A szív soha sem hazudik

5. fejezet

Bobby az asztalánál ült, és Jack jelvényét forgatta a kezében. Nem akarta idegelni magát a dolgon, de Jack nagyon megváltozott ezalatt a pár nap alatt. Soha nem beszéltek így egymással. Tudta, hogy Jacknek Sue a gyengéje, de soha nem mondott volna sértő dolgot a lánnyal kapcsolatban, hiszen szerette! Szerette, mint a húgát. Mégis Jack azt mondta neki, hogy őt ne keverje bele. De mibe is? Nem tudta, mit tegyen. Az ügy kezdete óta úgy érezte felelős valamiért. Erősnek kell lennie!

Visszaemlékezett arra, hogy az elmúlt évek során hányszor mondták, hogy ők egy család. Hét ember és egy kutya… Amióta Sue idejött, ezt lehetett róluk elmondani: egy család. És ez most darabokra hullott! De miért?

Kérdések válaszok nélkül és válaszok, amik annyira egyértelműek, hogy nem is kell hozzájuk kérdés.

Azt kívánta, bárcsak a segítségére sietne egy angyal, akire támaszkodhat most.

- Hát ennyire rossz a helyzet? - A férfi ezt még nem hallotta meg. Túlságosan is elmerült gondolataiban. - Szívem, minden rendben? - Bobby felkapta a fejét. Darcy állt előtte, és az ő kezét fogta. Az angyal! - Jól vagy? - Egy újabb kérdés, ami végre eljutott hozzá is. Az aggódó szempárt látva sikerült megszólalnia.

- Fogjuk rá. - Mondta lassan. - De mit keresel itt?

- Demetrius felhívott… Szólt, hogy nagy baj van és nem ártana idejönnöm. - Bobby közben felállt. - De mi történt?

- Egy kicsit összekaptam a csapattal.

- Mi történt veletek? - Kérdezte Darcy, ahogy meglátta Jack jelvényét és fegyverét.

- Tényleg kíváncsi vagy rá?

- Mondj el mindent!

- Rendben. - Negyed óra sem telt bele, Darcy már ismerte az egész történetet. - És mindenki elment. - Fejezte be a mesélést Bobby. A nő felsóhajtott.

- Ah, Bobby! - A férfi úgy érezte, felesége rosszabb állapotba került, mint ő. Végül magához ölelte a nőt. Ekkor vette észre, hogy valaki figyeli őket. D állt az ajtóban, és együtt érzőn mosolygott.

- Köszönöm. - Mutatta némán Bobby, hogy kedvese ne figyeljen fel D-re. A férfi bólintott, és elment.

- Mit fogsz csinálni? - Kérdezte Darcy néhány perccel később.

- Nem tudom.

- Hazajössz este? - Ez olyan kérdés volt, amiről mindketten tudták, hogy fájdalmas lesz a válasz, de muszáj volt feltenni.

- Most, hogy nincs itt a csapat… - Kezdte lassan.

- Ne is folytasd! Kérlek!

- Kicsim, tudom, hogy ez…

- Ne! Semmi baj. Túlélem. - Szólt határozottan Darcy. Bobby elkeseredetten nézett rá. - Most mennem kell. - Mondta gyorsan, és megcsókolta férjét.

Eközben:

A többiek, Jack kivételével, a La Bella Seraban először egy kávét ittak, aztán úgy döntöttek, hogy bepótolják az elmaradt ebédet. Közben azt tárgyalták, ami az irodában történt.

- Kicsit megsajnáltam Bobby-t. - Mondta Lucy.

- Én nem. - Szólt mogorván Myles. - Megérdemelte. Én mindig is tudtam, hogy…

- Myles! - A lányoknak már elegük volt ebből.

- Mi van?

- Lehet, hogy nem kellett volna így bánnunk vele. - Jegyezte meg félénken Tara. - De talán mégis Jacknek van igaza.

- Én már teljesen összezavarodtam!

A kórházban.

