- Mit szólnál a Válótársak-hoz? – javasolta Jack, az egyik DVD-re pillantva.
- Nagyszerű ötlet – felelte lelkesen Sue. – Imádom azt a filmet, már sokszor láttam.
- Én is nagyon szeretem – értett egyet Jack. – Mindegy, hányszor nézem meg, soha nem tudom megunni.

Betette a lemezt a lejátszóba, miközben a nő kényelmesen elhelyezkedett a kanapén. Miután beállította neki a feliratokat, a férfi csatlakozott Sue-hoz, egy takarót terítve magukra.
- Hogy ne fázz – magyarázta. – És hogy ne legyen annyira nyilvánvaló, ha filmnézés közben átölellek – tette hozzá mosolyogva, egy csókot lehelve ajkaira.
- Nagyszerű terv, Hudson – mosolygott vissza a nő, viszonozva a csókot, megpróbálva nem kiönteni bögréjéből a teát.

- Bármennyire is szeretném ezt folytatni, el kellene indítani a filmet, különben gyanakvásra adhatunk okot – jegyezte meg Jack, amikor a csók véget ért.
- Azt hiszem, ezt nem kellene megkockáztatnunk – felelte a nő, még egy utolsó csókot adva szerelmének.

A film elindult, és bár mindkettejük kedvencei közé tartozott, egyikük sem tudta teljes figyelmét ennek szentelni. A takaró biztonságában gyengéden simogatták egymást, az ünnepek során először azt kívánva, bárcsak kettesben lehetnének a lakásban.

Jack a karjaiba vette a nőt, és ő mosolyogva simult hozzá. A férfi gyengéden simogatni kezdte, időnként csókokat lehelve szerelme arcára és homlokára, Sue pedig bele sem mert gondolni, mi történne, ha nem lenne forró teával tele bögre a kezében. Kint újra felerősödött a vihar, de Sue biztonságban érezte magát szerelme ölelésében… tudta, hogy a férfi karjaiban semmi baj nem érheti.