Szenteste a baráti társaság, kiegészülve Cassie-vel, Bones-al és Booth-al Myles lakásában gyűlt össze, hogy együtt töltsék a karácsonyt; az ügy lezárásával immár felszabadultan ünnepelhettek.

- Köszönöm, hogy segítettetek elkapni Miller-t, és az erőfeszítéseiteket, hogy Cassie velem maradhasson – nézett barátaira Myles.
- Örömmel tettük… a kislánynak nem is lehetne nálad jobb helye – mosolygott Sue.
- Biztosan nagyszerű apa leszel – csatlakozott Lucy. – Illetve már láthattuk, hogy az is vagy.
- Így van – helyeselt Tara. – A mi Myles-unk nagyszerű apa lett.

- Ki gondolta volna Harvardról akár csak egy hónappal ezelőtt is, hogy egyszer még gondoskodó apa lesz belőle… - vigyorgott Bobby.
- Vannak még meglepetések az életben – felelte D. – De én, mint gyakorló apa állíthatom, hogy nagyszerűen helytállsz ebben a szerepben – nézett csapattársára, aki elmosolyodott az elismerésre.

- Őszintén szólva, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer apaszerepben is helytállsz majd – szólt Jack. – De el kell ismernem, hogy nagyszerűen bánsz a kislánnyal.
- Majd meglátod, milyen nagyszerű érzés apának lenni, ha majd nektek is lesz gyereketek – felelte a szőke ügynök, Jack tekintete pedig találkozott szerelméével; és mindketten tudták, hogy nincs már messze az idő, amikor kezükben tarthatják saját babájukat.

- Apa – bújt Myles ölébe a kislány, a férfi pedig megpuszilta a homlokát és simogatni kezdte a haját; Nora közelebb húzódott hozzájuk, szerelme pedig őt is átölelte; úgy néztek így ki, mint egy igazi család.

- Nagyon szépek vagytok így együtt – mosolygott Temperance.
- Titeket arra teremtett a sors, hogy mindhárman együtt legyetek – értett egyet Booth, a nőre nézve; pillantásuk találkozott, és mindketten érezték, hogy valami különös változás következik be kapcsolatukban… egy változás, ami talán egy közös jövőt ígér.

- Cassie… hogy szólítottak korábban? – kérdezte egy hirtelen ötlettől vezérelve Lucy.
- Caitlin – felelte a kislány. – Szeretem a Cassie-t – mosolyodott el.
- Gyönyörű név – mosolygott Tara. – A Cassie pedig még illik is a Caitlin-hez – állapította meg.
- De azért továbbra is Cassie-nek fogjuk szólítani, ő is ezt szeretné – simogatta meg a kislány haját Sue.

- Srácok… Szeretnénk bejelenteni valamit – szólalt meg hirtelen Myles, Nora kezét fogva. – Tudom, hogy gyakran vagyok morcos, akinek semmi nem jó, de az elmúlt néhány hónapban gyökeresen megváltozott az életem. Nora ismét megjelent, amiért örökké hálás leszek a sorsnak – lehelt lágy csókot szerelme kezére. És most itt van Cassie – puszilta meg a homlokát –, én pedig úgy érzem, nem is lehetnék boldogabb. Közvetlenül karácsony előtt megkértem Norát, hogy töltse velem élete hátralevő részét, és a legboldogabb emberré tett azzal, hogy hozzám jön feleségül.

- Örömmel mondtam neki igent, hiszen minden vágyam, hogy a felesége lehessek – mosolygott Nora, és a férfi közelebb húzta magához, hogy ajkaik lágy csókban forrhassanak össze.
- Harvard, mintha alig néhány napja még azt mondtad volna, hogy mások jelenlétében csókolózni nem túl szép dolog – emlékeztette Jack.
- Szikra, azt hiszem, néhány korábbi kijelentésemet át kell gondolnom – mosolygott a férfi, újra megcsókolva szerelmét.

- Néhány hét múlva összeházasodunk, utána pedig hivatalosan is örökbe fogadhatjuk Cassie-t – nézett ismét barátaira Nora, miután a csók véget ért.
- Caitlin Albright Leland… milyen szépen hangzik – állapította meg mosolyogva Tara.
- És természetesen mindannyian meg vagytok híva az esküvőnkre – tette hozzá Myles.
- Ki nem hagynánk – vigyorgott Bobby.
- Csodálatos életetek lesz együtt, Cassie-nek pedig nem is találhattak volna jobb szülőket – nézett a kis családra mosolyogva Lucy.

Egy ember élete csupán néhány nap alatt is gyökeresen megváltozhat… és Myles mindezt megtapasztalhatta. Nemrég még boldog agglegényéletet élt, minden kötelezettségvállalás nélkül, hamarosan pedig már férj és családapa… korábban soha nem gondolta volna, hogy egyszer így fog érezni, de élvezte új szerepét, és alig várta, hogy szerelmével hivatalosan is örökbe fogadhassák a kislányt, akit máris a sajátjának érzett.

Végignézve a szobán, csupa boldog párt látni… Myles és Nora hamarosan összeházasodnak, és közösen nevelik fel a kislányt, akit mindketten sajátjuknak éreznek; láthatóan Bones és Booth is többet érez egymás iránt, mint egyszerű barátság, és a közeljövőben talán ők is egy pár lesznek; míg az egymást átölelve ülő Jacket és Sue-t egyértelműen egymásnak teremtette a sors, szerelmük mindenki számára azonnal nyilvánvaló. Három szerelmespár, akik barátaikkal együtt töltik ezt a csodálatos ünnepet… és mindannyian úgy érzik, ez életük legszebb karácsonya.