- Most hogy láthatóan ilyen jól megértitek egymást ti ketten, játszhatnánk ismét Twistert… - javasolta Lucy ártatlan arccal, a szerelmespárra nézve.

- Én inkább kettesben játszanék Sue-val Twistert – felelte azonnal Jack, majd amikor eljutott a tudatáig, mit is mondott, azonnal elvörösödött. – Úgy értem, már játszottunk ilyet, most valami mást kellene – nyögte ki végül, de tudta, Lucyt nem tudja átverni.

- Kettesben is hagyhatunk benneteket, ha gondoljátok… csak egy szavatokba kerül – vigyorgott Bobby, és magának be kellett vallania, rendkívül mulattatja, hogy barátját igazán zavarban láthatja.
- Igazán kedvesek vagytok, de jobb lenne közösen tölteni ezt a napot is – válaszolta gyorsan Sue. – Elvégre együtt ünnepelünk…
- Hát jó, de ha meggondolnátok magatokat, csak szólnotok kell – mosolygott sejtelmesen Lucy, és a szerelmespár ismerte már annyira, hogy tudják, komolyan beszél.

- Vagy játszhatnánk megint rajzolós játékot – javasolta Tara. – Ez ugyan nem annyira izgalmas, mint a Twister, de mindig szívesen játsszuk.
- Esetleg meghallgathatnátok a tanulmányomat a rózsák neveléséről – vetette fel Myles, de a csapat rá vetett szúrós pillantásai arra engedtek következtetni, hogy nem a rózsatermesztés tanulmányozásával szándékozzák eltölteni a karácsonyt.

- Vagy megnézhetnénk egy romantikus filmet – simult szerelméhez Darcy. – Azt már tudjuk, hogy mióta ismeri Sue-t, Jack imádja őket, és Bobby is megnéz bármit, ha mellette lehetek – csókolta meg a férfit, aki rámosolygott.
- Igaza van… szeretem őt, és bármit megtennék érte – viszonozta a csókot.

- Javíthatatlanok vagytok… - sóhajtott Myles, beletörődve, hogy a pár nem hagyja szerelme kifejezését azokra az időkre, amikor kettesben maradnak.
- Nézzétek, ismét esik a hó! – kiáltott fel Tara, megszakítva a beszélgetést. A csapat, megfeledkezve az előbbiekről, az ablak felé indult, elmerülve a látványban, amit a hópelyhek hullása okozott.

- Gyönyörű… - szólalt meg Jack, ösztönösen átölelve Sue derekát. Annyira természetesnek tűnt ez a mozdulat… mintha egész életükben így lett volna. A nő nem tiltakozott; boldogan simult szerelme karjaiba.

Barátaik mosolyogva figyelték őket, mielőtt tekintetüket ismét a hóesésre fordították. Gyönyörű pár… őket egymásnak teremtette a sors, és bár nem hajlandók elismerni, ezt mindketten tudják.