A szív soha sem hazudik

4. fejezet

A Plázánál:

Bobby és Jack rögtön érkezésük után megkeresték a tűzoltóparancsnokot.

- A tüzet sikerült gyorsan eloltanunk, de…

- Vannak halottak? - Szakította félbe Jack szorongva.

- Eddig nincsenek. - A két férfi láthatóan megkönnyebbült.

- Ez azt jelenti, hogy Sue még él. - Suttogta Jack annyira halkan, hogy csak Bobby értette, aki közvetlenül mellette állt.

- A bomba valahol az épület egyik főoszlopára lehetett erősítve. - Kezdte a parancsnok. - A keleti részben.

- Értem. Köszönöm. - Mondta Bobby. Csak annyit látott, hogy Jack már a mentőorvos felé tart.

- Jó napot! Jack Hudson, FBI.

- Jó napot! - Amíg Jack Suet kereste, Bobby a többiekkel körülnézett az épületben.

- Bobby, ezt nézd meg! - Szólt D.

- Mi az?

- Ezt kérdezném én is. - Mutatott a férfi az előtte heverő szénné égett darabokra.

- Ez érdekes. - Hajolt le Bobby vizsgálódva. - Van egy sejtésem, de inkább a laborosokra bízom az azonosítást.

- Rendben.

- Srácok, megtaláltuk Suet! - Kiabált a fiúk felé Tara. Azok rögtön a nő nyomába eredtek.

Jack ott állt a fekvő Sue mellett, és aggódva két keze közé fogta kedvese kezét. A csapaton, ezt a jelenetet látva először a mérhetetlen szomorúság, majd a düh uralkodott el.

- Én most vele mennék, ha nem gond. - Mondta Jack Bobby-nak annyira halkan és bizonytalanul, hogy alig lehetett érteni.

- Persze. Menj csak! - Barátja halványan rámosolygott.

- Kösz. - Aztán csak nézték a szemük elől lassan eltűnő mentőautót.

- Szerintem most menjünk. - Javasolta D a többieknek.

- Jó ötlet. Úgyis kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak ehhez a laborosok. - Szólt Bobby kezében tartva az előbb talált darabot.

Az irodában:

Néhány perccel később az ügy mostani középpontjára terelődött a szó.

- Vajon hogy van Sue? - Aggodalmaskodott Lucy.

- Talán fel kéne hívnunk Jacket. - Mondta Myles.

- Egyszerűen képtelen vagyok az ügyre koncentrálni! - Kiáltotta már-már hisztérikus hangon Tara.

Egy óra múlva:

- Megérkezett az eredmény. - Lépett Tara a terembe.

- Halljuk! - Fordult felé Myles.

- Ez értelmetlen! - Szólt a nő pár pillanattal később. Pillantása megütközött a papír tartalmával.

- Mi az? - Kérdezte Bobby.

- Itt az áll, hogy egy üres tartály darabját találtuk.

- Milyen tartály? - Lépett Lucy barátnője mellé, és figyelmesen végigfutatta szemét a lapon. - Ennyi? - Mondta végül félig kérdezve, félig közömbösen.

- Valószínű, hogy annyira összeégett… - Kezdte Tara, de itt abba hagyta. Nem jutottak sokkal előrébb.

Másnap reggel:

Az iroda nagyon csendes volt, amikor Tara megérkezett. Valahogy a múltkori kutatásuk óta állandóan, ha reggel belépett az ajtón, az első pillantása mindig a kanapé felé esett. Mosoly suhant át az arcán, amikor látta munkatársa kabátját a fogason. Lassan odasétált a díványhoz, és átlesett a támla felett. Rátámaszkodott a támlára, és próbálta elnyomni egyre erősödő vágyát, hogy elnevesse magát. Nem mintha a látvány olyan szórakoztató lett volna, inkább aranyos.

- Hé, Bobby! Ideje lenne felkelni! - Rázta meg a férfi vállát kedvesen.

- Csak még öt percet! - Jött a felelet szinte azonnal, amiből Tara arra következtetett, hogy a férfi szórakozik vele.

- Otthon is ezt csinálod? Mert ha igen, Darcy-nak biztosan nagyon elege lehet belőled.

- De a válaszom, nem. - Mondta határozottan. - Otthon egészen mást szoktam csinálni. - Vigyorgott.

- Képzelem! - Méltatlankodott a nő.

- Kezdem megszokni, hogy itt alszom. - Kelt fel Bobby a kanapéról.

- Végül is van előnye.

- Például?

- Spórolsz a benzinnel.

- Van benne valami.

- Ugye? Kávét?

- Az rám férne, kösz.

