|
A szív soha sem hazudik
2008.07.23. 15:28
 Befejező rész
A szív soha sem hazudik
6. fejezet
Másnap reggel:
- Gondoltam, hogy te nem fogsz elkésni. - Mosolygott D, amikor meglátta Bobby-t kávéval a kezében.
- Kérsz kávét? - Kérdezte a férfi fel, sem nézve a bögréjéből.
- Te főzted?
- Látsz itt mást?
- Akkor vigyázz vele! Még megmérgez. - Szólt Jack, ahogy belépett a terembe. D először rá, majd Bobby-ra pillantott, de végül nem mondott semmit.
- Jó reggelt! - Köszöntek egyszerre a lányok. Láthatóan jó kedvük volt, de amikor észre vették, hogy a fiúk még mindig haragszanak egymásra, lesütötték szemüket, és elcsendesedtek.
Végül Myles is betoppant.
- Mindenki itt van? - A csapat bólintott. - Akkor lássunk hozzá! Itt a csarnok. - Mutatott D a térképre. - Jack, te a hátsó bejáratot figyeled. Myles, tiéd a keleti rész. Bobby, te elől leszel…
- De hát… - A többiek nem nézték jó szemmel, hogy Demetrius előre küldte Bobby-t. A férfi csendben tűrte, hogy megint ellene hozzanak fel különböző érveket. Nem akart újabb veszekedést. Már így is alaposan benne volt.
D mindenkit leintett.
- Elég legyen! - Mindenki elhallgatott. - Azt mondtam, hogy Bobby megy… megértettétek? - Bólintottak. - Helyes. Én a nyugati részen leszek. Tara, te a kocsiból figyelsz… Lucy, vele mész. Senki sem marad itt, világos?
- Igen. - Mondták egyszerre.
- A fedező csapat szétszóródik az épületben. Ha lehet, működjetek együtt velük.
- Rendben.
- De egymással is. - Erre kicsit vonakodni kezdtek. D felsóhajtott. - Munkára! Ja, igen… még valami… - Újra felé fordultak, de már mindenki felvette a kabátját. - Ha bármi történik… - Demetrius olyan hangsúllyal beszélt, hogy annak nem lehetett ellent mondani. - Bobby a főnök! - Látta, hogy mégis ellenkeznének, de nem hagyta. - Aki nem engedelmeskedik a parancsainak, nagyon megbánja! És ezt, mint felettesetek mondom. - Ezzel arra akart célozni, hogy ez a gyerekesség veszélybe sodorhatja az állásukat. - Indulás!
A csarnoknál:
Tara, Lucy és Levi a megfigyelő kocsiból tartották a kapcsolatot a többiekkel. Nagy volt a feszültség.
Jack dühös volt most már D-re is. Hirtelen Sue jutott az eszébe. Vajon ő mit szólna ehhez? Valószínű, hogy jól fejbe vágná szerelmét, hogy észhez térjen… De ha egyszer neki van igaza! Joggal haragszik Bobby-ra.
Minden csendes volt. A meccs gondtalanul elkezdődött. Egyszer csak Tara felfigyelt az egyik kamera felvételére. Két férfi beszélt egymással a kijárathoz közel. A meccs javában még ment. Lucy-t is odavonta magához, és tanakodva szemlélték a képernyőt. A két alak eléggé gyanúsan viselkedett. Folyamatosan a környéket nézték. A lányok úgy döntöttek, eleget láttak, és szólnak a fiúknak.
- Itt SZEM1, hallotok?
- Tisztán. - Jött a válasz.
- Két gyanús férfi járkál az épület közelében.
- Hol vannak?
- Feléd tartanak, Jack.
- Vettem.
- Mi is megyünk. - Mondták a többiek.
- Jack, várj meg minket! - Érkezett a parancs. A férfi felismerte a hangot. Bobby volt az. Eszébe jutottak D szavai, de úgysem lesz baj. Csak fenyegette őket. Nem lenne szíve… vagy mégis? Vajon mi lenne, ha… Igen, ezt fogja tenni. Utána néz annak két alaknak. Elindult, oda se figyelve társaira.
- Jack! - Hiába volt minden. Nem hallgatott Bobby-ra. D azon töprengett, vajon megállítsa-e Jacket, de inkább hallgatott. Igaz, ezzel veszélybe sodorja az akciót, de valahogy ki kell békülniük. De ez erre a legjobb alkalom?
