Amikor másnap reggel Sue felébredt, szerelmét megpillantva örömmel állapította meg, hogy mindaz, ami az elmúlt nap történt, nem álom, hanem a boldog valóság. Érezte a férfi szívverését, és boldogan simult közelebb hozzá, lágy csókokat lehelve mellkasára, majd ajkaira.

Jack mosolyogva nyitotta ki szemét, viszonozva a nő csókjait.
- Jó reggelt, szerelmem – simogatta meg kedvese arcát. – Mindig ilyen ébresztésről álmodtam… - mosolygott.
- Akkor jobb, ha hozzászoksz, mert ezentúl mindig így lesz – csókolta meg újra a nő.

- Tetszik ez az ébresztési mód – állapította meg Jack, majd hirtelen hátára fordítva szerelmét, fölé került, és ezúttal ő csókolta meg szenvedélyesen.
- Azt hiszem, el tudnám így képzelni a reggeleket – szólt a nő két csók között. – De talán ki kellene mennünk, különben a többiek gyanút fognak…

- Szerintem Lucy már régóta tudja, a többi pedig ezek után már mindegy… - simogatta a férfi. – Csakis azt szeretném, ha veled lehetnék… most és ezután mindig – csókolta meg ismét kedvesét.
- Jól hangzik – mosolygott Sue, viszonozva a csókot. – Bárcsak egész nap itt lehetnék veled…
- Amint vége az ünnepeknek, bármeddig kettesben lehetünk – mosolygott vissza Jack, újabb szenvedélyes csókkal vetítve elő mindazt, ami a következő napokban rájuk vár, és amire mindketten annyira vártak.