Brennan-t gondolataiból halk kopogás térítette vissza a valóságba. Az ajtóban legjobb barátnője állt, széles mosollyal az arcán.

- Hogy telt a hétvégéd Édesem? – kérdezte. – Csináltatok esetleg valami izgalmasat a külön bejáratú FBI ügynököddel? – piszkálta barátnőjét.
- Ange, hányszor kell még elmondanom neked, hogy Booth és én csak barátok vagyunk? Különben is, ezen a hétvégén nála volt Parker.

- Az még nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna közös programotok. Máskor is mentetek már közösen állatkertbe, a parkba, vagy akárhova – mosolygott barátnőjére. Mosolya még szélesebbé vált, amikor meglátta a virágot Bren asztalán. – Aha, szóval nem is találkoztatok, mi? Akkor ezt véletlenül sem ő küldte, igaz? – érdeklődött.

- Nem, Ange, ezt tényleg nem ő küldte – válaszolta. – Legalábbis ajánlom neki, ha nem akar összeveszni velem.
- Volt hozzá néhány fénykép is, bár nem értem ki küldte, és miért – folytatta Brennan.
- Mutasd azokat a képeket – nyújtotta felé a kezét Ange. Ahogy meglátta a képeket, a mosoly végleg eltűnt az arcáról, helyére aggodalom költözött.

- Édesem, azt hiszem, ezt meg kellene mutatnod Booth-nak – adott hangot aggodalmának a művész. – Jobb lenne ennek utánanézni.
- Erre semmi szükség, Angela - tiltakozott a doktornő. – Ezek csak képek, nem jelentenek semmit. Csak azt érnénk el, hogy Booth még inkább alfa-hímként viselkedne, és nekem erre semmi szükségem.
Igen, egy védelmező alfa-hím, aki mindent megadna azért, hogy biztonságban legyél.

- Szerintem akkor is meg kellene mutatnod neki – folytatta a vitát Angela. - Mi van, ha valaki ártani akar neked?!
- Ange, tudod, hogy tökéletesen meg tudom magam védeni! – érvelt Brennan.

A művész éppen szólásra nyitotta a száját, mikor a doktornő félbeszakította: - Feleslegesen aggódsz, minden rendben lesz. Valaki csak tréfálkozik velem – fordult a számítógépe felé. - Most ha nem haragszol, folytatnom kell a könyvemet, a kiadóm itt liheg a nyakamban.

Angela tudta, hogy a beszélgetésük erről a témáról véget ért. – Ahogy gondolod, Édesem. Most megyek, segítenem kell Dr. Goodman-nek. Később látlak? – kérdezte.
- Persze – válaszolta a doktornő, le sem véve a szemét a képernyőről.

- Rendben – nyugtázta a hallottakat a művész, majd elhagyta a barátnője irodáját. – Lehet, hogy meg tudod védeni magad, de azt hiszem, Booth-nak tudnia kell erről – csóválta fejét, és amint visszaért az irodájába, már nyúlt is a telefonért.