- Hol vannak most? - Kérdezte Myles a lányokat.
- Lassan megkerülik az épületet, de még mindig Jackhez vannak közelebb. - Ez volt az egyetlen, amit Jack hajlandó volt meghallani. A többiek is odaértek.
- Jack, merre vagy? - Válasz nem érkezett. - A fenében! - Kezdtek ingerültté válni. - Válaszolj! - Nagy csend következett. - Ezt nem hiszem el! - A három férfi tanácstalan volt.
- Tara, látjátok őket?
- Igen… a keleti résznél vannak.
- Jacket látod?
- Még nem.
- Menjünk. - Szólt D. Elindultak. Hosszas keresgélés után meglátták társukat. Vele egyvonalban haladtak, úgy, hogy a két férfi ne vegye észre őket, bár eléggé messze voltak így is. Jack előre ment. Myles hirtelen megtorpant.
- Mi az? - Kérdezték társai. Myles nem szólt semmit, csak a gyanúsítottak felé biccentett. Már a másik kettő is látta, de Jack nem. Az egyik férfi kiszúrta a csapatot, és előhúzta pisztolyát, várva, mikor ér Jack megfelelő távolságba.
- Jack, gyere vissza, de azonnal! - Sziszegte Bobby.
- Nekem te ne parancsolj!
- Legalább már megszólalt. - Jegyezet meg Myles halkan. Bobby nem bírta tovább.
- Hová mész?! - D nem értette, hogy most mit akar tenni. Bobby egyenesen Jack felé tartott. Csendesen, de tempósan haladt előre. A fegyveres férfi kibiztosította pisztolyát, és lassan megfordult. Bobby ekkor ért barátjához.
- Jack! - A férfi hátra pillantott. Már csak annyit látott, hogy társa felé veti magát… Aztán egy lövés. D és Myles előbújtak rejtekhelyükről, és a két férfi felé futottak. Azok védekezni próbáltak, de ekkor már a fedező csapat is megérkezett, és körbe vették őket. Elszedték tőlük a fegyvereket, és a bombát is hatástalanították. A csapat visszament az irodába. Egész úton szótlanok voltak, de amint visszaértek…
- Nagyon jók voltatok! - Tara egy röpke pillantást vetett a két barátra. Jack egyszerűen bólintott, de nem szólt.
- Köszönjük. - Mondta Bobby visszafogottan. - De nélkületek nem sikerült volna.
- Jaj, ne játszd meg magad! - Jack azt hitte, pontosan tudja a férfi igazi gondolatait. - Valld be, hogy igenis szeretnéd, ha most téged ünnepelnénk! - Megint elfogta a düh. - Csak azért, mert végre lezárhatjuk az ügyet, és mert még élek!
- Jack, elég legyen! - D amúgy is mérges volt Jackre, amiért nem követte a parancsát, illetve Bobby-ét. Jack abbahagyta, de azonnal ki is ment a teremből. - Világosan megmondtam neki, ha nem követi a parancsokat, akkor annak súlyos következményei lesznek, erre, tessék!
- De ugye nem fogod megtenni? - Bobby nagyon aggódott.
- Alaposan meg kellene fenyítenem, de… - Felsóhajtott, amikor a döbbent és könyörgő arcokat látta. - Nem teszem… Csak miattad, ezt jól jegyezd meg! - Mutatott Bobby felé.
- Értettem. És kösz. - Ez a nap már nagyon nyugisan telt. Csak a jelentéseket kellett megírni. Jack Sue mellett keresett egy kis nyugalmat. Sue már rég feladta a próbálkozást annak érdekében, hogy kibékítse a fiúkat. Aztán eszébe jutott, hogy holnap már karácsony!
- Tudod, mi lesz holnap? - Kérdezte hirtelen.
- Igen. - Jack csendes volt és közömbös. Sue meglepődött ezen a furcsa reakción, de nem firtatta a témát. Pihenni akart. Visszahanyatlott a párnára, és behunyta a szemét.
Másnap reggel:
A csapat bejött az ünnep ellenére, bár tudták, hogy ma nem kell dolgozniuk. Bobby egy kicsit késett. Már a folyosón elkezdte olvasni az újságot. Elmosolyodott, amikor meglátta a vezércikket. Az ő ügyük szerepelt az első oldalon! Természetesen Darcy írta. Belépett a terembe.
