- Hol voltatok ennyi ideig? – kérdezte Lucy, amint a szerelmespár belépett az ajtón. – Már azt hittem, történt valami veletek.
Jack és Sue egymásra nézett, megpróbálva megállni, hogy elmondják barátjuknak, mi is „történt” valójában.

- Igen, hát szóval… kicsit tovább maradtunk a barátomnál, utána meg lassan jöttünk, mert csúszik az út, és nem akartunk elesni – magyarázta a férfi, arra gondolva, hogy nem is mondott valótlant, hiszen valóban nem állt szándékukban elcsúszni… az már más kérdés, hogy végül a földön kötöttek ki.

- Hát, nagyon figyeltek a biztonságra – mosolygott Lucy, továbbmenve, így magukra hagyva az elvörösödő szerelmeseket.
A pár ismét összenézett, tudván, hogy nem telik sok időbe, amíg a csapat kerítőnője számára is világos lesz, hogy ők már összetartoznak.

- Ez közel volt… - állapította meg Sue, majd hirtelen köhögni és tüsszögni kezdett. – Remélem, nem most leszek beteg – szólt, kifújva az orrát.
- Úgy látszik, tényleg sokáig voltunk kint a hóban – jegyezte meg Jack.
- De minden másodperc megérte – mosolygott vissza a nő, majd körülnézve, hogy van-e valaki a közelben, egy csókot nyomott kedvese ajkaira.

- Ezt most miért kaptam? – kérdezte Jack. – Na nem mintha tiltakoznék… - villantotta meg ellenállhatatlan mosolyát.
- Mert szeretlek – felelte Sue, a férfi pedig magához vonta, és most ő csókolta meg.
- Így már mindjárt más – simogatta szerelmét.

- Hát ti meg mit álltok az ajtóban? – szakította őket félbe Bobby.
- Mi csak… én csak készítek Sue-nak egy kis meleg teát, mert úgy tűnik, megfázott… - válaszolta gyorsan Jack, a konyha felé indulva.
- Így van – erősítette meg a nő. – Túl sokáig voltunk kint.

- Látjátok, ha most Ausztráliában ünnepelnénk, mindez nem történhetne meg – szólt Bobby.
- Nehogy azt hidd – felelte Sue. – Én bármilyen melegben képes vagyok megfázni.

- Azért igyekezz most nem megbetegedni, nem hiányzik egy ilyen szép, baráti körben eltöltött ünnepen, úgyhogy Jack, vigyázz rá – nézett legjobb barátjára Bobby. – Bár ezt felesleges mondani, mindannyian tudjuk, hogy szívesen teszed – vigyorgott. – Utána majd gyertek, nagyon jól érezzük magunkat – tette hozzá, és eltűnt az egyik szobában.

- Hallottad, mit tanácsolt Bobby? Vigyáznod kell rám… - nézett szerelmére Sue.
- Hát, nem okozhatunk csalódást… De azt hiszem, ez kellemes feladat lesz számomra – hajolt le a férfi, hogy ismét megcsókolja.

- Megkapom azt a teát, Mr. Hudson? – kérdezte Sue, amikor kibontakoztak egymás öleléséből. – Most az egészségemről van szó – mosolygott.
- Természetesen, Miss Thomas – válaszolta Jack. – A világért sem szeretném, hogy bármi baj történjen – tette hozzá, a konyhába húzva szerelmét. – Hol is tartottunk? Ja igen – hajtotta le ismét fejét, hogy újabb csókban találkozzanak ajkaik.

Néhány perccel és újabb szenvedélyes csókokkal később a pár, kezében teáscsészékkel a nappali felé indult.
- Mivel szeretnéd tölteni a délutánt? – kérdezte a férfi, amint leültek a kanapéra.
- Nézhetnénk megint filmet – vetette fel a nő. – Az mindig segít elfelejteni, hogy beteg vagyok.

- Rendben – egyezett bele Jack. – Mit szólnál egy romantikus vígjátékhoz?
- Te hajlandó lennél megnézni egy romantikus vígjátékot? – kérdezte meglepetten Sue.
- Igen, mert te szereted, és ez nekem elég. De érted bármire képes lennék – hajolt előre Jack, hogy ismét megcsókolja kedvesét, aki ettől csak még jobban szerette a férfit.

- És mi lesz a többiekkel? – nézett a másik szoba irányába Sue.
- Azt hiszem, ők meglesznek nélkülünk – mosolygott Jack, a nagyszámú romantikus film felé fordítva tekintetét, hogy kiválasszák, amelyiket a következő másfél órában nézni szeretnének.