Útban az FBI felé az ügynök azon gondolkozott, milyen könnyen engedett neki a partnere. Talán most már tényleg komolyan veszi a fenyegetést – merengett.

Ahogy visszaért a főhadiszállásra, egyenesen Cullen igazgató irodája felé vette az irányt, hogy komolyabb védelmet kérjen az ő Bones-ának. A folyosón találkozott Jack-el.
- Szia Jack! – üdvözölte a másik ügynököt.
- Szia Booth! – köszönt vissza barátja. – Mi újság?
- Tegnap újabb fenyegetést kaptunk, így Bones nálam aludt – magyarázta a férfi.
- Sajnálom – válaszolta Jack – Tara már gőzerővel dolgozik az ügyön, de még nem talált semmit.
- Köszönöm, már az is sokat jelent, hogy próbálkozik.

- Mi járatban erre? – kérdezte kíváncsian Jack
- Cullen-hez megyek, védelmet kérni Bones-nak – válaszolta komoly arccal Booth.
- Miért? Mi történt?
- Reggel kiraktam az Intézetnél, és találtunk egy újabb levelet. – magyarázta. – Még rosszabb volt, mint az előzőek, de ami a legfontosabb, az a szemét tudta, hogy Bones nálam volt tegnap. Képeket is készített rólunk, útban hozzám, és néhányat az ablakon keresztül.
- Ezt nem hiszem el – felelte hitetlenkedve Jack. – Ez a szemét tényleg komolyan gondolja.
- Igen, ezért is akarok egy biztonságos helyet kérni Bones-nak Cullen-től – folytatta az ügynök.

- Van egy ötletem – csillant fel Jack szeme. – A csapatom egyik tagja vigyáz Cassie-re, a nemrég talált kislányra, talán a doktornő is eltölthetne ott néhány napot. A lakás elég biztonságos mindkettőjük számára, és Myles nagyon jó ügynök, mellette biztosan nem eshet bajuk – vázolta tervét.
- Nem tudom. Biztos vagy benne? – kérdezte Booth.
- Persze, én majd beszélek Myles-szal – válaszolta mosolyogva Jack.
- Rendben, én megpróbálom meggyőzni Bonest.
- OK, akkor később még beszélünk – nyújtotta kezét Jack
- Rendben, és nagyon köszönöm – rázta meg barátja kezét az ügynök.
- Szívesen – mosolygott Jack.
Már csak azt kell kitalálnom, hogyan adom be ezt az egészet Myles-nak – tűnődött, útban visszafelé az irodába.