Odakint ismét teljes erővel tombolt a vihar, de a szerelmespár ebből nem sokat vett észre… elmerülve a csókokban, figyelmüket csupán egyvalaki kötötte le. Időközben besötétedett, és bekövetkezett a már megszokott áramkimaradás is, de Sue már nem félt… tudta, hogy Jack mellett biztonságban van.

- Hallom, ma filmet néztetek, ahelyett hogy velünk játszottatok volna – vigyorgott Lucy. – Remélem, megérte távol maradnotok – tette hozzá sokatmondóan.
- Igen, tökéletesen – felelte Sue, azon tűnődve, vajon mennyit tudhat barátnője a nappaliban történtekről.
- Nagyszerű – mosolygott barátnője. – Gyakrabban kellene így kettesben maradnotok – nézett jelentőségteljesen a szerelmespárra.

- Ez egy kiváló ötlet, Lucy – szólt Jack. – És máris elkezdhetjük ennek kivitelezését azzal, hogy elkészítjük a vacsorát… elvégre most mi következünk. Ti pedig terítsétek meg az asztalt... romantikus hangulatban, ahogy tegnap mondtad – mosolygott, Lucy pedig azon kezdett tűnődni, vajon mi az oka a férfi hirtelen viselkedés-változásának.

- Ami nem lesz nehéz, lévén hogy az áramkimaradás miatt a gyertyák adottak – szólt közbe Tara.
- Rendben… tudjátok, hogy mindig örömmel teljesítem az ehhez hasonló kívánságokat – mosolygott Lucy, sietve kihozva az edényeket, átengedve a konyhát a szerelmeseknek. – Remélem, valami finomat készítetek nekünk – szólt. – Úgyhogy ne siessetek, korán van még – vetett rájuk jelentőségteljes pillantást.
- Ahogy kívánod – mosolygott Jack. – Ezen nem fog múlni – tette hozzá, miközben barátai tekintetétől kísérve, Sue-t követve belépett a konyhába.

- Remélem, az újabb kettesben töltött idő megteszi hatását – mosolygott a többiekre Lucy, miközben elkezdték szétosztani az edényeket.
- Vagy talán már meg is tette… - nézett a konyha irányába Tara, remélve, hogy barátai végre egymásra találnak.