucy, nézz utána ennek a rendszámnak. - Utasította D és egy cetlit adott oda neki. A nő bólintott. - Tara, te pedig szerezd meg a biztonsági kamera felvételeit.

- Rendben. - Válaszolta Tara és kisietett az irodából.

Kicsivel később:

- Utána néztünk a rendszámnak. - Kezdte Lucy a csapathoz fordulva. - Egy szürke, négy ajtós furgoné… A kocsi mindegyik helyszínen feltűnt, nem sokkal a gyilkosság előtt.

- Sikerült megszerezne a felvételeket. - Szólt Tara. - Sue, meg kellene nézned őket. A nő közelebb lépett a kivetítőhöz, Tara, pedig elindította filmet. Mindössze annyi látszott, hogy egy férfi megáll a banktól nem messze és hirtelen pisztolyt rántva, megöl egy nőt. Ezt a bank kamerája vette fel. Ebből nem lehetett semmit kivenni. Volt azonban egy üzlet a túloldalon, aminek a felvétele más szögből történt és sokkal tisztább volt a kép is.

- Mintha azt mondaná, hogy „én szeretlek”… A nő pedig… Tara kinagyítanád az arcát? - Megtörtént. - Azt mondja, „te ezt nem értheted. Másról van szó.”… A férfi pedig, „igen, te elárultál engem.”… „Én soha nem tennék ilyet.”… „Akkor ez mi?!” - A férfi letépett valamit a nő ruhájáról. - Az micsoda? - Kérdezte Sue a csapathoz fordulva.

- Tara, közelíts rá. - Mondta Jack. A nő megtette. Mindenki a képet szemlélte, de semmi. Végül Myles megszólalt.

- Olyan, mint egy poloska, nem? - A többiek bólintottak.

Másnap:

- Szóval a nő egy ügynök volt? - Kérdezte D.

- Igen. CIA-és volt Virginiában. - Mondta Tara.

- Tudunk már valamit a gyilkosról? - Tette fel a kérdést Jack.

- Eddig még semmit. - Válaszolta Sue. Jack felsóhajtott.

- Mit szólnátok, ha most elmennénk ebédelni és elfelejtenénk az ügyet egy kis időre? - Szólt D.

- Benne vagyok. - Kiáltott Myles.

- Én meg éhes. - Vágta rá Bobby.

- Akkor mire várunk?! - Elindultak a szokásos helyre, csak Lucy és Sue maradtak, mert ők már ettek.

Ebéd után:

A csapat visszaért az irodába.

- Bobby! - Kiabált a férfi után Lucy.

- Igen?

- Kerestek telefonon.

- Ki volt az?

- Valami Jefferson.

- Jefferson… - Ismételte gondolkodva Bobby. Végül megrázta a fejét.

- El akarta kérni a számod… Azt mondtam neki, hogy ehhez a te engedélyedet kell kérnem.

- És nem mondta, hogy milyen Jefferson?

- Azt hiszem Barett.

- Kösz.

- Nincs mit. - Bár a gyilkost még nem kapták el, nagyon jó volt a hangulat. Arról beszélgettek, hogy milyen jó végre együtt látni Jacket és Suet. Arról is, milyen volt az ebéd és ilyen apróságok. Szóba jött egy régebbi ügy. Egy baleset körülményeit vizsgálták. Azon a napon jó nagy hülyeségeket követtek el. Ezeken jót nevettek. Egyszer csak Jack megszólalt.

- Nem igaz, Bumm? - A férfi arca egyszeriben komoly lett. – Bobby, figyelsz rám? - Nagy csend, mindenki Bobby-ra néz.

- Hm. Bocs, nem figyeltem. Mit mondtál?

- Mi történt? - Fordult barátjához Jack.

- Semmi… csak eszembe jutott valami.

- Nem osztanád meg velünk? - Kérdezte Myles. Bobby ránézett és lassan bólintott.

- Amikor Lucy mondta, hogy valaki keresett engem telefonon… nem ugrott be, hogy honnan olyan ismerős a név. - Kezdte Bobby.

- És?

- Jefferson Barett… jó barátok voltunk… ez akkor volt, amikor még nem ismertelek. - Fordult Jack felé.

- Értem, de hogy jön ez most ide?