Jack a folyosón sétált Sue szobája felé. Egyre csak a veszekedés járt a fejében. Minden erejével azon volt, hogy elfelejtse ezt az egészet. Persze nem akart engedni Bobby-nak, csak szeretett volna kizárólag szerelmével foglalkozni. Még időben észbe kapott, különben elhaladt volna a korterem előtt, ahol Sue feküdt. Vett egy mély lélegzetet, aztán lassan benyitott.

- Jack!

- Hát felébredtél?

- Hol voltál?

- Az irodában.

- Az orvos mesélte, hogy egész idő alatt itt voltál, csak aztán hazaküldött. - Mosolygott Sue.

- De nem tudtam volna otthon ülni. - Sue felnevetett. Jack is mosolygott, gyönyörködött a látványban. Nevetni látja kedvesét! - Kérdeznék valamit.

- Csak rajta.

- Miért haragszol rám?

- Úgy nézek én ki?

- Tudod, hogy értem. - Sue felsóhajtott.

- Miért mentél el azzal a nővel ebédelni?

- Tudom, hiba volt, de nincs köztünk semmi!

- Biztos?

- Hinned kell nekem! Amikor visszaértem Lucy mondta, hogy eltűntél.

- Egyedül akartam lenni. Láttalak titeket a folyosón, és úgy gondoltam, hogy a mi kis ebédünknek lőttek.

- Pedig nem így lett volna, ha nem mész el.

- Sajnálom, Jack.

- Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem tőled.

- Elfogadva. - A nő egyszeriben újra vidám lett.

- Akkor szent a béke?

- Szent a béke!

- Jó újra veled.

- És a többiek? Ők jól vannak? - Jack nem tudta, erre mit feleljen. Nem hazudhat neki, de ha elmondja az igazat… - Valami baj van? - Gyanakvó tekintetét látva, úgy döntött az igazat mondja.

- Tudod… egy kicsit összekaptunk.

- Kivel?

- Bobby-val… Gyakorlatilag az egész csapat. - Jack egyre kényelmetlenebbül érezte magát.

- Az nem létezik! - Sue ledöbbent. - Te és Bobby? - A férfi lassan bólintott. - De hát min?

- Azon, hogy amióta… - A lány érdeklődve nézte őt. - Szóval… - Felsóhajtott. - Azon, hogy Bobby megváltozott. - Mondta ki végül olyan gyorsan, hogy Sue alig tudta követni.

- Mégis miért változott volna meg?

- Mylesnak igaza volt, amikor azt mondta, elege van Bobby parancsolgatásából.

- Jack! - Sue olyan értetlen arcot vágott, mintha nem is ismerné az előtte álló férfit. És ez talán igaz is volt. - Mi ütött beléd?

- Semmi. Egyszerűen csak rájöttem arra, ami már rég egyértelmű volt. Ez az ügy megváltoztatta azt az embert, akit a legjobb barátomnak hittem. - Sue teljesen elképedt.

- És téged is!

- Ezt miért mondod?

- Jack, soha nem mondanál ilyeneket senkiről, főleg nem Bobby-ról. Mi van veled? Nem inkább téged változtatott meg ez az egész?!

- Nem!

- Mert nekem nagyon úgy tűnik. - A nő kezdett nyugtalanná válni, de megpróbált lehiggadni. - Kérlek, beszéljétek meg!

- Na, azt már…

- Kérlek! Csak beszélj vele. - Könyörgött siránkozva.

- Na jó.

- Köszönöm!

- De csak a te kedvedért. - A nő bólintott. - Holnap beszélek vele.

- Rendben. - Jack közelebb lépett, odahajolt szerelméhez, és lágyan megcsókolta.

- Ezen kívül van még egy hírem.

- Ajánlom, hogy jó legyen! - Fenyegette játékosan Jacket.

- Nagyon jó. - Mosolygott. - Nemsokára kiengednek, a karácsonyt már együtt ünnepeljük.

