- Úgy tűnik, a vihar erős része már elvonult – állapította meg Lucy. – Mit szólnátok egy sétához, miután elállt a hó? Építhetnénk hóembert, hógolyózhatnánk… - javasolta.
- Nagyszerű ötlet – értett egyet Myles. – Már éppen ideje kimozdulnunk innen.

- Csak azt ne mondd, hogy nem érezted jól magad – nézett rá meglepetten Bobby. – Úgy tűnt, te is nagyszerűen szórakozol mellettünk, még akkor is, ha kénytelen voltál a karácsonyt az arisztokrata barátaid nélkül tölteni.

- Ez így van, de három nap bezárva egy lakásba, még ha veletek is, kicsit sok – felelte az új-angliai.
- Mert kint a hóesésben, Északi-sarkot idéző hidegben jobb lett volna… - csóválta a fejét Lucy.

- Hagyjátok már abba… Karácsony van, örüljünk, hogy mindannyian jól vagyunk és együtt ünnepelhetjük – szakította félbe a vitát Tara.
- Így van… és mert akadnak köztünk néhányan, akik szerelmesek egymásba – pillantott az érintettekre Lucy, és elégedetten vette tudomásul, hogy a csapat kedvenc párja egymásra mosolygott.

- És ha már a szerelemnél tartunk… - mosolygott kedvesére Bobby, megcsókolva a nőt, aki boldogan viszonozta a csókot.
- Már megint… - sóhajtott Myles; immár össze sem tudta számolni, hányszor volt tanúja az iménti jelenetnek.

- Azt hiszem, legjobb lenne, ha találnál magadnak egy barátnőt, akkor kevesebbet morognál, amikor látod, mennyire szerelmesek a barátaid – nézett a férfira Lucy.
- Amivel szerintem többünk véleményét is kifejezed… - csatlakozott Tara.

- Így van… A szerelem csodálatos, és a legjobb amit tehetünk, hogy kimutatjuk, amit kedvesünk iránt érzünk – mosolygott álmai nőjére Jack. A csapat meglepetten nézte a férfit; az elmúlt évek alapján nem számítottak rá, hogy ennyire nyilvánvalóan kimutatja érzelmeit az imádott nő iránt. Sue visszamosolygott kedvesére… szemeiben tükröződött a szerelem, ami már három éve betöltötte szívét.

- Ha már szerelem, nem hagyhatjuk ki az alkalmat – mosolygott szerelmére Jack, megfogva a kezét. Az ajtóig vezette a nőt, Sue pedig követte pillantását, és megpillantotta a fölöttük elhelyezkedő fagyöngyöt.

- Fagyöngy… - mosolygott Jack. – A hagyomány szerint meg kell csókolnunk egymást…
Sue visszamosolygott szerelmére, miközben a férfi ajka lassan közelített felé. A csapat ujjongásban tört ki, de ők ebből nem érzékeltek semmit… csupán ők ketten léteztek, és a szenvedélyes csók, amely mindkettőjüket magával ragadta.