Változások

1. fejezet

A nő az ágyán ült. Nem sokáig tudott nyugton maradni. Felállt, odasétált a tükörhöz, végignézett magán és megigazította a haját. Állt ott egy darabig, aztán odasietett az ablakhoz. Kinézett, de csak a sötét éjszakát látta. Ismét leült az ágy szélére. Öt perc múlva kiment a konyhába. Az étel már tálalva volt. Körbenézett az asztalon. Valahogy nem tetszett neki. Kisimította a terítőt és átrendezte az evőeszközöket, talán már húszadszorra. Aztán a kanapé mellett levő DVD-kre esett a pillantása. Mindnek elolvasta a címét. Csupa romantikus film. Újra körbejárta a házat. Minden tökéletes volt. Megint a tükör előtt kötött ki. Ismét igazított a haján. Aztán csak állt ott csendben. Meredten nézte tükörképét. Egyszer csak megszólalt a csengő. A nő elmosolyodott. - Végre! - Mondta magában és kisietett a hálószobából, hogy ajtót nyisson.

- Szia, Tara. - Szólt a férfi, ahogy az ajtó kitárult.

- Szia. - Köszönt a nő is.

- Ezt neked hoztam. - Lépett be Stanley az előszobába, és átadott egy nagy virágcsokrot.

- Köszönöm. Nagyon szép. - Mondta Tara és fülig pirult. Végül sietett vázába rakni a csokrot és az asztal közepére helyezte. Utána leültek és beszélgettek.

-Milyen volt a napod? - Kérdezte zavartan a nő.

- Jól. És neked az FBI-nál? - Érdeklődött Stanley.

- Hát a szokásos: elkaptunk néhány rosszfiút, aztán jelentést írtunk róla. - Nevetett egy kicsit idegesen. Maga sem tudta miért viselkedik így, ha szerelme közelében van.

- Valami baj van? - Kezdett aggódni a férfi.

- Tessék… mondtál valamit? - Tért magához Tara. Amikor látta Stanley arcát, folytatta. - Ne haragudj, nem figyeltem.

- Mi a baj? Olyan szórakozott vagy ma.

- Á, semmi. Nem vagy éhes? - Próbálta másra terelni a szót.

- De igen.

- Akkor… - Mondta, de nem fejezte be csak odavezette a férfit az asztalhoz és leültek vacsorázni. Csöndben ettek. Mikor befejezték Stanley megszólalt.

- Majd én elmosogatok.

- Rendben. - Fogadta el az ajánlatot Tara. - Én addig választok egy filmet. - Mikor már az utolsó filmnek is vége volt, Stanley megfogta Tara kezét.

- Tara, kérdezni szeretnék valamit.

- Hallgatlak. - Mondta félénken.

- Tudod, hogy soha sem siettem el a dolgokat… ezért hajlandó lennél összeköltözni velem?

-Igen. - Próbált határozott hangot megütni, de egész testében reszketett. Így ez nem volt teljesen hiteles. Végül mindketten mosolyogtak.

Másnap reggel:

- Jó reggelt! - Lépett be Tara az irodába.

- Jó reggelt! - Hangzott szinte egyszerre a csapattól. Természetesen nem kerülte el senki figyelmét az a mérhetetlen boldogság, ami Tara szavaiból áradt. Lucy és Sue összenézett, aztán határozott léptekkel ott termettek a nő asztalánál.

- Na mesélj! - Szólalt meg Lucy.

- Miről kellene mesélnem? - Kérdezte Tara.

- Ne tettesd az ártatlant, Tara! Mi Volt tegnap este? - Faggatta tovább Lucy.

- Hát… - Mosolyodott el a nő. -… együtt vacsoráztunk… beszélgettünk, aztán filmet néztünk.

- Milyen filmet? - Kérdezte Sue.

- Romantikus filmeket. - Ábrándozott Tara. - Aztán megkérdezte, hogy összeköltözünk-e.

- Ez nagyon jó! És mit mondtál? - Faggatták a lányok.

- Igent mondtam.

- Ez csodálatos! Végre előrehaladt a kapcsolatotok. - Ujjongott Lucy. Jack felnézett a papírokból és még láthatta Sue mosolyogni egy darabig. És elgondolkodott azon, hogy mi lenne, ha ő és Sue is összeköltöznének. De ahhoz előbb be kell vallania neki, hogy szereti. De ezt hogyan tegye? Eszébe jutott valami. Délután elhívja Bobby-t kávézni és elmondja neki a tervét.

Délután:

- Szóval… mi az a nagyon fontos dolog? - Kérdezte Bobby.

- Végre rájöttem, hogy szeretem, és vele akarom leélni az életem. - Mondta Jack.

- Ez nagyszerű, de kiről is van szó? Csak nem Hamupipőkéről?

- De igen, róla. - Halványan elmosolyodott. Bobby elégedetten bólogatott és megkérdezte:

- Ne érts félre, nagyon örülök ennek a hírnek, de ezért kellett idejönnünk? Nem lett volna elég a folyosóra kihívnod?

- Nem csak erről van szó. - Lesütötte a szemét és hallgatott egy percig, aztán folytatta. - Nem tudom, hogy mondjam el neki… És segítened kellene. - Nézett fel barátjára.

- Mit akarsz, mit tegyek? Mondjam el helyetted, hogy szereted?

- Nem. Azt hiszem az nekem is menni fog.

- Akkor? - Kérdezte Bobby.

- Csak szeretném, ha beszélnél vele.

- Én? És mégis mit mondjak neki?

- Bármit! Valahogy mond el neki, hogy szeretem… és kérj egy randit a nevemben.

- Kérjek randit neked?! - Hitetlenkedve nézett barátjára.

- Kérlek Bobby!

- Ez elképesztő! A nagy nőcsábász, Jack Hudson nem bír kinyögni egy szeretlek-et álmai nőjének?

- Igen így van. Ha a közelében vagyok egy hang sem jön ki a torkomon. - Mondta Jack. Bobby látva barátja kétségbeesett arcát, elkomolyodott.

- Jól van, Szikra. Megteszek minden tőlem telhetőt.

- Köszönöm. - Sóhajtott fel Jack.

- Ne hálálkodj, örülj, ha beválik. - Felelte Bobby. - De most már mennünk kellene. - Zárta le a beszélgetést és felállt helyéről, hogy visszaindulhassanak az irodába.

- Igazad van. Menjünk. - Mondta Jack és ő is felállt.