Változások

3. fejezet

Ismét az irodában:

- Jók voltatok! - Fogadta Lucy a fiúkat, mikor visszaértek.

- Köszönjük! - Hangzott egyszerre.

- De most meg kell írnunk a jelentéseket. - Jelentette ki Demetrius. Mindenkit lehangolva ezzel, de végül neki fogtak.

Később:

- Sue! - Lépett oda a nőhöz Jack.

- Igen? A randinkról van szó? - A férfi bólintott.

- Mikor menjek érted?

- Nyolc?

- Remek.

- És hová megyünk? - Érdeklődött Sue.

- Az legyen meglepetés. - Mosolygott Jack. - Akkor nyolcra ott leszek érted. - Mondta zavartan.

- Rendben.- Titokban Lucy és Bobby hallott mindent és a beszélgetés végén egymásra kacsintottak.

Este:

- Na milyen? - Nézett barátnőjére Sue.

- Csodálatos vagy! - Ekkor csengettek. Levi persze rögtön jelezni akart gazdájának. – Hohó… nem pajti! Majd én kinyitom. És sietett az ajtó felé.- Szia Jack! Hűha…

- Szia Lucy! Sue?

- Már készen van. Gyere be!

- Köszönöm. - És bement a lakásba. Amikor meglátta szerelmét elállt a lélegzete. - Gyönyörű vagy! - Csak ennyit sikerült kinyögnie. Sue mosolygott.

- Na gyerünk! Ne csak álljatok ott! Menjetek, érezzétek jól magatokat! - Tessékelte ki Lucy a párt.

- És most már elárulod, hogy hová megyünk?

- Egy nagyon jó étterembe. - Felelte Jack.

Az étteremben:

- Ki hitte volna, hogy egyszer tényleg randizni fogunk. Nem csak úgy teszünk. - Mondta Sue.

- Azt hiszem, vannak, akik ez hitték.

- Lucy és Bobby, igaz? - A férfi bólintott. - Valahogy ők ezt az első perctől fogva tudták. Mindketten látták rajtad, hogy… szeretsz.

- És igazuk van. Sue, amióta csak besiettél az irodába, csak arra tudok gondolni, hogy szeretlek! És, hogy soha nem akarok mást szeretni.

- Én is szeretlek, Jack.

Még aznap este:

Bobby belépett az ajtón. - Szia, drágám!

- Szia! - Hangzott a válasz a konyhából. Bobby odament feleségéhez és átkarolta a derekát.

- mit is akartál mondani az irodában? - Kérdezte kedvesen.

- Hát…

- Valami baj van?

- Ami azt illeti, igen. - Fordult Bobby felé a nő. Bobby kezdett aggódni és ezt nem is leplezte. Darcy folytatta. - Emlékszel még a Los Angeles-i állásra?

- Hogyne emlékeznék. De mi történt?

- Újra felajánlották nekem. - Sóhajtott Darcy.

- És?

- Én… ismét elfogadtam. - Bobby tekintete megütközött, aztán elkomorult.

- Ezt nem hiszem el! Te újra elfogadtad azt az állást?! Mit akarsz ezzel? - Emelte meg a hangját.

- Szeretnék előre haladni a munkámban! - Válaszolta keserűen a nő.

- És mégis mit vársz tőlem?! Újra engedjelek el?

- Nem!

- Akkor?

- Azt szeretném, ha velem jönnél. És most nem fogom meggondolni magam! - Próbált határozott lenni, de nem sikerült. Mivel Bobby hirtelen felindulásában elfordult tőle, nem láthatta, hogy a nő könnyeivel küszködik. Néma csend állt be közöttük és most a férfi hallotta azt a hangot, amit már rég nem. Darcy zihálva, de csendben vette a levegőt. Sok éve már annak, hogy utoljára sírt. Inkább csak látszott az arcán a fájdalom, de nem sírt. Viszont most nem bírta tovább. Bobby felismerte ezt a hangot. Egy percig próbált nem is figyelni rá. Nem akart megbocsátani, de képtelen volt szívének parancsolni. Amikor megfordult, látta kedvesét, ahogy a konyhapultnak támaszkodva, tőle elfordulva áll és nehezen veszi a levegőt a sírástól. Bobby-nak összeszorult a szíve. Nem akarta így látni. Csendben odament hozzá és hátulról átölelte. A nő nem ellenkezett. Bobby gyengéden a vállára hajtotta fejét.

- Ssss… ne sírj. - Mondta halkan Darcy fülébe.

- Én csak… annyit… kérek, hogy… próbáljuk meg. - Bobby tudta, hogy ez milyen fontos Darcy számára.

- Jól van. Nyugodj meg… Elmegyek veled, rendben? - A nő nem tudott válaszolni. Csak bólintott. A férfi felé fordult és érezte, ahogy az szorosan magához öleli. De nem tudta abbahagyni a zokogást. Bobby hagyta, hogy kisírja magát. Szerette volna megvigasztalni. És tudta, ennek csak egy módja van: ha most vele tart Los Angeles-be.

