A szív soha sem hazudik

1. fejezet

Ott hagytuk abba, hogy Sue és Jack között elcsattant az első „hivatalos” csók. Ennek már egy hónapja.

Tél van. Közeledik a karácsony. Egész Washington vásárlási lázban ég. Az utcákon egy gombostűt sem lehet leejteni.

Ebben a forgatagban telnek az FBI-nál a legnyugodtabb napok. De vajon miért? Talán a bűnözők is készülnek az ünnepre? Bármilyen meglepő, a válasz igen.

Reggel az irodában:

- Micsoda forgalom van odakint! - Lépett be a szobába Jack Sue kezét fogva.

- És micsoda hóesés! - Vágta rá Myles, és végigmutatott a kabátokon. Levi is megrázta magát, aminek Lucy aktái nem igazán örültek.

- Hol van Bobby és Tara? - Kérdezte D.

- Tara valamilyen jelentést vitt Randy-nek. - Mondta Myles.

- És Bobby?

- Felhívott. Azt mondta, egy kicsit késni fog… Elakadt a hóban.

- Jól van. Nyugis nap elé nézünk, szóval…

- Azért csak várjuk ki a végét! - Szólt Lucy figyelmeztetően. - Mi vagyunk az FBI, itt bármi történhet!

- Igazad van. - Látta be D.

Egy óra múlva:

Mindenki nyugodtan ült a székében. Élvezték a csöndet. Egyszer csak Bobby lépett az irodába.

- Nocsak, az elveszett ügynök! - Kiáltott fel Jack.

- Neked is jó reggelt!

- Úgy látom, nem sietted el a dolgokat. - Mondta Lucy mosolyogva.

- Mi az? Nem szólt a vekker? - Gúnyolódott Myles is. A férfi mindezekre egy grimasszal válaszolt.

- Milyen humoros kedvetekben vagytok ma! - Szólt végül, fura mosollyal az arcán.

Kicsivel később:

- Figyelem! Ügyünk van. - Lobogtatott egy papírt Demetrius.

- Én megmondtam. - Jegyezte meg Lucy csendesen.

- Igen, tudom. - Nézett a nőre D. Aztán a csapathoz fordult. - Óh, hello Bobby… - Még valamilyen megjegyzést akart tenni, de a férfi megelőzte.

- Ne… szólj… semmit! - Mondta fenyegető lassúsággal a hangjában. D szélesen elvigyorodott.

- Hallgatunk. - Szólt Jack nevetve. D körbe adott egy képet.

- A neve Tony Gray. Egy hírhedt bomba gyáros, Nick Gray fia.

- És ő miben utazik? - Kérdezte Jack.

- Apuci kicsi fia viszi tovább a boltot. - Kezdte Myles.

- Pontosan. - Helyeselte D.

- A meghitt családi vállalkozás. - Mondta Bobby.

- Érdekes munkakör. - Kapcsolódott Sue a beszélgetésbe.

- Az életünk ettől szép, nem? - Sóhajtott Lucy.

- Ha az élet szépsége abból áll, hogy nap, mint nap őrült terroristákat kell üldöznöm… akkor inkább nem kérek belőle. - Jelentette ki Myles határozottan.

- Oh, tényleg? - Nézett rá kíváncsian Bobby. - És akkor hol fogsz dolgozni?

- Talán felcsap pincérnek. - Dőlt hátra székében Jack elégedett mosollyal az arcán.

- Gúnyolódjatok csak! - Kihúzta magát, sarkon fordult, és otthagyta őket.

- Myles, még nem fejeztem be! - Kiáltott utána D. A férfi megfordult, és visszament.

- Még mit tudunk Gray-ről? - Kérdezte Tara.

- Csak annyit, hogy valahol itt van Washingtonban.

- Ezzel most nagyon leszűkítettük a kört. - Mondta Lucy.

- Sajnálom, de ennél többet nem tudok.

- És mégis hogyan fogjunk hozzá? - Érdeklődött Jack.

- Talán Howie segíthet. - Szólt közbe Sue.

- Ez jó ötlet. Sue, Jackel keressétek meg, és beszéljetek vele! - Utasította őket D.

- Rendben. - Vágták rá egyszerre, és kisiettek az irodából.

Valahol Washingtonban:

- Szia, Howie!

