- Mi tartott ilyen sokáig, hogy felkeljetek? Mindenki már régen ébren van, majdnem lekéstétek a reggelit – fogadta a szobából kilépő szerelmespárt Myles.
- Neked is jó reggelt, Harvard – felelte vidáman Jack, úgy érezve, most senki nem tudja elrontani jó hangulatát.

- Azt hiszem, elég nyilvánvaló, min mosolyognak ők ketten már tegnap óta – jegyezte meg sejtelmesen Lucy, próbálva ellenállni a kísértésnek, hogy a legapróbb részletekről is kifaggassa barátnőjét.

- Karácsony van, mindannyian együtt ünnepelünk, kint minden gyönyörű fehér, miért is ne lennénk jókedvűek?
- Például mert csodálatos dolog a szerelem, ha megérint? – mosolygott Bobby.
- Ami azt illeti, te és Darcy valóban nagyon szép pár vagytok – felelte Jack, de barátja arckifejezésén egyértelműen tükröződött, hogy nem pontosan erre gondolt.

- Más szép pár is van köztünk – mosolygott sokat sejtetően Lucy.
- Inkább találjuk ki, mivel töltjük a délelőttöt! – próbálta meg lezárni a kellemetlenné váló beszélgetést Jack. – Elvégre nem sok mindent lehet csinálni, amíg kint vihar tombol.

- Hát rendben, Szikra, de előbb vagy utóbb fel kell fedned az érzéseidet – mosolygott a nő, elégedetten tapasztalva, hogy bármennyire is titkolják, mit is éreznek egymás iránt, Jack és Sue ismét egymás mellett foglalt helyet, anélkül hogy neki közbe kellett volna avatkoznia ennek érdekében.

Jack sóhajtva vette tudomásul, hogy barátja addig nem száll le erről a témáról, amíg Sue és ő be nem vallja, hogy ők már egy pár. Bár ahogy őt ismerem, csoda, hogy mostanra nem tudja már az egész csapat – gondolta, de gyönyörű barátnőjére pillantva azonnal megfeledkezett erről. Szeretlek… és hamarosan mindenki tudni fogja, hogy mi összetartozunk.