8.

Kora este, mikor már készen voltak mindennel D. hazaengedte a csapatot.
- Eljössz velem sétálni? – lépett Sue-hoz Jack.
- Persze, szívesen – mondta Sue.

Már egy ideje szótlanul sétáltak egymás mellett mikor Jack megfogta Sue kezét. A nő meg se lepődött, olyan természetesnek vette, hogy kézen fogva sétálnak a férfival.
Mindketten érezték, hogy ez az este más, mint a többi. Olyan békés volt minden. Mintha minden eddigi feszültég elmúlt volna és végleg ledőlni kezdett a köztük lévő fal. Mikor egy parkhoz értek, Jack egy padhoz húzta a nőt. Ránézett Sue-ra, szeméből sugárzott a nő iránt érzett szerelem, egy szót se kellett mondania, Sue érezte, tudta, hogy a férfi szereti és Jack is látta a nő szemében a szerelmet. Lassan közelebb hajolt hozzá és összeértek ajkaik. Boldogan sóhajtottak fel és szorosan megölelték egymást.
Kicsit később Jack hátrébb húzódott, hogy Sue lássa mit mond.
- Teljes szívemből szeretlek! Annyira vártam, hogy ezt elmondhassam neked. Szeretlek! Szeretlek!
Sue arcán földöntúli mosoly játszott a férfi vallomásának hatására.
- Én is szeretlek téged. Oly jó ezt kimondani. Szeretlek! Szeretlek!
Jack zsebébe nyúlt és Sue felé nyújtott egy apró dobozt. A nő szemébe nézett és megkérdezte:
- Leszel a feleségem? – és kinyitotta a dobozt, melyben az a gyűrű lapult, amelyet a nő megcsodált az ékszerüzletben.
Sue ragyogó tekintettel nézett a férfira.
- Igen, igen, boldogan!
Jack kivette a gyűrűt dobozából és felhúzta a nő ujjára. Tökéletesen illet rá. Majd boldogan csókolták meg egymást. Nem tudtak és nem is akartak elszakadni a másiktól. Nagyon boldogok voltak, a világ megszűnt körülöttük, csak ők léteztek.
- Ez a legszebb Valentin napom – nézett a férfi szemeibe Sue, mely ragyogott a boldogságtól.
- Nekem is – felelte Jack. De ezentúl már csak ilyen szép ünnepeink lesznek - simogatta meg a nő arcát.

Felálltak és elindultak a közös jövőjük felé!


Vége.