- Bobby, én nem akarlak kényszeríteni… - A férfi csitítólag, gyengéden a nő szájára tette kezét.

- Nem kényszerítesz semmire. - Mondta csendesen. - Veled megyek, mert szeretlek. - És megcsókolta.

Másnap:

- Este nem tudtam vele beszélni, mert későn ért haza. Én már biztosan aludtam. Ma reggel, pedig nem ébresztettem fel. - Mesélte Taranak Lucy.

- Nézd, ott jön. - Hívta fel figyelmét barátnője. Egymásra néztek és bólintottak. Megrohamozták Sue-t.

- Na mesélj! Milyen volt a randi? - Kérdezte Lucy.

- Csodálatos! - Válaszolta Sue.

- Ó, ez mindent elárul! - Mondta Tara.

- De nem úszod meg ilyen könnyen! - Mutatott Lucy Sue felé fordulva. - Majd egy kávé mellett kifaggatunk.

- Rendben. - Szólalt meg Sue.

A kávézóban:

- Hallgatunk! - Szólt Tara izgatottan.

- Bevallotta, hogy szeret, amióta csak meglátott… Kaptam tőle egy szál rózsát.

- És? Mesélj! - Kérte Lucy.

- Vacsoráztunk, aztán sétáltunk a parkban… Leültünk a szökőkút mellé és onnan néztük a csillagokat.

- Tényleg csodálatos lehetett. - Ábrándozott Tara.

- Az volt… Aztán hazakísért.

- És… mit mondott vacsora közben? Azon kívül, hogy szeret? - Faggatta tovább Lucy.

- Felidézte a pillanatokat, amikor csak rám tudott gondolni…

- Akkor már értem, miért értél olyan későn haza. - Ezen mindannyian nevettek. - Óh, ideje visszamennünk. - Szólt végül Lucy.

Az irodában:

Jacket is kikérdezték minden apró részletről a fiúk. Ő megadóan válaszolt a kérdésekre. A lányok visszaértek. Elkezdtek beszélgetni, és valahogy szóba jöttek a múlt eseményei. Jó és rossz pillanatok. Például az első találkozásuk Sueval, Myles piszkálódása a szokásaikkal kapcsolatban vagy, amikor Bobbynak Elvist kellett játszania. Sokat nevettek. De Jack észre vette, hogy Bobby egyre szomorúbb.

- Hé, Bumm! Valami baj van? - Kérdezte barátját.

- Hmm… nem, semmi. - Eszmélt fel a férfi. Persze nem hitték el neki.

- Engem nem tudsz becsapni, Bobby. - Jelentette ki Jack.- Mi történt? - Bobby megrázta fejét, felállt és kisietett az irodából.

- Mi baja lehet? - Értetlenkedett Myles.

- Nem tudom. - Nézett Jack barátja után. Bobby Demetriushoz ment, hogy beadja felmondását. D nem hitt a fülének, de, amikor a férfi elmagyarázta neki, hogy miért teszi ezt, elfogadta. Ezután Bobby visszament, összepakolni. Szerencsére a csapat többi tagja nem volt ott. Próbált gyors lenni, de az emlékek magukkal ragadták és így többet időzött asztalánál. A csapat közben megebédelt, így visszament az irodába. Amikor meglátták Bobby-t az üres asztal mellett, nem tudták mit higgyenek.

- Mit csinálsz? - Kérdezte Jack. Bobby nem válaszolt. Végül D mentette ki a kellemetlen helyzetből.

- Figyelem! - Szólt a csapathoz. - Bobby elköltözik Washingtonból, ezért felmondott nekünk… Többé nem tartozik az FBI-hoz. Ne haragudj. - Fordult a férfihez.

- Nem haragszom. Ez az igazság. - Senki sem tudott megszólalni. Jack megrázta a fejét.

- Nem… - Csak ennyit tudott kinyögni. Könnyek gyűltek a szemébe. Elfordult barátjától és utat törve a többiek között, kiviharzott a szobából. Bobby lehajtott fejjel áll és várta, hogy valaki megszólaljon. Sue odalépett hozzá.

- Nélküled semmi sem lesz a régi… De nem állunk az utadba. - Küszködött a könnyeivel. - Legyél boldog! - Elcsuklott a hangja. - Ne felejtsd el, hogy szeretünk! - Mutogatta.

- Nem felejtem, hiszen… ti vagytok a családom… már évek óta. - Sorban megölelték. A lányok sírtak, a fiúk, pedig könnyes szemmel búcsúztak el társuktól. Bobby szeme sem maradt szárazon. A csapat tényleg olyan volt számára, mint a családja. És nem csak ő érezte így. Bobby-nak mennie kellett. Csak egyet sajnált. Azt, hogy a legjobb barátjától nem köszönhetett el.

Néhány nappal később már Darcy-val együtt Los Angeles-be ment, ahonnan nem volt vissza út. Jack egész nap az asztalánál ült és semmivel nem lehetett felvidítani.