- Hé, sziasztok! Mi járatban?

- Szeretnénk kérdezni tőled valamit. - A férfi kíváncsian nézett rájuk.

- Mit tudsz egy bizonyos Tony Gray-ről? - Kérdezte Jack.

- Lássuk csak… - Gondolkodott hangosan Howie. - Azt hiszem egy menő üzletember.

- Ezt mi is tudjuk. Még valami?

- Egész Európában, ahol csak megfordult, körözni kezdték… De két éve Spanyolországban a teherautó, amin a trotilt szállította… - Sue értetlenül nézett Jackre.

- T-r-o-t-i-l. - Mutatta a férfi. Sue megrázta a fejét annak jeléül, hogy nem tudja, mi az.

- Erről Bobby többet mesélhetne. - Vonta meg a vállát Jack.

-… Szóval megcsúszott, és a domboldalon a levegőbe repült a 3 tonnányi rakománytól… Azóta nem hallottam róla semmit. A körözéseket is felfüggesztették, mert a rendőrség halottnak nyilvánította a baleset után. - Fejezte be Howie.

- Köszönjük. Nagyon sokat segítettél. - Mosolygott Sue. Jack is bólintott. Aztán visszamentek az irodába.

Ismét az FBI-nál:

Jack és Sue röviden vázolták a csapatnak, amit Howietól hallottak. Mindenki döbbenten figyelt rájuk.

- De ha Tony állítólag meghalt, akkor mi kit keresünk? - Kérdezte Myles.

- Jogos a kérdés, de az állítólagos halottunk idejött Washingtonba. - Mondta D.

- Vajon tényleg baleset volt vagy csak megrendezte? - Töprengett Jack.

- Nem hinném, hogy 3 tonna trotillal rendezné meg a halálát. - Szólt Bobby.

- Lehet, hogy igazán hiteles akart lenni. - Tette fel Myles.

- De mi is ez tro…

- Trotil? - Kérdezett rá Bobby.

- Igen. - Mondta Sue.

- Ez egy eléggé nagy hatású robbanóanyag… Hasonlít a dinamithoz. - A nő figyelmesen nézte a férfi száját. Próbált minél többet megérteni abból, amit mondott. Végül bólintott.

- Hogy-hogy még nem hallottunk róla? - Kérdezte Lucy.

- Ennek több oka is lehet. - Válaszolt Bobby. - Például, hogy ti nem erre szakosodtatok. - Mosolygott a lányokra. Azok komoran néztek rá. - Különben ma már elég ritka, hogy ezt használják. Ha lehet ilyet mondani… már kiment a divatból.

- Szóval egy klasszikus lelkű terroristával van dolgunk. - Szólt közbe Myles. A csapat elnevette magát. De Bobby hirtelen elkomolyodott.

- Bumm, mi a baj? - Nézett barátjára Jack.

- Lehet, hogy ez még kapóra jön.

- Micsoda?

- Trotilt nem lehet minden utcasarkon beszerezni, mert már alig használják.

- Ezt úgy érted, hogy… - Kezdte Tara.

- Pontosan. Ha valóban üzletel még ezzel, akkor könnyen ráakadhatunk. - Fejezte be Bobby a gondolatmenetet.

- Akkor mire várunk? Munkára! - Kiáltott fel D.

Este:

- Tara, találtatok már valamit? - Lépett a szobába Jack.

- Eddig semmit, de most ellenőrzöm azokat a helyeket, ahol trotilt is árulnak.

- Nem lesz könnyű. - Sóhajtott a férfi. Sue az asztalánál ült. Odalépett hozzá. Megérintette a vállát. A nő felnézett. - Arra gondoltam, hogy talán… együtt vacsorázhatnánk. - Mondta zavartan.

- Te most randira hívsz?

- Hát, tulajdonképpen… igen. - Felelte bizonytalanul. Sue mosolygott.

- Rendben. Felőlem mehetünk. - Szólt vidáman. Felállt az asztaltól, és a kabátjáért nyúlt.

- Remek! - Észre sem vették, hogy az egész csapat őket figyeli. Elköszöntek a többiektől, és elhagyták az irodát.

- Jól haladnak. - Nézett utánuk Bobby széles mosollyal az arcán.

- Igen. - Helyeselt Tara.