- Végre ismét kettesben – vonta Jack ölelésébe szerelmét, amint eltűntek a többiek szeme elől.
- Jack, azt hiszem, inkább a vacsorával kellene törődnünk, a többiek már biztosan éhesek – tettette a tiltakozást Sue, de közelebb húzódott a férfihoz.
- Hát, egy kicsit várniuk kell – csókolta meg szerelmét Jack, és a nő teljes odaadással viszonozta azt.

- Mit is akartunk készíteni vacsorára? – kérdezte a férfi csókjai között Sue.
- Nem fontos… nekem minden tökéletes, amit te készítesz – csúsztatta lejjebb száját Jack, végigcsókolva a nő nyakát. – De ha velem vagy, semmi szükség vacsorára… tölthetjük mással is azt az időt – mosolygott szerelmére, majd visszatérve a nő ajkához, újra megcsókolta.

- Ennek igazán örülök – mosolygott vissza Sue. – De lehet, hogy a többiek éhségén ez nem segít, így talán mégis készítenünk kell valamit – próbált meg a férfi ölelésében összegyűjteni a hozzávalókat.
- Ha segítek és gyorsan elkészül a vacsora, még lesz időnk… kellemesebb tevékenységekre – villantotta meg a férfi kisfiús mosolyát, majd ismét lehajtotta fejét, hogy újabb csókban egyesüljenek.

- Azt hiszem, ez remek ötlet, Mr. Hudson – felelte Sue, viszonozva a csókot.
- Akkor gyorsan végezzünk ezzel a feladattal, hogy utána kellemesebb dolgokkal foglalkozhassunk – csókolta tovább a férfi, majd mindketten vonakodva bontakoztak ki az ölelésből, nekilátva a vacsora elkészítésének… de egyikük sem volt biztos benne, hogy ezt az időt kibírják egymás érintése, csókjai nélkül.