- Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte félórával később Lucy, de tekintete elárulta, mire gondol.
- Csak… azt akartuk, hogy finom legyen a vacsora… - felelte gyorsan Sue, reménykedve, hogy barátnője nem vette észre, amint elpirult.
- Így van… elvégre nem akartunk lemaradni mögöttetek – erősítette meg Jack. – De már biztosan éhesek vagytok, ehetünk? – próbált meg témát váltani.

- Átmenetileg kitérhetsz a kérdések elől, de nem menekülhetsz – mosolygott sokat sejtetően Lucy, örömmel állapítva meg, hogy legjobb barátnője ezúttal meg sem próbál távol kerülni szerelmétől, hanem egyenesen mellé ül le. – Akkor lássuk, mit készítettetek nekünk…

- Ez finom lett – állapította meg Bobby, Sue és Jack pedig elvörösödve idézte fel a konyhában töltött perceket, amikor vacsora készítése közben sem tudtak elszakadni egymástól, folyamatosan simogatva és csókolva egymást.

- Ez tényleg nagyon jó – csatlakozott Myles. – És ha valami még nekem is tetszik…
- Tudjuk, Harvard, akkor az tényleg nagyon jó – fejezte be a gondolatot Lucy. – És biztos vagyok benne, hogy Sue és Jack megtisztelve érzi magát, hogy egy olyan arisztokratikus ember tetszését is elnyerte a főztjük, mint te – nézett a szerelmespárra, akik láthatóan mélyen elmerültek egymás tekintetében, teljesen kizárva a külvilágot. Azt hiszem, mégsem kell őket bezárni egy szobába – mosolygott.