- Jó… reggelt! - Köszönt, annyira halkan, hogy alig hallották.
- Jó reggelt! - Jacket mintha kicserélték volna: barátságos volt és vidám. A szeme ragyogott, madarat lehetett volna fogatni vele. Bobby nem akart hinni a szemének.
- Mi történt veled?
- Miért kérded?
- Mintha tegnap még saját kezűleg akartál volna megölni, most meg… - Sue olyan szögben állt, hogy le tudta olvasni a két férfi száját, de csak Jack láthatta.
- Észhez térítette a jelenlétem. - Szólt mosolyogva. Bobby megperdült. Nem mondott semmit, csak állt, és meredten nézett a nőre. - Na, mi lesz? Már meg sem ölelsz egy régi barátot? - Suet egyre jobb kedvre derítette a jelenet. A férfi is elmosolyodott, és szó nélkül megölelték egymást.
- Jó, hogy itt vagy.
- Igen… - Ekkor Jackre nézett. - Tudok róla.
- Az micsoda? - Kérdezte Lucy arra mutatva, ami Bobby kezében volt.
- Oh, ez a mai újság… Muszáj hallanotok!
- Mit is? - Érdeklődött Myles.
- A vezércikket!
- Hallgatunk.
Veszélyes bűnöző
- Szerintem nagyon jó lett. - Mondta Jack.
- Jó visszahallani a cikkeimet és a véleményeket is. - Darcy lépett a terembe mosolyogva. - Úgy látom, a mihamarabbi gyógyulás gyorsan bekövetkezett. - Nézett barátságosan barátnőjére. Bobby odament hozzá, és átölelte a derekát.
- Áruljátok már el, mikor kértél tőle interjút? - Lucy kíváncsi volt erre, hiszen senki nem látta őket erről beszélni.
- Tudod, nem nehéz, ha az újságíróval laksz egy fedél alatt. - Mindketten nevettek.
- Már értem. - Bólintott Lucy. - De van egy olyan érzésem, hogy nem csak azért jöttél, hogy meghallgasd a cikkedet, vagy tévedek?
- Nem, nem tévedsz. Gondoltam, ha nincs most dolgotok, akkor kimentelek titeket innen.
- Én benne vagyok! - Bobby lelkesedése az egekbe szökött a többiekével együtt. - Jack, meghívlak.
- Beteg vagy? - Jack nem hitt a fülének. - Közel két héten belül ez a második alkalom, hogy az ő meghívását élvezem. - Mondta csodálkozva Suenak.
- Az lehet, de te fizetsz! - A férfi kajánul vigyorgott, majd gyorsan el is tűnt a folyosón kedvesével együtt, még mielőtt Jack észbe kapott volna. Sue is mutatott valamit ezzel kapcsolatban, aztán mindannyian elindultak kedvenc kávézójuk felé.
Néhány perccel később megegyeztek, hogy a ma forró csoki lesz a menü.
Ezután a szokásos séta következett a parkban. Egy negyedóra múlva a lányok kicsit lemaradoztak. Egyszer csak…
- Hé! - Jack hirtelen valami hideget érzett a nyakán. Amikor lerázta kabátjáról a havat, megfordult. Sue ott állt előtte, és olyan arcot vágott, mint a ma született bárány. - Ezt még visszakapod! - Fenyegetőzött játékosan a férfi.
A fiúknak valami gyanús volt. A lányok hátratett kezekkel álltak néhány méterre tőlük, és sejtelmesen mosolyogtak.
- Valami nem stimmel. - Mondta Bobby, közben végig Darcy-t nézve.
- Lehet, hogy menekülni kellene? - Kérdezte Myles.
- De mi elől is? - Érdeklődött kétségbeesve Jack.
- Szerintem, mindjárt kiderül. - Szólt Demetrius. Sue megadta a jelet, amire a négy nő boszorkányos mosoly kíséretében elkezdte dobálni ki-ki a maga célpontját.
- Erre gondoltál, Bobby? - Myles egy kicsit szemrehányó hangot ütött meg.
- Igen, pont erre… - Jackre nézett. Egy pillanatnyi csönd következett, majd mindkettejük arcán kaján vigyor suhant át.