- Ez neked jó hír?! Ez fantasztikus! - Sue megkönnyebbülten felsóhajtott, és mosolygott. - De kik… együtt? - Kérdezte halkan.

- Hát, te meg én. - Ahogy kimondta, már tudta. Villámként hasított belé a felismerés, Sue mindent megtesz, hogy kibékítse a csapatot Bobby-val. Pontosabban, Jacket Bobby-val.

Két évvel ezelőtt is úgy tűnt, mindenki maga, a saját kis családjával ünnepel. De végül teljesen másképp alakult, amikor valaki Bobby-t szólította az utcán. Onnantól együtt ünnepeltek, de úgy látszik, ez idén máshogy alakul majd. Vagy mégsem?

Másnap:

- Megint itt aludtál? - Méltatlankodott D.

- Igen.

- Akkor nem túloztam a múltkor… - Bobby értetlenül nézett a férfira. - Te tényleg itt laksz.

- Nagyon vicces! - Grimaszolt Bobby. - Különben mit keresel itt ilyen korán?

- Gondoltam elkél a segítség.

- Oh, köszönöm.

- Nincs mit. - Mosolygott D.

- És kösz a tegnapit is.

- Szívesen. Tudtam, hogy nagyon le fog törni a dolog, és már ismerem az orvosságod! - Mindketten nevettek.

- Elnézést. - Szólt egy hang a hátuk mögött.

- Jó reggelt! - Köszönt Demetrius.

- Jó reggelt! Maga Jane, ugye? – Kérdezte Bobby.

- Igen.

- Miben segíthetünk?

- Beszélnem kell önnel, Manning ügynök. Fontos!

- Rendben. Jöjjön velem.

A parkban:

- Szerinted jó ötlet, hogy itt sétálgatunk? - Kérdezte Tara barátnőjét.

- Nem tudom, de jobb ebből kimaradni. Majd a fiúk elintézik egymás között.

- Reméljük.

- Igen. - Meredt Lucy a szökőkútra, ami ugyan most nem működött, de olyan szép volt a hótól. - Különben is, meg kell sétáltatnunk Levit! - Mondta mosolyogva.

- Igazad van. - Nevetett Tara.

Az irodában:

- Hello, D!

- Jack, mi járatban erre?

- Sue küldött. - Horgasztotta le a fejét a férfi.

- Tényleg?

- Igen. Beszélnem kell Bobby-val.

- Az most nem fog menni.

- Miért?

- Kihallgatáson van. - Mutatta az idézőjelet kezével a levegőben.

- Kivel?

- Azzal a nővel beszél, aki a boltot vezeti…

- Janenel?!

- Igen.

- Akkor nincs miről beszélnünk. - Már éppen ment volna, de Demetrius kíváncsi lett.

- Miért gondoltad meg magad ilyen hirtelen?

- Az a nő tehet mindenről! Ha ő nincs, most Sue sem lenne korházban! - Ezzel kiviharzott a szobából. D döbbenten nézett utána.

Eközben:

- Miről is lenne szó? - Érdeklődött Bobby.

- Segíteniük kell! Az öcsém Tony-nak dolgozik. - A nő zaklatott volt. - Mondtam neki, hogy ki akarok szállni, de nem hagyta. - Egész testében remegett. Bobby úgy gondolta, hogy ez nem lehet csapda. - Azzal fenyegetett, hogy ha kell, megöl. A saját öcsém! Nem tudom, mit tegyek.

- Először is nyugodjon meg.

- Segítsen, kérem!

- Megteszek mindent, de magának is tennie kell ez ügyben.

- Bármit.

- Mondja el, amit tud.

- Nem sokat. Tony újabb robbantásokra készül.

- Hol?

- Az egyik egy rendezvény, ha jól emlékszem.

- Milyen rendezvény?

- A napokban lesz valami. Talán egy foci meccs, de ez nem biztos.

- És a másik?

- Egy üzlet. Két hét múlva lesz a nagyvásár. Gondolom, az a cél.

