A szív soha sem hazudik

3. fejezet

Másnap reggel:

- Jó reggelt! Fánkot? - Köszöntötte a többieket Bobby.

- Kösz, kérek! - Vágta rá Jack.

- Ha már így megkérded… - Szólt Lucy, és ő is kivett egy sütit a dobozból.

- Látom, te is merényletet szősz ellenem. - Fordult barátjához Jack.

- Ezt meg hogy érted? - Ült le székébe Bobby.

- Lassú halál… Koleszterinmérgezés… Vizsgálattal nem kimutatható. - Válaszolta félelmetes hangon, a kezével ijesztően mutogatva a férfi. Mindenki nevetett.

- Legalább visszakapod a múltkorit. - Mondta Bobby.

- Jogos. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. - Mutatta Sue magyarázattal, és Jackre kacsintott.

- Milyen igaz! - Mosolygott Bobby.

- Majd meglátjuk, ki nevet a végén! - Fenyegette Jack.

- Mi van itt? Közmondás reggelt tartotok?! - Lépett a terembe Myles. - Ahelyett, hogy itt ültök, és majszoljátok a fánkot, inkább lássatok munkához!

- Valaki bal lábbal kelt fel. - Jegyezte meg Lucy.

- Én ugyan nem! Olyan nagy baj, hogy próbálom normálisan végezni a feladatomat?!

- Myles, nyugi! - Csillapította a nő.

- Én nyugodt vagyok. - Húzta ki magát a férfi.

- Biztos, hogy jól vagy? - Érdeklődött Jack.

- Igen, miért?

- Kicsit feszültnek tűnsz. Kipihented magad? - Kérdezte Sue.

- Köszönöm Thomas, de te nem vagy sem az anyám, sem a nevelőnőm, hogy jogodban álljon ilyeneket kérdezni tőlem!

- Myles, vegyél vissza! - Szólt Bobby, és szúrós pillantást vettet a férfira.

- Te pedig nem vagy a felettesem! - Ekkor D lépett az irodába.

- Normál esetben nem, de te is nagyon jól tudod, hogy a vezető ügynök olyan, mintha a főnököd lenne. - Szólt közbe. - Eddig semmi bajod nem volt ezzel.

- De most van.

- És mi az?

- Ő! - Mutatott Bobby-ra. - Állandóan csak parancsolgat! És ebből már elegem van! - Ezzel meg sem várva a reakciót kiviharzott a szobából. Mindenki tágra nyílt szemekkel nézett utána. Bobby érthetetlenül meredt D-re.

- Valakinek rossz napja van. - Törte meg a csendet Tara.

- Azt hiszem, nem szereti, ha huzamosabb ideig felette állok a ranglétrán. - Mondta Bobby.

- Egy percig sem bírja elviselni. - Javította ki Jack.

- De ezt nem értem. Eddig nem volt ilyen. - Nézett barátaira Sue. - Máskor is volt már olyan, hogy Bobby vezette a nyomozást, és akkor nem viselkedett így.

- Majd túl lesz rajta. - Mondta Bobby.

- Tudod, ez egy olyan szeretlek-gyűlöllek kapcsolat. - Szólt Jack Suehoz.

- Nem, ez egy gyűlöllek-gyűlöllek kapcsolat. - Helyesbített Bobby.

- De jó alapon, nem? - Kérdezte Lucy. A férfi megvonta a vállát.

Kicsivel később:

- Jack, velem kellene jönnöd. - Mondta Bobby, amikor összefutottak a folyosón.

- Hová megyünk?

- Vissza az üzletbe.

- Talán tudnak még valamit?

- Nem tudom, de hátha…

- Rendben, menjünk! - Ezzel már indultak is a parkolóba.

Néhány perc múlva:

- De mégis honnan jutott eszedbe, hogy tudhatnak még valamit.

- Gondoltam, jobb, ha valamivel elfoglaljuk magunkat, mintha naphosszat csak ülünk bent az irodában.

- Van benne valami. - Csend lett. Jack arra eszmélt fel, hogy hirtelen lefordulnak egy másik utcába, és megállnak egy kávézónál. - Mit csinálsz?! - Nézett társára értetlenül. Bobby a visszapillantót figyelte.

- Feltűnés nélkül szállj ki!

- Tessék? - Jack nem értette a dolgot, de amikor látta, hogy barátja kiszáll, ő is ugyanezt tette, és követte őt a kávéházba. - Mi volt ez?

- Követnek. - Jack elkomolyodott, és tekintetét óvatosan az utca felé fordította. Észre vett egy ezüstszínű kocsit, ami tényleg már korábban is mögöttük haladt.

- Nem is tűnt fel, hogy követ minket. - Fordult ismét Bobby-hoz. - És most mi lesz? Visszamegyünk az irodába?

