- Finom ez a forró csoki – állapította meg a kanapéra ülve Sue. – A főiskolán gyakran ittunk ilyet a barátaimmal, amikor találkoztunk egy délutáni beszélgetés erejéig.
- Én is nagyon szeretem – felelte Jack. – Sokat segített, amikor tanulnom kellett a vizsgáimra.

Némaságba burkolózva kortyoltak bele italukba, felidézve az elmúlt percek eseményeit. A forró csoki elkészítése közben valahányszor egy hozzávalóért vagy bögréért kellett nyúlniuk, ösztönösen is kihasználták az alkalmat, hogy megérintsék egymást. Ilyenkor mindketten beleborzongtak az érintésbe, még mindig nehezen tudván elhinni, hogy egy ilyen egyszerű mozdulat milyen hatással van a másikra. Most pedig itt ültek egymással szemben, érezhető közelségben… elmerülve egymás tekintetében, kétségbeesve kutattak olyan téma után, amely megtörheti a hosszú csendet.

- Ha elképzeled magad néhány év múlva, hol szeretnéd tölteni a karácsonyt? – kérdezte végül a nő.
- Azt hiszem, akkor már a saját családommal szeretnék ünnepelni… - válaszolta Jack. – Ahogy már a „házasságunk” alatt is mondtam… feleség, néhány gyerek, kutya… ez jelentené a tökéletes boldogságot – nézett mélyen a nő szemébe, azt kívánva, bárcsak ő lehetne az, akivel megosztja életét.

- Biztos vagyok benne, hogy bármely nő örömmel vállalkozna erre a szerepre – felelte kissé szomorúan Sue, önkéntelenül is elképzelve magát, amint a karácsonyfa alatt Jack karjaiban ül, miközben gyerekeik boldogan bontják ki ajándékaikat. Felejtsd már ezt az ostobaságot! – utasította rendre magát. Egy olyan férfi, mint Jack, sohasem tekintene többnek, mint egyszerű barát, és ezt te is nagyon jól tudod – állapította meg keserűen.

Jack csak nézte az előtte ülő szépséget. Mennyi ideje álmodozott arról, hogy vele tölti élete minden napját… a közös gyerekeikről, amint nevetésükkel betöltik a házat… a karácsonyokról, amit közös családjukkal tölthetnek. De én csak téged akarlak. Egyetlen más nő sem érdekel; téged szeretnélek feleségemnek. Ugyan már, hagyd abba ezt az ostoba képzelgést! – térítette vissza gondolatait a valóságba. Egy olyan csodálatos nő, mint Sue, soha nem szeretne bele egy olyan nőcsábászba, mint te.

- De nekem csak egyetlen nő kell… életem szerelme – nézett rá Jack, és Sue-nak úgy tűnt, mintha szerelem tükröződne a férfi szemében. Bárcsak így lenne… Bárcsak annyira szeretnél, amennyire én szeretlek téged.

- Én is csak egyetlen férfit szeretek – viszonozta a pillantást Sue. – De őt biztosan nem érdeklem… A legszebb nők között válogathat, akik boldogan a lába elé vetnék magukat az első szavára. De igaza van… én nem érdemlem meg őt – fejezte be szomorúan.

- Sue, nézz rám! – fogta a nő kezeit a sajátjába Jack. – Te egy csodálatos, gyönyörű nő vagy; bármelyik férfi boldog lehet, ha őt választod életed párjának. Hidd el, hamarosan te is ráakadsz életed szerelmére, aki mellett boldog leszel. És mindent megadnék, hogy én lehessek az a férfi.

- Köszönöm, Jack – mosolyodott el a nő. – Köszönöm, hogy itt vagy nekem, és mindig megnyugtatsz, valahányszor szükségem van rá.

Jack ösztönösen karjaiba vette szerelmét, lágyan simogatva a hátát, és Sue azonnal hozzásimult. Hosszú percekig ültek így, egymás ölelésében… és azt kívánták, bárcsak örökké tartana ez az állapot.