- Szikra, ne csináld ezt! - A férfi félbe szakította.

- Ne hívj Szikrának! - Kiáltott rá Mylesra. Nem akarta ezt a nevet hallani többé. Mert általában csak Bobby nevezte így.

- Jól van. De… - Nem látta értelmét, hogy folytassa. Mindenki próbálta a férfit jobb kedvre deríteni, hiába. Még Suenak sem sikerült. Elveszíteni egy barátot, vagy csak távol kerülni tőle, mindig fájdalmas. Hát még akkor, ha az a legjobb barátod. Senki nem tudta kiverni fejéből a történteket. Demetrius úgy határozott, hogy nem fog egy ideig új ügynököt keresni Bobby helyére. Hosszú éveknek tűnő hónapok teltek el így.

Los Angelesben:

- Bobby, tudom nem elég ok, de ez nagy lépés.

- Biztosan nem jössz? - Kérdezte a férfi. Darcy csak megrázta a fejét és elfordult. - Hát jó. - Ezzel felvette a csomagjait és elindult a reptér felé.

- Szia! - Köszönt el a nő, de nem kapott választ. - Megérdemlem, hogy ne szóljon semmit. - Mondta magában. Egy kis idő múlva Bobby után ment, de nem azért, mert meggondolta magát. Csak szeretett volna rendesen elbúcsúzni tőle.

A reptéren:

- Bobby! - A férfi megfordult az ismerős hang hallatán.

- Igen?

- Szeretlek. - Suttogta Darcy, mikor odaért hozzá.

- Én is szeretlek. - És megcsókolták egymást. Bemondták, hogy a Washingtonba tartó gép mindjárt indul.

- Ez a te géped.

- Igen, ideje mennem. - Mindketten bólintottak, azután Bobby otthagyta Darcy-t. Csak, mikor már a repülő felszállt, akkor eszmélt fel a nő.

- Mit csinálok?!… Elengedtem őt! Nem mentem vele. - De már késő volt ezen gondolkodnia. A gép elment. Még este is ez járt a fejében. Csak feküdt az ágyon és némán meredt a sötétbe. - Én bolond! Fontosabb a szakmai előmenetelem a férjemnél?! Miért nem mentem vissza? Velem jött, hogy ne hagyjuk el egymást, mint már egyszer megtettük. Erre én újra elhagyom! - Nem tudta folytatni gondolatait, mert lassan elaludt.

Washington:

Már sikerült a csapatnak valamennyire túltennie magát a fájdalmas búcsún. Még mindig eléggé csendes volt mindenki, de már nem lehetett annyira érezni a feszültséget és a szomorúságot a szobában. El voltak halmozva papírmunkával. Vagy jelentést írtak vagy aktákat néztek át. Már éppen befejezték, amikor váratlanul belépett valaki az irodába.

- Jó reggelt!

- Bobby!… Hát te mit keresel itt? - Sietett barátja elé Jack. Megállt előtte, de nem tudott semmit mondani.

- Hazajöttem. - És a két barát megölelte egymást.

- ''Jöttem''? Mi ez az egyes szám? - Kérdezte Myles.

- Darcy… nem jött velem.

- Ezt nem értem. - Mondta Lucy. - Hiszen szeretitek egymást.

- Nem mindig van olyan, hogy másodszor is felajánlanak egy állást, ha már egyszer otthagytad. - Szólt Bobby.

- De a szerelmet semmi sem győzheti le. Főleg nem a munka! - Mondta Sue.

- Úgy látszik mégis. - Jelentette ki a férfi.

- Nem adhatod fel ilyen könnyen! Hiszen házasok vagytok! - Kiáltott fel Jack.

- Nem adom fel!

- És most mi lesz? Visszamész? - Kérdezte Myles.

- Nem. Azért jöttem, hogy újra a csapathoz tartozzak. A családomhoz, ha ti is akarjátok.

- Darcy is a családod. - Mondta Tara.

- Tudom. - Mindenki Demetriusra nézett. A férfi Bobby-hoz fordult, miután végigmérte a csapatot.

- Bobby, Üdvözlünk újra a csapatban!

- Köszönöm.

- Ezt meg kell ünnepelni! - Szólt Tara.

- Igen. - Helyeseltek a többiek.

- De előbb talán illőképpen kellene fogadnunk valakit, nem? - Kérdezte Sue Bobby felé fordulva. - Sajnálom, hogy nem köszöntünk, mikor beléptél.

- Csak nem tudtunk semmit csinálni. A meglepetés ereje. - Mondta Lucy.

- Semmi baj.

- Én viszont szeretném ezt a mulasztást bepótolni. - Szólt Sue.

- Mi is! - Kiáltották a többiek, és mindannyian megölelték barátjukat.

- Jól van, srácok. Elég lesz! Inkább menjünk ünnepelni, jó?

- Ahogy akarod, Bobby. - Jelentette ki D.

- Én így akarom.