- Ha van egy kis eszük, elmennek. Eléggé felelőtlen vállalkozás, hogy két FBI ügynököt próbálnak követni feltűnés nélkül.

- Egyet értek. De miből gondolod, hogy van eszük ehhez? - Kérdezte Jack mosolyogva.

- Igazad van. - Nevetett Bobby is. - Menjünk tovább. Majd meglátjuk, mit akarnak. - Felállt, és kiment a kocsihoz. Jack követte. - Jössz nekem egy kávéval. - Szólt, mielőtt beszállt az autóba. Jack égre emelt tekintettel felsóhajtott.

A boltban:

- Sajnálom, de nem tudok többet mondani, mint amikor legutóbb itt jártak. - Mondta a nő.

- Azóta sem hallottak Tony-ról?

- Nem. - Vágta rá, talán kicsit hirtelen.

- Azért köszönjük. - A két férfi visszaindult az irodába.

- Láttad a kocsit? - Kérdezte Bobby.

- Igen, de nem mozdul. - Bobby a sarkon leállította az autót, és az épület oldalánál figyelte, mi történik. Jack csatlakozott hozzá. Néhány perc múlva Bobby megszólalt.

- Láttad ezt? - Fordult Jackhez valami furcsa mosollyal az arcán.

- De még mennyire!

- Szerintem ez a többieket is érdekelné.

- Akkor mire várunk?

Ismét az irodában:

- Figyelem! - Léptek a terembe.

- Találtatok valamit? - Kérdezte Myles unott hangon.

- De még mennyire! - Kezdte Jack.

- Először is észre vettük, hogy követnek minket.

- És kik?

- Azt nem tudjuk. - Felelte Bobby.

De azért lementünk az üzletbe. - Folytatta Jack. - Azt állították, hogy azóta sem hallottak Tony-ról.

- De egy kicsit elidőztünk a sarkon, és eléggé érdekes dolgokat láttunk.

- Mégpedig?

- A követőink, távozásunk után egy termetes csomagot vettek át Bradtől.

- És? - Nézett rájuk kíváncsian Tara.

- Ismerős nektek az a név, hogy Vörös Kutyák?

- Az nem egy terrorista szervezet. - Találgatta Lucy.

- De igen. - Mondta Jack.

- És ez hogy jön ide? - Érdeklődött Myles.

- Övék a csomag. - Szólt Bobby.

- Ezt honnan veszed?

- Rá volt írva. - Mosolygott kajánul a két férfi.

- Így könnyű!

- De az a lényeg, hogy ezt is tudjuk. - Szólt közbe D. - Szerintetek köze van Tony-hoz?

- Biztosan. - Mondták egyszerre. Összenéztek, majd vissza D-re.

- Ennyi nekem elég is, ha elkapjátok.

- Rendben. - Ismét egyszerre sikerült válaszolniuk.

- Ti nagyon össze vagytok hangolva. - Nevetett Sue. A két férfi egymásra nézett, majd megvonta a vállát. Jack odalépett Suehoz, és egy gyengéd csókot lehelt kedvese ajkára. Bobby kedvesen mosolygott a jeleneten, és felsóhajtott.

- Idehívjuk Darcy-t? - Kérdezte Lucy széles mosollyal az arcán. Bobby lassan megrázta a fejét.

- Szerintem el kéne hívnod legalább egy ebédre. - Mondta Tara.

- Biztosan hiányol már. Azok után, hogy egy teljes hete megállás nélkül bent vagy. - Szólt Lucy.

- Ebédről jut eszembe… - Fordult Suehoz Jack. - Nem lenne kedved… - Sue halkan felnevetett.

- Szívesen.

- Remek. - Jack vetett egy pillantást Bobby-ra. Barátja vigyorgott. - Most mi van?! - Méltatlankodott. - Neked is ezt kéne tenned!

- Lehet, hogy igazatok van. - Hajtotta le fejét a férfi.

- Nem lehet, biztos. - Szólt határozottan Jack. - Na rajta! - Ezzel odadobta társának a kabátját. - És addig vissza se gyere, amíg nem beszéltél vele! - Végül kitessékelte Bobby-t az ajtón. A lányok nem bírták megállni, hogy ne nevessenek ezen.

Délután:

Jack éppen a folyosón sétálva töprengett azon, hogy hová vigye Suet ebédelni.

- Hudson ügynök? - Szólalt meg egy hang mögötte. A férfi megperdült. - Pont magát kerestem. - Jack meglepődött. Az a nő állt előtte, aki az üzletben dolgozott.

- Engem?

- Van magán kívül más Hudson, akihez beszélhetek? - Mosolygott rá a nő.

- És miért keresett?

- Gondoltam egy finom ebéd mellett esetleg közelebbről is megismerhetnénk egymást.

- Ezt hogy érti?

- Elbeszélgethetnénk. Biztosan tud egy jó témát. Na, akkor mehetünk.