Kicsivel később:

Bobby már kezdte unni, hogy mindenki az alvással, illetve inkább annak helyével nyaggatja. Egyszer csak Jack jelent meg az ajtóban. A csapat kicsit döbbenten figyelte.

- Te meg mit keresel itt? - Kérdezte barátját Bobby, amikor mellé ért.

- Az orvos haza küldött egy időre.

- Akkor miért vagy itt? - Érdeklődött Myles.

- Sajnálattal kell közölnöm veled, hogy rossz helyen jársz. - Tette Jack vállára a kezét D. - Ugyanis az irodát már Bobby kisajátította otthonául. - Bobby erre olyan fejmozdulatot tett, hogy Jacknek rögtön leesett a dolog lényege.

- Te megint bent aludtál? - Kérdezte kicsit hitetlenkedve. Barátja felmordult.

- Ezzel megdőlt a rekord! Tíz percen belül öten kérdezték meg tőle, hogy itt aludt-e. - Mosolygott kajánul Lucy.

- Na jó! Szálljatok le rólam, oké?!

- Bobby-nak igaza van. - Mondta D. - Hagyjátok…

- Ezt épp te mondod? - Kérdezte Jack nevetve.

- Inkább a munkára koncentráljunk! - Javasolta kicsit ingerülten Myles.

- Engem kezd aggasztani ez a tartály ügy. - Nézte újra a jelentést Bobby.

- Milyen tartály?

- Tényleg, te itt se voltál.

- A helyszínen találtunk egy… darab fémet? - Fordult D a többiekhez.

- Valami olyasmit, igen.

- És az azonosításból kiderült, hogy egy tartály darabja.

- És akkor most mit csinálunk?

- Kellene találnunk valakit, akit megfigyelhetünk. - Szólt Tara.

- Kezdetnek megteszik a Vörös Kutyák. - A csapat érdeklődve nézett Bobby-ra. - Mi van?

- Csak annyi, hogy ezt mégis hogy csináljuk? - Lépett Myles társa mellé.

- Megmondom, hogyan csináljuk.

- Hallgatunk. - Kiáltotta mindenki egyszerre.

- Jack, emlékszel a múltkori kalandunkra a boltnál?

- Igen, miért? - Egy pillanatra megállt. - Értem már! Őket figyeljük - Mondta mosolyogva.

- Lássuk csak, jól értem-e. - Szólt Myles azon az idegesítően nemes hangján. - Szóval azt akarod, hogy megfigyeljük a megfigyelőinket?

- Pontosan. Ellenvetés? - Mindenki hallgatott. - Remek! Akkor munkára!

Az üzlet közelében:

Jack és Bobby egy kocsiból figyelték a Vörös Kutyákat. Két napig folyamatosan ezt csinálták. Néha azon gondolkodtak, hogy vajon milyen lehet ez egy kívülálló számára. Az FBI figyel egy csapat rosszfiút, de eredetileg azok figyelik az FBI-t. Sokáig eljátszadoztak a gondolattal.

- És mi a helyzet Darcy-val? - Törte meg a csendet Jack. Bobby felesége nevét hallva mélyen felsóhajtott. Örült annak, hogy a múltkor nem kérdeztek ilyesmit tőle. Valamiért rossz érzése volt és jobbnak látta nem beszélni róla. - Beszéltél vele?

- Persze.

- És?

- Semmi.

- Nem vágott hozzád semmit, amiért már egy hete nem vagy otthon?

- Szerencsére nem. - Újra csend következett, amit a telefoncsörgés szakított meg.

- Hudson. - Szólt a telefonba Jack. Egy kis szünet után… - Tessék?! Ez nem lehet igaz! Máris megyünk, kösz.

- Mi az?

- A kikötőben felrobbantottak egy raktárházat.

- A fenébe! - Bobby-nak kedve lett volna öklével a műszerfalra ütni, de inkább nem tette. Beletaposott a gázba, hogy minél előbb a helyszínre érjenek. A csapat már várta őket.

- Van egy kis probléma. - Myles közeledett feléjük. Nem hittek a szemüknek. Alig maradt valami az épületből. - Gyertek! - Követték a férfit.

- Újabb tartály darabokat találtunk. - Világosította fel őket D.

- Legalább van egy nyom, ami megegyezik. - Mondta Bobby, de a hangja nem úgy csengett, mint aki örülne ennek.

- De van itt még valami. - D a tartály darabokra mutatott. Rögtön észre vették a különbséget.