- Értem.

- Ennyit tudok.

- Köszönöm. Sokat segített. - Jane még mindig nagyon rémült volt. - Figyeljen! - A nő felpillantott. - Védőőrizetet kap. Senki nem bánthatja, ígérem.

- Köszönöm. - Suttogta.

Ismét a kórházban:

- Szia!

- Szia!

- Beszéltél Bobby-val? - Suenak gyanús volt Jack viselkedése.

- Nem. - Válaszolt halkan a férfi.

- Jack! - A nő nagyon csalódott volt. - Megígérted!

- Tudom, de ennek az egésznek nem látom értelmét.

- De miért?

- Hosszú történet. - Sue akárhogy próbálta, nem tudott mást kiszedni belőle.

Az irodában:

- Jack keresett.

- Engem? - Bobby nagyon elcsodálkozott.

- Igen. Azt mondta, beszélni akar veled, de gyorsan letett róla, amikor megtudta, hogy azzal a nővel beszélsz.

- Hát ez nem meglepő. Na mindegy.

- Mit tudtál meg?

- Két robbantás van készülőben. - Leültek az asztalra. - Az egyik egy rendezvény, amit a napokban tartanak, itt, Washingtonban.

- És a másik?

- Az egy vásár, de az csak két hét múlva lesz.

- Szóval a rendezvényre kell koncentrálnunk. - Bobby bólintott.

- Utána kellene nézni, hogy mi lehet ez.

- Összeszedem a csapatot.

- Biztos vagy benne, hogy…

- A parancsot nem tagadhatják meg.

- Értem.

Néhány perc múlva:

- Miért kell nekünk állandóan parancsolgatni? - Méltatlankodott Lucy.

- Ilyen az élet. - Válaszolt Tara. - Sajnos.

- Miért is vagyunk itt ilyen későn, D? - Kérdezte Jack közömbösen.

- Mert ezt a parancsot kaptátok.

- És kitől? - Érdeklődött Myles. - Talán tőle? - Mutatott Bobby-ra.

- Nem, Myles! - Demetrius arcán látszott, hogy már nagyon elege van ebből. - Tőlem!

- Az más. - Mondta a férfi már sokkal halkabban.

- Bobby-val utánanéztünk annak a rendezvénynek, amiről a telefonban is beszéltem nektek… Valóban egy foci meccsről van szó. Holnap tartják. Mivel nincs elegendőidőnk és nyomunk ahhoz, hogy megtaláljuk Tony-t, egy választásunk maradt… - Körbenézett a teremben. - Felkészülünk holnap reggel kilencre. - Az órára pillantott. - Most nyolc óra van. Menjetek haza, pihenjetek… Te is, Jack. Szükség lesz rád. Holnap reggel fél kilencre legyetek itt. Ajánlom, hogy senki se késsen. - Mindenki bólintott. - Jó éjt!

Még aznap este:

Tara és Lucy együtt indultak haza. Ez Levinak volt a legjobb, mert nagyon megviselte gazdája távolléte, és muszáj volt törődni vele. A lányok tanácstalanok voltak. Most mégis mit tehetnének? Nem volt kedvük szítani a már így is elterjedt tüzet, amit Jack okozott. Már végképp nem tudták, kinek az oldalán álljanak, és ez nagyon letörte őket.

Myles még mindig kitartott Jack mellett, hiszen ő volt ennek az egésznek az elindítója. Sajnos egy csepp bűntudata nem volt emiatt. De Myles már csak ilyen. Makacsul kitart az igaza mellett, még ha nincs is neki.

Jack legszívesebben Sue mellett lett volna, de a parancs az parancs, kivéve, ha azt Bobby-tól kapja. Szomorúan ballagott a sötét utcán hazafelé, és egyre csak Sue járt a fejében. Látta maga előtt azt a csalódott tekintetet és kedvese arcát, amikor felnevetett. Jobban szerette az utóbbit látni, de nem tehetett semmit. Vagy inkább nem akart?