Karácsony otthon
2008.07.22. 11:47
23. rész
- Nagyon kedves ember a barátod – szólt nem sokkal később Sue, miközben visszafelé sétáltak a jeges úton.
- Igen, az – helyeselt Jack. – Nagyon csúszik az út, talán jobb lenne, ha a derekamra tennéd a karod, hogy nehogy eless – javasolta hirtelen, reménykedve abban, hogy a nő nem találja túl tolakodónak.
- Azt hiszem, ez nagyon jó ötlet – válaszolta Sue, bízva abban, hogy nem túl nyilvánvaló lelkesedése, ami az ajánlat láttán lett úrrá rajta. – Jack elmosolyodott, amint átkarolták egymást, folytatva sétájukat hazafelé.
- Gyönyörű a táj ilyenkor télen… minden csupa fehérség… - merült el a látványban a nő. – Ilyenkor legszívesebben egész nap állnék és csak nézném ezt a csodát.
- Tényleg csodálatos – értett egyet Jack. – Nincs is jobb elfoglaltság, mint állni az ablakban, vagy akár kint a téli hidegben… a kedvesünk karjában, aki felmelegít… - folytatta merengve, és Sue azt kívánta, bárcsak ő lenne az a nő, akiről a férfi beszél.
- Igen, az tényleg jó lehet – felelte végül, elképzelve, ahogy ő és Jack egymás ölelésében állnak és megcsodálják a természet eme ajándékát.
- Talán hamarosan mi is megtapasztalhatjuk ezt az érzést – mosolygott rá a férfi, és Sue érezte, amint arca vörösbe borul, miközben újra elképzelte a jelenetet, amelyre már olyan régóta vágyott.
Nagyot sóhajtva, megpróbált továbbindulni, de megfeledkezett a jeges útról, így már csak azt érezte, hogy kicsúszik a lába alól a föld, ő pedig megállíthatatlanul halad a hóval borított út felé. Ösztönösen keresett valamit, amiben megkapaszkodhat, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Jack elkapja őt. De már késő volt… Sue magával rántotta a férfit, és mindketten a földön kötöttek ki.
A következő, amire eszméltek, az volt, hogy Jack a nőn fekszik. A férfi pontosan tudta, hogy most azonnal le kell szállnia róla, de képtelen volt követni a belülről jövő utasítást. Annyira gyönyörű… Bárcsak megcsókolhatnám…
- Ne haragudj – szólalt meg hosszú másodpercekkel később a nő. – Csak egy pillanatra nem figyeltem, hirtelen megcsúsztam és…
De Jack nem várta meg, hogy befejezze a mondatot… ajkaival véget vetett a mentegetőzésnek, amint lágy csókot lehelt a nő ajkaira. Sue-t meglepte a csók, de boldogan, teljes odaadással viszonozta azt. Miután a nő nem lökte el és nem pofozta fel, Jack úgy érezte, elmélyítheti a csókot, Sue pedig azonnal utat engedett nyelvének. Hosszú percekig feküdtek a hóban, egymást ölelve, csókolva… csak annyi ideig szakadtak el egymástól, ami a levegővételhez feltétlenül szükséges volt.
Utána kipirult arccal csak mosolyogtak, egymást simogatva a hóban. Odakint dermesztő hideg uralkodott, de ők csak a lángoló tüzet érezték, ami egész testüket elborította. Végre valóra vált az álmuk, amelyre mindketten már három hosszú éve vártak… Sue Thomas és Jack Hudson immár hivatalosan is egy párt alkotott.
|