- Az autóbalesetről jutott eszembe. - Itt szünetet tartott. - Volt egy barátnője, akivel jóban voltam. Egy buliról jöttünk haza. Jeff nem volt velünk. Próbáltam rábeszélni a lányt, hogy ne vezessen, mert egy kicsit többet ivott a kelleténél… De végül meggyőzött, hogy el tudja vezetni a kocsit.

- És nem így volt? - Kérdezte Tara.

- Lehet, hogy épségben hazajutunk, ha azon az éjszakán nincs vihar… Az autó megcsúszott, felborult és egy fa állította meg.

- Ezt még nem is mondtad nekem. - Szólt Jack.

- Ennyire nem merültünk el a múltunkban. Nem is nagyon akartam róla beszélni.

- És mi lett a lánnyal? - Zökkentette vissza őket Lucy. Bobby folytatta.

- Jeff, ahogy meghallotta a hírt, rögtön a helyszínre sietet. Velem nem törődött, látta, hogy semmi bajom…

- Szerencsére. - Szakította félbe Myles.

- Igen. Néhány karcolással megúsztam.

- És aztán? - A csapatot annyira érdekelte a történet vége és lényege, hogy csak úgy egymás szavába vágva kérdezgették Bobby-t.

- Rögtön a barátnője felől érdeklődött… Amikor közölték vele, hogy a lány… - Itt maga elé nézett és kimondta. - Halott, teljesen kiborult. És, ami még rossz ezután jött.

- Miért, mi jött még? - Kérdezte Jack.

- Engem okolt a haláláért.

- Téged, azért, mert az a lány túl sokat ivott? - Hitetlenkedett Sue. A férfi bólintott.

- És vajon most mit akarhat tőled? - Nézett Bobby-ra Lucy.

- Nem tudom. Azok után megszakadt a kapcsolat közöttünk. Felbomlott a barátságunk… Azóta nem is beszéltünk, sőt soha többé nem láttuk egymást. - Kis szünet. - De egy biztos; azóta neheztel rám. Hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy én le akartam beszélni a lányt a vezetésről, nem hitte el.

Egy nappal később.

- Sziasztok!

- JT, mi járatban? - Kérdezte Sue.

- Bobby-hoz jöttem. Hol van?

- Bobby! - Kiáltott Jack.

- Igen? - Hangzott az iroda túlsó feléből.

- JT van itt. - Szólt vissza barátja.

- Egy perc. - Mondta Bobby felnézve a többiekre. - Miért kerestél? - Kérdezte, mikor odaért hozzájuk.

- Valaki van itt. Éppen felfelé tart.

- Ki az?

- Azt nem árulhatom el. - Amikor látta az értetlen arcokat, folytatta. - Megkért rá, hogy ez maradjon titok, amíg fel nem ér.

- Értem. Kösz.

- Akkor én megyek is. - Ezzel elhagyta a termet. Mindenki kíváncsian várta a titokzatos személyt. Senki sem nézett ki a folyosóra, inkább az irodában várták a meglepetést. Nem sokkal később meg is jelent. Egy szót sem tudtak szólni, mikor meglátták.

- Darcy. - Ennyit sikerült kinyögnie Bobby-nak. A csapat szótlan maradt a háttérben és hagyták kibontakozni az eseményeket. A nő közelebb lépett férjéhez.

- Sajnálom, hogy a munkám egy percig is fontosabb volt. - Kezdte halkan. - … Nálad. - A férfi csendben hallgatta. Darcy a szemébe nézett. - Meg tudsz nekem bocsátani?

- Miért bocsássak meg? - Válaszolta Bobby semmit nem sejtető hangon. Mindenki ijedten meredt rájuk. A nő lehajtotta fejét.

- Értem. - Mondta csendesen.

- Nem, te nem értesz semmit. - Szólt a férfi. - Miért bocsássak meg, hiszen semmi rosszat nem tettél. - Egészen közel lépett a nőhöz és megfogta a kezét. Darcy felnézett. - A világon mindennél jobban szeretlek, ezt te is tudod. - Darcy csak ámult. Végül elmosolyodott, amikor látta, hogy férje is azt teszi.

- Te… - De nem tudta folytatni, mert Bobby váratlanul megcsókolta. A többiek ezt a jelenetet látva, tapsolni kezdtek.

- Éljen, éljen! - Kiáltották a lányok.