A szerelmespár számára megszűnt az idő, amint a téli hidegben egymást karjaiban feküdtek. Végre bevallották, mit is éreznek egymás iránt, és most már semmi sem árnyékolhatta be boldogságukat.

- Szeretlek – mosolygott kedvesére Jack, egy lágy csókot nyomva ajkaira.
- Én is szeretlek – mosolygott vissza Sue, viszonozva a csókot, a férfi pedig szorosabban ölelte magához.

- Elmondjuk nekik? – kérdezte néhány perccel később a nő, miközben egymást átölelve visszafele tartottak.
- Mi lenne, ha titokban tartanánk, és megnéznénk, mennyi időbe telik nekik kitalálni? – kacsintott játékosan Jack.

- Nahát, Hudson, nem is tudtam, hogy ilyesmit képes lennél eltitkolni előlük – mosolygott Sue, közelebb bújva kedveséhez.
- Akkor éppen ideje, hogy még több mindent megtudj rólam – nevetett a férfi, egy csókot nyomva szerelme homlokára.

- Szeretlek – simogatta meg kedvese arcát Sue.
- Én is szeretlek – állt meg Jack, lehajtva fejét, hogy szenvedélyes csókban egyesüljenek. Sue közelebb húzódott a férfihoz, aki szorosabban vonta ölelésébe, miközben elmerültek a csókban.

Jack lakásához érve a férfi újra magához vonta, hogy ismét megcsókolja. Kibontakozva az ölelésből, egymásra mosolyogtak, majd beléptek a lakásba, kíváncsian várva, hogy a csapatnak feltűnik-e, ők most már egy pár.