- Hát nem is tudom…

- Jaj, ne kéresse magát! Jöjjön! - Ezzel eltűntek a folyosó kanyarulatában. Sue nem tudta, mit gondoljon. Zúgott a feje az előbbiektől. Jack tényleg képes ilyesmire? Vajon miért egyezett bele? Miért nem mondta, hogy ezt nem lehet? Lehet, hogy valójában Sue is csak egy a sok közül, ahogy arra már sokszor, túl sokszor gondolt. Egyszer csak Lucy kezét érezte a vállán. Észre sem vette, hogy visszaért a terembe.

- Valami baj van? - Aggódott barátnőjéért Lucy.

- Nem, nincs semmi. - Felelte Sue, de ahogy ezt kimondta, eleredtek a könnyei. Meg sem várta a reakciót. Kiment az irodából. A folyosón meggyorsította lépteit. Egyedül akart lenni. Mindentől távol, főleg Jacktől és a csapat aggodalmas kérdéseitől.

Valahol Washingtonban:

- És, hogy halad a nyomozás? Tudnak már valamit Tony-ról?

- Csak annyit, amennyit önöktől megtudtunk.

- Inkább hagyjuk ezt a magázódást. Szólítson Janenek.

- Rendben… Jane. De miért akarnak olyan sokat tudni az ügyről?

- Ez egy kicsit személyes.

- Mi történt?

- Az a szemét Tony megpróbált minket teljesen tönkretenni! - Színlelte a haragot Jane. - Szóval tényleg nem tudnak róla semmi mást?

- Sajnos nem. - A nő várt még pár percet, majd hirtelen megszólalt.

- Bocsáss meg, de most mennem kell. Teljesen kiment a fejemből, hogy megígértem Bradnek, ma én felügyelek a boltra.

- Oh, semmi baj. - Nézett Jack a sietősen távozó nő után. Végül úgy döntött, hogy ő is visszamegy az irodába.

Az FBI-nál:

Jack tudta, hogy ezt a szerinte titkos ebédet be kell vallania Suenak. Éppen azt latolgatta, hogyan közölje vele kíméletesen a dolgot, amikor összefutott Lucy-val.

- Jack, már mindenhol kerestünk!

- Mi a baj?

- Sue sírva rohant el.

- És most hol van?

- Azt kérte, hogy ne menjünk utána.

- De mi történt? - Kérdezte Jack.

- Nem tudom.

- Jól van. Tiszteletben tartjuk az akaratát. Főleg, hogy nem tudjuk, pontosan hol van. - Jack belépett a terembe. Lucy nem akart szólni neki, hogy beszélt Sueval, és tudja, hogy hol van, mert tudta, hogy akkor a férfi úgyis utánamenne. Ezért inkább hallgatott. Látta, hogy Jack nagyon aggódik, és elképzelni sem tudja, hogy mi történhetett, ahogyan a többiek sem. Bobby is már az irodában volt, de legnagyobb megkönnyebbülésére nem kérdezték Darcy felől.

Félórával később:

A csapat csöndben, gondolataiba merülve ült. Tara és Bobby még próbált valamilyen használható nyomot találni az üggyel kapcsolatban, de semmi eredménye nem volt. Egyszer csak megszólalt a telefon Bobby asztalán.

- Bobby Manning… Értem… Azonnal odamegyünk. Kösz. - Letette a kagylót, és a többiek felé fordult. - Úgy tűnik, az emberünk egy lépéssel előttünk jár.

- Miért? - Kérdezte Myles. Bobby felsóhajtott.

- Felrobbantották a Plázát. - Lucy fájdalmas, csapattársaiban félelmet keltő nyögéssel esett vissza székébe. Bobby rögtön mellette termett. - Mi a baj Lucy? - Kérdezte. A nő pár másodpercig meredten figyelte asztalát, aztán összeszedte magát, de így is csak nagyon halkan tudott szólni.

- Sue is ott van. - Suttogta. Bobby abban a pillanatban Jackre nézett.

- Nem! - Kiáltott fel Jack. Azonnal a kabátjáért nyúlt. Barátja mellé sétált, és megfogta a karját.

- Jack…

- Hagyj békén! - Szabadította ki a karját a férfi szorításából. Sarkon fordult, és már arra készült, hogy egyszerűen kirohan a szobából, amikor ismét Bobby alakja jelent meg előtte. A férfi nekifeszült, hogy minél előbb túljusson ezen, és megszabaduljon barátjától. De Bobby nem engedett. Amikor Jack tett néhány lépést előre, Bobby vállánál fogva visszatartotta.

- Jack! Nyugodj le, oké? - A férfi belátva, hogy úgysem szabadulhat, lehajtott fejjel engedett. - Rendben? - Jack bólintott. - Remek. - Aztán a többiekhez fordult, akik döbbenten figyelték az eseményeket. - Jól van, srácok! Gyerünk!