- Te is arra gondolsz, amire én? - Bobby bólintott. Azonnal markoltak egy kis havat, és golyókat formáltak. A többiek követték példájukat. Bobby célba vette kedvesét, aki tiltakozón megrázta a fejét.
- Nem, ezt nem mernéd. - A férfi nagy nyugalommal dobálgatta egyik kezéből a másikba a hógolyót. Darcy kezdett elbizonytalanodni kijelentése igazságában. - Ugye? - Tette hozzá halkan. A válasz gyors volt. A nő haja és arca csupa hó lett.
- Ezt egy határozott „de igen” akart lenni szerintem. - Állapította meg Tara. Természetesen ezt meg kellett torolni, ezért kezdetét vette a nagy hó csata!
Levi jobbnak látta, ha fedezékbe vonul. Egy pad alól figyelte az eseményeket. Sue a végén már csak feküdt a hóban. Feladta, ahogy a többi lány is. Jack elégedetten odasétált hozzá, és éppen kinyújtotta volna a kezét, hogy felsegítse, amikor a nő alattomosan még egyszer megdobta. Jack nem találta ezt olyan viccesnek, ellenben Lucy-ékkal. Sőt ebből tanulva, az összes fiú kapott még egy utolsó adagot.
- Na, megállj! - Kiáltott fel Bobby. Darcy inkább menekülőre fogta a dolgot, és a többiek között gyorsan meg is találta az utat.
- Szerintetek, meddig bírja? - Kérdezte Myles. A célzás Darcy-ra vonatkozott. Tény és való, hogy Bobby sokkal jobb futó volt. Jack az órájára pillantott.
- Három… kettő… egy… Most! - Abba az irányba nézett, amerre a pár szaladt. És tényleg, a számítás bejött. Abban a pillanatban Darcy és Bobby a földön kötöttek ki, mivel a férfi utolérte kedvesét.
A csapat, fáradtsága ellenére, odasietett a földön egymásba kapaszkodó, és nevető szerelmesekhez.
Este:
Sue a templomban ült, és várta a mise kezdetét. Jó korán érkezett, nem volt ott rajta kívül senki. Na, persze Levi kivétel és még valaki. A nő érezte, hogy megérintik a vállát. Hátra nézett. - Jack! - Nagyon meglepődött. - Hogy kerülsz ide?
- Beugrottam hozzátok. Lucy mondta, hogy eljöttél, és gondoltam, én is beülök ide. Néha nem árt.
- Értem. Ülj le.
- Sue, lenne kedved… átjönni hozzám estére? - Jack halk volt, de a templomban úgyis ez az illendő.
- Szívesen mennék, de Lucy… - Sue nagyon ütődöttnek érezte magát, de ez volt az igazság. Nem hagyhatta egyedül barátnőjét karácsonykor. Vagy mégis? Nem! - Mit szólnál, ha inkább te jönnél hozzánk?
- És Lucy?
- Lefogadom, hogy nem lesz ellenvetése. - Kacérkodott Sue. Jack elmosolyodott. Lassan kezdtek gyülekezni az emberek. Sok mindenről beszélgettek, főleg az estéről, amikor Sue annyit látott, hogy Jack megfordul. Ő is hátra nézett, és nem hitt a szemének. Két legjobb barátnője állt előtte. - Mit kerestek itt?
- Az az igazság, hogy nem szerettem volna otthon ülni, mert nagy kísértés fogott el az ajándékok felkutatása iránt. - Mondta Lucy.
- Én sem szeretek egyedül lenni. - Szólt Tara. - Stanley még nem ért vissza Bostonból. - A gyors magyarázat után beültek Sueék mellé.
Eközben:
Myles sem szeretett egyedül ünnepelni. Ilyen alkalmakkor általában Anne-el vacsorázott. Ez most sem volt másképp. Az étterem kiválasztása nem nagy feladat. Volt egy közös kedvencük. Eldugottan a város szélén. Kibeszélték az év történéseit, és néha visszaemlékeztek a gyerekkorukra is.
Máshol:
- A gyerekek? - Kérdezte Demetruis, amikor bement a konyhába.
- Befejezik a hóembert. - Nézett ki Donna az ablakból. Már sötét volt, de ez a gyerekeket nem zavarta. A házból elég fény szűrődött ki, hogy elkészítsék remekművüket. - Hozzá lássunk a fához?