- Ezt nem hiszem el! - Bobby érezte, hogy nem bírja ezt sokáig, ugyanúgy, ahogy a többiek sem. De aztán végignézett a csapaton. Mindenki őt nézte. Várták a döntést, a parancsot. Magatehetetlenek voltak főnök nélkül. Ezzel ő is tisztában volt, éppen ezért mély lélegzetet vett, és elvonult egy percre.

Pár perccel később:

- Vissza az irodába! - Kiáltott a csapatnak messziről. Mindenki értetlenül tekintett a férfira. - Ez parancs! - Ellenkezést nem tűrő hang volt ez. Sajnos másból most nem értettek. - Gyerünk! - Sikerült összeszedniük magukat annyira, hogy engedelmeskedni tudjanak. Vajon mi lesz ebből?

Az irodában:

Senki sem szólt egy árva szót sem. Csak ültek, ki az asztalon, ki a széken. Volt, aki inkább a falat választotta támaszául. Néma csendben vártak a laborosok újabb jelentésére. D lépett a terembe.

- Itt van. - Szólt halkan. A többiek szorongva pillantottak rá. Senki nem mert szólni, csak csendben várták az eredményt. Demetrius figyelmesen átolvasta a szöveget, és csak az arra érdemes részt olvasta fel hangosan is. - A tartály valóban arra szolgált, hogy radioaktív anyagot tároljanak benne… - Kezdte lassan. A szobában tapintani lehetett a feszültséget. D Bobby-ra pillantott, aki ebben a percben maga is rémülten tekintett felettesére. - De a vizsgálatok kimutatták, hogy teljesen üres volt. - A csapat egy emberként sóhajtott fel.

- De akkor mi értelme volt ennek? - Kérdezte Myles.

- Figyelmeztetés. - Mindenki Bobby-ra nézett. A férfi az asztalán ült, karját összefonva, és elgondolkodva figyelte a padlót.

- Parancsolsz? - Fordult Myles ideiglenes feletteséhez, mintha csak egy őrülttel beszélne.

- Figyelmeztetés volt. - Válaszolt Bobby nyugodtan.

- Miféle figyelmeztetés? - Kérdezte Jack.

- Tony figyelmeztet minket, hogy mire készül.

- Ezt meg honnan veszed?

- Megérzés.

- Ugye most csak viccelsz?!

- Eszemben sincs.

- Na ne! - Szólt közbe Myles. - Azt hiszed, hogy a puszta megérzéseidre hagyatkozva fogunk nyomozni?!

- Mylesnak igaza van, ez… őrültség! - Mondta Lucy.

- Ugyan, miért tenne ilyet Tony? Talán játszik velünk?!

- Lehet.

- Jaj, Bobby, gondolkozz már!

- Azt teszem, Jack!

- Nekem nem úgy tűnik. - Motyogta Myles.

- Szeretnék hinni neked, de miért tenném? - Mondta Jack elkeseredett arccal.

- Miért mondod ezt?

- Ma délután rájöttem, hogy Mylesnak igaza van. - Myles felkapta a fejét, és mosolygott, bár nem tudta, hogy Jack mire céloz. - Valóban egy kicsit eltúlzod a dolgokat.

- Tessék? - Jack egy pillanatra lehajtotta a fejét. A lányok is döbbenten figyeltek, és szinte előre tudták, hogy a férfi mit fog mondani.

- Sokat parancsolgatsz! Szerintem… szerintünk a fejedbe szállt a dicsőség, hogy te vezeted ezt az ügyet!

- Van benne valami. - Erősítették meg a lányok, halkan. Bobby a döbbenettől majdnem leesett az asztalról. Főleg, mert mindenki egyet értett az előbb elhangzottakkal, kivéve D-t. Ő tartózkodott.

- Mi ütött belétek? - Bobby végre szóhoz jutott. - Jack? Soha nem mondanál ilyeneket normális esetben.

- Miért, ez milyen eset? - Kérdezte Myles.

- Itt nem az van a háttérben, hogy én vagyok a főnök, hanem az, hogy Sue kórházban van.

- Őt ne keverd bele! - Kiáltotta dühösen Jack. - Az is a te hibád! - Bobby elkeseredetten nézte társát.

- Látjátok? Tudom, hogy mindenki aggódik érte, mert én is, de éppen ezért kell minél előbb elkapnunk azt a szemetet!

- Nem. - Jack megrázta a fejét. - Neked csak az a lényeg, hogy minél tovább parancsolhass nekünk, de ennek vége! - Odalépett a férfihoz. - Tessék! Mostantól csak te nyomozol az ügyben! - Ezzel a kezébe nyomta a jelvényét és a pisztolyát. Aztán kisétált az irodából. A többiek is néhány perc múlva követték. D is kiment a teremből, de csak azért, hogy telefonáljon.