6.

Miután berendezkedtek szobáikban és megebédeltek felfedezőútra indultak a környéken. Beszélgetve sétáltak keresztül a kis falun. Jack mintegy véletlenül Sue mellett sétált.
- Nagyon szép ez a hely, nem? – kezdeményezett beszélgetést a férfi.
- Igen, nagyon szép hely – válaszolta Sue. Olyan békés itt minden, az ember minden gondját elfelejti.
- Szerintem is, ilyen helyen csak jó dolgok történhetnek – mondta sejtelmesen Jack, miközben a nőre mosolygott.
Sue nem tudta mire vélni a férfi válaszát ezért csak visszamosolygott rá. Majd szótlanul sétáltak tovább, de minden érzékükkel érezték a másik közelségét, ami megnyugtató, de egyben bizsergető érzés volt mindkettőjüknek.

Kicsit lemaradva sétáltak mögöttük a többiek.
- Hát nem aranyosak így együtt? – Lucy.
- Dehogynem, sőt… - Tara.
- Remélem az én drága barátom végre bemeri vallani érzéseit Sue-nak. – Bobby.
- Ha mégsem, olyan helyzetbe hozzuk őket, hogy végre ne tudjanak hazudni tovább egymásnak – Lucy.
- Talán mégsem lesz erre szükség, és ez a környezet is segít nekik tisztázni érzéseiket – Myles.

Egész délutánt a szabadban töltötték, jól érezték magukat. Teljesen kikapcsolódtak, messze volt minden ami a munkával kapcsolatos. Itt volt a pihenés ideje.
A szabadban eltöltött idő megtette a hatását és mindenki megéhezett.

- Keressünk egy hangulatos kis éttermet, holnap úgyis a szállodában vacsorázunk, – mondta Bobby – lesz egy zenés est az ünnep tiszteletére.
- Én láttam egy családias vendéglőt a fő utcán, szerintem menjünk oda – D.
- Rendben van – Lucy – találkozzunk a recepciónál úgy fél óra múlva, addigra mindenki elkészül.

*

Sue izgatottan készülődött. De kislány ez csak egy vacsora a csapattal, mit kell ennyit gondolkozni azon, hogy mit vegyél fel? De csinos akarok lenni Jack előtt, el akarom őt bűvölni. Végül egy egyszerű, de csinos nadrág - selyemfelső párosítás mellett döntött, haját leengedte.

Mire a lányok lesétáltak a szobájukból a többiek már vártak rájuk. Jack le sem tudta venni szemét Sue-ról. Milyen gyönyörű, a lélegzetem is elakad, ahogy ránézek. Sue érezte, hogy valaki figyeli, elfordult a lányoktól, akikkel beszélgetve jött le a lépcsőn, és Jack szemeibe nézett. Istenem, milyen jól néz ki. – mind mindig- gondolta – pedig semmi extra nem volt rajta. De a nő alig bírta levenni róla a tekintetét és a többiekre figyelni.

Gyalog mentek a vendéglőig. Kellemes volt a hőmérséklet, jó volt sétálni. Az étterem hangulatos volt, a vacsora nagyon finom. Mindenki elégedett volt. Vidáman beszélgettek. Megbeszélték, hogy holnap kipróbálják a szálloda medencéit, délutánra tervezték a bowlingozást is. A fiúk megígérték, hogy megtanítják a lányokat játszani. Miután kezdett besötétedni úgy döntöttek, hogy ideje visszaindulni a szállodába.
Kilépve a levegőre Sue megborzongott, nem számított rá, hogy így le fog hűlni a levegő és nem hozott magával semmit, amit felvehetne. Ez természetesen nem kerülte el Jack figyelmét és rögtön felajánlotta zakóját, amit Sue hálásan el is fogadott. Jack keze hosszabb ideig időzött Sue vállán, mint amennyire szükséges volt, de ez egyikőjüket sem zavarta. Sőt…Sue beleborzongott, amit a férfi észre is vett és rámosolygott a nőre, akinek ettől hirtelen nagyon melege lett. Beszélgetve sétáltak vissza a szállodába. Jack és Sue a többiektől kicsit lemaradva szótlanul sétáltak. Nemsokkal később a férfi megfogta a nő kezét, aki nem tiltakozott az érintés ellen. Kézenfogva sétáltak végig, olyan természetes volt ez számukra. Megszűnt számukra a külvilág, csak a másik érintésére tudtak figyelni.
Milyen bársonyos az érintése – gondolta a férfi – olyan jó érzés ez, olyan mintha mindig erre vártam volna. Minden más elvesztette jelentőségét, csak Ő számít, semmi más, úgy szeretem.
Milyen erős a keze – gondolta a nő – mellette biztonságban érzem magam, semmi rossz nem történhet. Erre vártam egész életemben, csak Ő számít, úgy szeretem.
Hamarosan visszaértek a szállodába. A hallban Sue visszaadta Jacknek a zakóját.
- Köszönöm, jól esett, hogy ideadtad nekem. Remélem te nem fáztál?
- Neked bármikor odaadom bármimet – mondta a férfi és rámosolygott a nőre, aki azt hitte, hogy rögtön összeesik, mert elgyengültek lábai.