- Ez igazán jó volt – mosolygott Jack a lakásba visszatérve.
- Láttuk, hogy jól éreztétek magatokat – vigyorgott Bobby, és a szerelmespár ahelyett, hogy zavarba jött volna, boldogan csókolta meg egymást.

- Azért láthatóan ti is nagyszerűen szórakoztatok – jegyezte meg Jack, kibontakozva szerelme öleléséből, miközben a csapat a nappaliba indult.
- Nagyonis – felelte lelkesen Tara. – A hóember-építés és a hógolyózás jó móka.

- Még Myles-nak is tetszett – vigyorgott Lucy.
- Hát igen, el kell ismernem, hogy nem volt rossz – felelte a morcos ügynök.
- Amikor velünk építetted a hóembert, és vidáman dobáltad a hógolyókat, még lelkesebb voltál… - nézett rá kérdően Lucy. – De nem kell kimutatnod, mennyire tetszett; elég, ha mi tudjuk.

- Annyira jó volt ez a néhány nap… - szólt Tara. – Kár, hogy hamarosan vége.
- Én is sajnálom, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a három nap, de mivel még nem kell bemennünk dolgozni, maradhattok bármeddig… és az újévet is ünnepelhetnénk együtt – javasolta Jack.

- Nagyszerű ötlet – felelte Bobby. – De biztos, hogy mindannyiunkkal szeretnél ünnepelni, és nemcsak szíved hölgyével kettesben lenni? – vigyorgott.
- Bármennyire is szeretnénk kettesben maradni, erre itt lesz nekünk az egész élet – mosolygott kedvesére Jack, újra megcsókolva a nőt. – És örömmel vennénk a társaságotokat.
- Így van – csatlakozott Sue. – Nagyon örülnénk nektek… ez a karácsony is milyen nagyszerűen telt.

- Ez esetben boldogan elfogadjuk a meghívást – válaszolta az ausztrál. – Mindig is szerettem a csapattal ünnepelni.
- De csak egy szavatokba kerül, és már itt sem vagyunk – vigyorgott Lucy.

- Ez kedves tőled, de igazán nem lesz rá szükség – mosolygott Sue. – Ez a karácsony is hogy indult, és mégis milyen jól éreztük magunkat együtt. Így nem kérdés, hogy szilveszterkor ismét együtt ünnepelünk.

- El sem tudom képzelni, milyen lett volna a karácsony Bobby nélkül – simult közelebb kedveséhez Darcy.
- Így szerencse, hogy végül mégis hazajöhettünk az ünnepekre – folytatta Jack. – Jó, hogy ilyen hamar sikerült lezárni az ügyet, és így még a vihar kitörése előtt itt lehettünk.

- Látjátok, bár időnként úgy tűnik, hogy a sorsunkat már születésünk előtt kijelölték, és mi semmit nem tehetünk az ellen, amit előre elrendelt az élet, mégis tudunk rajta változtatni – állapította meg Tara.
- Így van – csatlakozott Jack. – Az élet osztja a lapokat, de játszani nekünk kell.
- Az élet egyik nagy igazsága… - szólt Lucy.

- Ha már igazságról beszélünk… - mosolygott Tara.
- A karácsony végre segített egymásra találni két szerelmesnek, akikről mindenki az első naptól kezdve tudta, mit éreznek egymás iránt, csak ők maguk nem voltak hajlandóak észrevenni… - fejezte be a gondolatot Lucy.

- De most már végre egy pár… és gyönyörűek együtt – nézett Darcy a szerelmesekre, akik végre nem húzódtak el zavartan egymástól, hanem egymás ölelésében álltak a nappaliban.
- Három hosszú évet vesztegettünk el azzal, hogy féltük bevallani egymásnak az érzéseinket, de ezentúl egyetlen napot sem fogunk egymás nélkül eltölteni – simogatta szerelmét Jack, aki boldogan simult a karjaiba.

- Már csak ezért is jó, hogy együtt töltöttük a karácsonyt… - fordult a szerelmespár felé Lucy. – Két szerető szív végre egymásra talált…
- Nem kis mértékben köszönhetően a te kerítőnői tevékenységednek… - emlékeztette Bobby.
- Hát igen, kellett egy kis segítség, hogy egymásra találjanak, de most már végre egy pár – felelte a nő, boldogan a tudattól, hogy erőfeszítései végül sikerrel jártak.

- Nézd – mutatott Jack a fejük fölé. – Ismét a fagyöngy alatt állunk… Így nincs más választásunk, meg kell csókolnunk egymást – mosolygott szerelmére.
- A hagyományokkal pedig nem ellenkezhetünk – mosolygott vissza Sue, miközben a férfi lehajtotta fejét, hogy megcsókolja. Sue szerelme nyaka köré fonta karjait, míg Jack átölelte a nő derekát; belefeledkezve a csókba, a külvilág teljesen megszűnt számukra.

- Nagyszerű ötlet volt feltenni a fagyöngyöt – mosolygott Tara, a csókolózó párt figyelve.
- Milyen szép a szerelem – felelte ábrándozva Lucy, barátaira mosolyogva, akik láthatóan elmerültek egymás iránti érzelmeikben. Jack és Sue boldogan csókolta egymást, belefeledkezve szerelmükbe… barátaik mosolyogva figyelték őket, de abban a pillanatban nem létezett más a földön, csak ők ketten.