Délután a csapat ismét az irodában gyűlt össze, hogy megbeszéljék az aznapi eseményeket.
- Látom, nagyszerűen elvoltatok itt ketten – lépett be mosolyogva az irodába Jack, Lucyre és a kislányra nézve.
- Igen, Cassie nagyszerű gyerek, remekül elszórakozott a rajzolással – mosolygott a titkárnő.

- Mutasd, mit rajzoltál – lépett a kislányhoz Sue. – Ez nagyon szép – mosolyodott el, a rajzot meglátva; abból még nem derült ki, hogy a kislány mit akart rajzolni, de Sue biztos volt benne, hogy ha készen lesz, nagyon fog neki tetszeni.

- Akkor foglaljuk össze, amit ma a kihallgatások során megtudtunk – javasolta Jack. – Találtatok olyasvalakit, aki gyanús lehet?

- Mindenkivel beszéltünk, aki rajta volt a listánkon, de a többségről valószínűsíthető, hogy nincs közük Hogan meggyilkolásához – lépett a táblához Bobby. – Viszont találtunk néhány politikust, illetve üzletembert, akiknek érdekében állhatott Hogan halála; őket megfigyelés alatt tartjuk, arra az esetre, ha valami gyanúsat tesznek.

- Rendben – vette át az ausztrál helyét a táblánál Jack. – Nálunk is hasonló a helyzet. A gyanús személyeket megfigyeljük, és ha bármi szokatlant tesznek, behozzuk őket. Mást egyelőre nem tehetünk.

- Megvizsgáltam Temperance gépét, hátha sikerül kiderítenem, honnan küldték a fenyegető levelet – szólt Tara. – Azt hiszem, sikerült azonosítanom a gépet, amelyről a képeket küldték. Tulajdonosa Paul Douglas, szintén Washingtonból, így könnyen behozhatjuk.

- Szép munka, Tara! – nézett rá a csapatvezető. – Bobby, Myles, hozzátok be, kikérdezzük – szólt, és a két ügynök elindult a férfihoz. – Remélem, ez majd segít elkapni a fenyegetőt. Közben pedig figyeljük a gyilkossági ügy gyanúsítottjainak minden lépését; és ha minden jól megy, karácsonyig elkapjuk mindkét ügy elkövetőjét – fordította tekintetét a csapatra, akik újra belevetették magukat a munkába.