Nora hamarosan visszaérkezett, beszerezve mindent, ami egy gyerek számára alapvető fontosságú.
- Annyira jó, hogy itt vagy – sóhajtott Myles. – Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled.
- Mire valók a barátnők – mosolygott Nora, egy csókot lehelve szerelme ajkaira. – Gyorsan elkészítem Cassie vacsoráját, addig öltöztesd át; nem lehet tovább ebben az öltözékben – adta át a férfinak a ruhákat tartalmazó zacskót, majd a konyha felé indult.

Néhány perccel később Cassie átöltözve ült a konyhaasztalnál; láthatóan nagyon megéhezett az elmúlt napokban. Nora mosolyogva figyelte a kislányt, és hirtelen úgy érezte, hogy bár csak nemrég óta ismeri, képtelen lenne elengedni… és bár tudta, szerelme kissé nehezen rázódik bele az apaszerepbe, azt kívánta, bárcsak Cassie velük maradhatna.

Miután a kislány befejezte az evést, Nora lefektette a vendégszobában, majd a nappaliba visszatérve, kedvese mellé ült a kanapéra.
- Gyönyörű kislány – szólt. – El sem tudom képzelni, ki lehet képes arra, hogy ilyen időben az utcán hagyja.

- És emiatt most nekem kell gondját viselnem – morgott Myles.
- Lehet, hogy kicsit váratlanul ért a nevelőapaság, de meglátod, hamarosan hozzászoksz – helyezte a férfi kezét a sajátjába Nora. – Főleg Cassie-nél… annyira aranyos kislány, nem lehet nem szeretni.
Igen, aranyos, de más lakásában élve lenne az… - gondolta Myles, de jobbnak látta ezt nem hangosan kimondani. – Megnézünk egy filmet? – kérdezte ehelyett, és Nora mosolyogva értett egyet.

- Melyik legyen? – nézett végig DVD – gyűjteményén Myles, majd tekintete megakadt az egyik filmen.
- Minden végzet nehéz? – pillantott a DVD-re Nora. – Nagyon jó film, az egyik kedvencem. És kicsit hasonlít a te helyzetedhez, bár ott nem kisgyerekről kell gondoskodnia a főszereplőnek, de azért van némi hasonlóság – állapította meg, de a férfi tekintetét látva úgy döntött, jobb lesz ezt a témát itt abbahagyni.

Csendben nézték végig a filmet, Myles pedig meglepetten tapasztalta, mennyire le tudja kötni egy romantikus vígjáték. Biztosan Nora hatása – mosolygott, miközben barátnője felé fordult.
- Itt maradsz éjszakára? – kérdezte. – Azt hiszem, jobb, ha itt leszel, amikor Cassie felébred…
- Rendben – mosolygott a nő. – Én is szeretnék több időt együtt tölteni Cassie-vel.

Mielőtt követte volna szerelmét, hogy nyugovóra térjenek, Nora néhány pillanatra bement Cassie-hez. Hosszú másodpercekig csak állt az ágy mellett, a békésen alvó kislányt figyelve. Milyen fiatal és máris mennyi mindenen kellett keresztülmennie… Közelebb lépett hozzá, és megsimogatta a haját. – De már jó helyen vagy, kicsim – szólt halkan. – És remélem, örökre velünk maradhatsz. – Lágy puszit nyomva Cassie homlokára, szerelme szobája felé indult, és remélte, hamarosan Myles is megszereti a kislányt.