5.

A helyszínelőktől visszafele jövet Sue gondolatai az előző esténél jártak. Pontosabban Jack puszijánál. Nagyon meglepődött a férfi viselkedésén, de tetszett neki. Remélte, hogy valami elindult közöttük, átlépve a munkatársi és baráti kapcsolatot. Bízott benne, hogy ők ketten egy pár lesznek. Szerette volna szétkiabálni, hogy mennyire szereti és vágyik a férfira!

- Sue – érintette meg a kezét Jack – hol jársz?
- Csak elgondolkoztam – hangzott a válasz.
- Tényleg? És mire gondolsz? – mosolygott rá Jack, és Sue érezte, hogy ha a férfi így folytatja tovább, akkor teljesen elveszik. Nem tud többé értelmesen gondolkozni.
- Semmire – Sue – csak úgy csapongtak a gondolataim.
- Szóval semmire, pedig úgy tűnt, hogy messzire jársz innen – incselkedett Jack.
Sue válaszként belebokszolt a férfi mellkasába, mielőtt azonban vissza tudta volna húzni kezét Jack megfogta azt, és csak nézték egymást. Veszélyesen közel volt egymáshoz az arcuk.

Távolban feltűnt Bobby és Myles.
- Nézd milyen aranyosak – Bobby -, remélem, hamarosan bevallják a másiknak, hogy mennyire odavannak egymásért.
- Igen, szerintem is – Myles -, jobb lenne, ha végre tisztáznák a dolgot.

- Sziasztok – szakította meg a pillanatot Bobby.
- Hát ti mit csináltok itt? – kacsintott a párosra. És mielőtt válaszolhattak volna, ott is hagyták őket.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha bemegyünk – húzta el zavartan a kezét Sue, de szemei mosolyogtak a férfira.
- Menjünk – tárta ki a nő előtt az ajtót Jack fülig érő szájjal.

- Akkor foglaljuk össze mit tudunk – D.
- Elizabeth Stone nem volt otthon – kezdte Myles, szomszédai pedig nem ismerik igazán. Ritkán szokták látni, úgyhogy nem igazán jutottunk használható információhoz.
- Az lenne a javaslatom – vette át a szót Bobby -, hogy figyeljük meg a házát és kövessük - Hátha megtudjuk, hogy melyik üzlet lesz a következő célpont.
- Ez szerintem is jó ötlet – Jack -, mert a helyszínelők nem tudtak semmi használhatót begyűjteni. Rengeteg ujjlenyomat volt az üzletben és valószínűleg nem voltak még büntetve, mert a rendszer nem dobott ki találatot.
- Mit szólnátok ahhoz – Sue -, hogyha megtudjuk, hogy melyik üzletet szemelték ki maguknak és Elizabethet figyelve tudhatjuk a körülbelüli időpontot is, hogy vásárlónak álcázva magunkat benn lennénk az üzletben az akció idején. Így könnyebben le tudnánk kapcsolni őket.
- Nagyon jó ötlet – vette vissza a szót D. – Jack, Sue ti lesztek a fiatal pár aki épp gyűrűt vásárol. Házaspárként beépülve már bizonyítottátok, hogy ez nem lesz gond.
Sue rögtön Jack-re nézett, aki mosolyogva bólintott D. javaslatára.
- Mi pedig kinn leszünk az utcán álcázva és a megbeszélt jelre bemegyünk – folytatta D. Bobby, Myles menjetek vissza Elizabeth házához, hátha szerencsénk lesz.
- Rendben – Bobby.

Pár óra múlva Myles és Bobby visszajött.
- Rövid várakozás után – kezdte a beszámolót Myles – Elizabeth kijött a házból és autóval elindult. Követtük egy elég forgalmas utcába, ahol betért egy ékszerüzletbe.
- Bementem utána – vette át a szót Bobby – és miközben úgy tettem, mint aki vásárol, megfigyeltem. Biztosan terepszemlét tartott. Alaposan végignézett mindent. Szerintem ez a következő célpont.
Miután megbeszélték a részleteket D. hazaengedte a csapatot.

Sue és Lucy már indultak mikor Jack odament hozzájuk huncut mosollyal az arcán.
- Aztán csinos legyen az én barátnőm holnap. A gyűrűvásárlás komoly lépés egy kapcsolatban.
- Igenis uram – vette a lapot Sue – úgy lesz, ahogy Ön kéri – mosolygott fülig érő szájjal a férfira. Majd elindult haza, de az ajtóból még visszanézett Jack-re. A világ szűnt meg egy pillanatra mikor tekintetük összekapcsolódott. Nehezen „engedték” el egymást.

Suék már rég elmentek mikor Jack még mindig az ajtót bámulta.
- Hé haver – Bobby – Miért nem vallod be neki, hogy mit érzel iránta? A vak is látja, hogy odavagytok egymásért.
- Nemsokára – mondta titokzatosan Jack – és egy terv bontakozott ki benne.
- Én mentem, holnap találkozunk.