- Szerintem igen. - Ezzel átmentek a nappaliba, hogy feldíszítsék a fát, és elrendezzék az ajándékokat. Davie és Tanja is segített a terítésben, mivel gyorsan elkészült a hóember. Végül asztalhoz ültek.
A templomnál:
A kis csapat még beszélgetett a mise után.
- Kíváncsi lennék, hogy Myles mit csinál most. - Kezdte Lucy.
- Biztosan Anne-el van valahol. - Jack már jól ismerte társa szokását.
- Demetruis ilyenkor már ki se teszi a lábát a házból. - Jegyezte meg Tara.
- Bobby szerintem, már alszik is. - Viccelődött Jack. - Jól elfáradhatott a hó csata után.
- Miből gondolod? - Érdeklődött Sue.
- Jól ismerem.
- Ezek szerint mégsem elég jól. - Mindannyian megfordultak. - Sziasztok.
- Hogy kerültök ide? - A lányok csodálkozva pillantottak Darcy-ra.
- Mi is misére jöttünk. - Magyarázta a nő.
- Nocsak! - Jack őszintén meglepődött. - És miért nem láttunk titeket?
- Ez jó kérdés. Úgy tűnik, hogy az emelkedett karácsonyi hangulat miatt lankad a figyelmetek. - Mondta Bobby. - Főleg a tiéd, Jack.
- Ezt hogy érted?
- Ennyire jöttél el mellettem kifele jövet, nem tűnt fel? - Kezével körülbelül öt centit mutatott.
- Nem, nem tűnt fel.
- Pedig így volt. - Kapcsolódott be Darcy is. A beszélgetés hamar abbamaradt, amikor Suen és Jacken már nagyon látszott, hogy kettesben szeretnék tölteni az estét. Tara búcsúzott először, mert váratlanul megjelent Stanley. Aztán Bobby-ék is elköszöntek. Mindenki hazament.
Sueék lakásán:
A fa ott állt a szoba közepén, a díszek egy dobozban hevertek. Lucy és Jack rögtön nekiláttak a díszítésnek. Sue a konyhába sietett. Jack úgy döntött, hogy itt is, ott is segít egy kicsit. Valószínű, Levi is így gondolta, de a terítésnél ez néhány tányér csúfos halálát okozta.
A vacsora azért megmenekült, és tökéletesen sikerült. Hála a két szakácsnak.
Levi az asztal mellett ült, és szinte könyörgött, hogy engedjék oda őt is.
- Nem érdemelnéd meg… - Dorgálta szelíden Sue. - De most kivételesen gyere! - A kutya engedelmeskedett, és látszott, hogy mennyire hálás gazdájának.
Valahol Washingtonban:
Bobby a konyhában volt, míg Darcy a fát díszítette. Náluk ez így ment.
- Kész a vacsora.
- A fa is, mindjárt. - Az asztal még mise előtt megterítették. Az utolsó dísz nagyon magasra került volna, ezért Darcy addig-addig nyújtózott, amíg ki nem billent egyensúlyából. De azt nem látta, hogy Bobby ott áll mögötte már egy jó ideje. Még szerencse, hogy megtartotta a derekánál fogva. - Köszönöm. - Mosolygott hálásan a nő. Mosoly volt a válasz.
Végül minden jól alakult. A csapat minden tagja családi körben tölthette az ünnepet, úgy, ahogy azt néhány hete Bobby megígérte.
VÉGE
Az FBI egy újabb nagyon veszélyes bűnözőt fülelt le néhány hete. Tony Gray-t a világ majdnem összes pontján körözték, de pár éve autóbalesetben meghalt. Legalábbis akkor ezt lehetett hallani mindenfelé. De ez nem így történt. Visszatért, és itt Washingtonban kezdett robbantgatni, mint azt már megírtuk a napokban.
Hála az FBI különleges ügynökeinek, tegnap rács mögé került annyi ember szenvedése után.
A Plázai robbantásban Gray-nek köszönhetően több ezer ember megsérült. Egy ügynök is kórházba került, akinek szintén mielőbbi gyógyulást kívánunk.
Nyugodtan kijelenthetem, hogy ezért jó ideig börtönben fog ülni.
Egy szóval, az ügynökök megmentették Washington karácsonyát.
Köszönjük nekik!
Boldog karácsonyt!
Darcy D'Angelo
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Képek a sorozat 
