A decemberi hideg mindent megfagyasztott maga körül, de ezt egyikük sem érzékelte. Kéz a kézben sétáltak a parkban, élvezve, hogy kettesben lehetnek. A várost beborította a hó; amerre csak a szem ellátott, mindent körülvett a vakító fehérség. Közeledvén Karácsonyhoz a legtöbb üzlet már feldíszítve fogadta a látogatókat, a házak és az utcák kivilágítása elkápráztatta az arra járókat.

- Gyönyörű a város ilyenkor – merült el a látványban Nora.
- Igen, gyönyörű – válaszolta a férfi, le sem véve a szemét szerelméről.

Megálltak egy pillanatra, és nézték a gyermekeket, ahogy szüleikkel és egymással önfeledten játszanak.
- Bárcsak Cassie velünk maradhatna, és egy család lehetnénk – sóhajtott a nő.
- Ne aggódj, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy így legyen – simogatta meg kedvese kezét a férfi.
- Tudom – mosolygott rá szerelme - de mi van, ha… - a mondatot már nem volt lehetősége befejezni, mert Myles egy ujját a szájára tette, hogy elhallgattassa, mielőtt kezeit a sajátjába véve letérdelt előtte.

- Tudom, sokszor kiállhatatlan vagyok, és morcos, de mióta ismerlek, jobb ember lettem – kezdte vallomását a férfi. – Nora, te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történhetett velem. Teljes szívemből szeretlek. Veled szeretném leélni életem hátralevő részét, veled és Cassie-vel. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül, a világ legboldogabb emberévé téve ezzel engem? – kérdezte, elővéve a kis fekete ékszerdobozt, amit néhány napja vásárolt.
Nora szemében könnyek formálódtak, ahogy hallgatta szerelme vallomását. Nem is tudott csodálatosabb dolgot elképzelni, mint hozzámenni a férfihez, akit tiszta szívből szeret, és vele leélni az életét. Amint a férfi kinyitotta a dobozt, és elővillant belőle egy gyönyörű fehérarany gyűrű, három apró gyémánttal a közepén, Nora teljes erejével azért küzdött, hogy ne törjön ki zokogásban, mielőtt megadná azt a választ élete szerelmének, amit a szíve súg:
- Igen – válaszolta. – Örömmel leszek a feleséged, és szeretni foglak, amíg csak élek – suttogta, majd utat engedett örömkönnyeinek.

Myles boldogan húzta szerelme ujjára a gyűrűt, majd gyengéd csókot lehelt a gyűrűre és az azt viselő finom kézre. Felemelkedett, felsegítette a nőt, majd szorosan magához ölelte és gyengéden megcsókolta.
- Szeretlek – suttogta a fülébe a nő a számára legszebb szavakat.
- Én is szeretlek – válaszolta a férfi, még szorosabban ölelve magához kedvesét.
Egymást átölelve álltak a parkban, élvezve egymás közelségét, a boldogan játszó családokat figyelve. Hamarosan ők is egy család lesznek, örökre. Lassan kibontakoztak egymás öleléséből, a másik szemébe néztek, egymásra mosolyogtak és kéz a kézben elindultak immáron új közös jövőjük felé.