- Azt hiszem, én megyek aludni – szólt nem sokkal később Sue. – Kicsit fáradt vagyok.
- Igen, én is megyek – csatlakozott Jack, alig várva, hogy karjaiba vehesse szerelmét.
- Csak tudnám, mitől fáradtatok ki ennyire… - csóválta a fejét Bobby. – Most még dolgoznunk sem kell.

- Legjobb lesz, ha hagyjuk őket aludni – szólt közbe mosolyogva Lucy. – Menjetek csak, holnap találkozunk – nézett a párra sokatmondóan, akik, hogy ne fedjenek fel többet friss kapcsolatukból, sietve elköszöntek, majd eltűntek Jack szobájában.

- Hihetetlen, hogy három éve szeretik egymást, és mégsem merik bevallani… - csóválta a fejét Bobby. – Ha még sokáig kell néznünk, ahogy itt szenvednek, mert félnek beismerni, mit éreznek egymás iránt, mindannyian beleőrülünk.
- Talán nem kell annyira sokáig várnunk – mosolygott sejtelmesen Lucy, Jack szobája felé pillantva.

Ahogy beléptek a szobába, Jack máris átölelte kedvesét, égve a vágytól, hogy ismét érezze ajkai ízét. Sue szerelme karjaiba simult, ahogy ajkaik találkoztak, lágyan simogatva a férfit.
- Szeretlek – mosolygott rá Jack.
- Én is szeretlek – csókolta meg a nő. – De nem kellene bebújnunk az ágyba? Ismét erős a vihar, és akkor érzem magam igazán biztonságban, ha a karjaidban fekhetek.

- Miss Thomas, csak kérnie kell és én örömmel teljesítem – mosolygott szerelmére Jack, gyorsan megszabadulva ruháitól. Sue követte példáját, és hamarosan már egymás ölelésében feküdtek, gyengéden simogatva egymást.

- Jó éjt, kicsim – csókolta meg Jack, szorosabban vonva karjaiba szerelmét.
- Jó éjt, édesem – viszonozta a csókot Sue, közelebb simulva a férfihoz. Ismét egymás karjában aludtak el, immár egy párként; és mindkettőjüket boldogsággal töltötte el a tudat, hogy ők ketten már örökre összetartoznak.