67. rész

- Mi van akkor, ha nem akar hozzám jönni? – tette fel a kérdést Jack a lányának századszorra.
- Akkor peched van – mondta Kitty unottan, és lapozott egyet a magazinban, amit olvasott. Már elege volt a férfiból; a kezdeti bíztatásai passzív szemlélődéssé váltak.
- Tegyük fel, hogy nem vagy a lányom, és én megkérem a kezed. Hozzám jönnél?
- Én aztán nem.
- Miért??
- Mert akár az apám is lehetnél.
- Kitty! Elég ideges vagyok, ne tetézd!
- Akkor ne kérdezgess hülyeségeket! Persze, hogy Sue hozzád megy! Akár holnap is!

Jack leült a kanapéra, és felsóhajtott.

- Jól van, na… még senki kezét sem kértem meg… és érzem, hogy Sue az igazi. Semmit sem akarok elrontani.
- Nem fogsz. Jut eszembe, nemrég láttam egy tököt a kertben, a szomszédnak meg vannak lovai. Már csak a Tündér Keresztanyát kell felhívnom, és minden tökéletes lesz. De éjfélig érjetek vissza.
- Kitty, légy szíves.
- Komolyan minden rendben lesz – sóhajtotta Kitty. – De már ideje lenne a tettek mezejére lépni, Szőke Herceg. Hamupipőke már vár. De szólj neki, hogy húzzon harisnyát az üvegcipellőjébe, elég hideg van odakint.


***

- Kitty, most nyertél harmadszorra – nyögött fel Mr. Hudson a családi társasjátékozás közben.
- A három játszmából – tette hozzá Trisha.
- Szerencsém van – nevetett Kitty. – A játékban és a szerelemben is.
- Tényleg, mi van azzal a fiatalemberrel, aki meglátogatott mikor ott voltunk nálatok? – tudakolta Mrs. Hudson.
- Köszöni szépen, jól van. Sue, elmegyünk sétálni? Kinéztem egy ruhát, és érdekel, mit gondolsz róla.
- Rózsaszín tüllszoknya?
- De vicces itt valaki – nézett Kitty apjára, aki csak kívülről figyelte a játékot. – De ha egyszer az életben valami súlyos okból kifolyólag elveszteném a józan eszem és felvennék valami rózsaszínt, le ne merd tagadni, hogy a lányod vagyok.
- Játsszunk még egy menetet – indítványozta lelkesen Sarah Kittynek.
- Rendben. Apa, jössz te is? Kell még egy vesztes.


***


- Kitty, hol van Jack? – kérdezte Sue.
- A kertben valahol… de inkább a télikert környékén keresd – mosolygott a lány sejtelmesen.
- Tudsz valamit, amit én nem?
- A feltételezés is bántó.
- Kitty…
- Menjél már, Hamupipőke, a Szőke Herceg vár rád.

***



Amikor Sue kilépett a házból, azonnal rózsaszirmokat vett észre, amik a télikert felé vezettek. Meglepődve követte a virágokat, talpa alatt ropogott a hó, a rózsaszirmokat felkapta a szél, és a nő körül lengedeztek.

Jack hirtelen megjelent; rózsát tartott a kezében, és mélyen a nő szemébe nézett, majd gyengéden megcsókolta, és szorosan magához ölelte. Sue érezte, hogy itt valami különleges dolog fog történni. Elhúzódott a férfitól, hogy lássa a száját.

- Jack… miben mesterkedsz?
- Sue… az elmúlt időben sokat gondolkodtam rólunk. Azóta szerelmes vagyok beléd, mióta először beviharzottál az irodába és az áthelyezésedet kérted. Számomra te vagy a leggyönyörűbb nő a világon, és az is maradsz örökre.


Sue arcán a meghatottságtól könnyek peregtek le… nem tudta elhinni, hogy ez vele történik. Hogy egy ilyen férfi, mint Jack Hudson, csak őt szereti...

- Nagyon szeretlek, Sue, és tudom, hogy az én életemben te vagy az igazi. Olyan érzelmeket ébresztettél bennem, amiknek létezéséről nem is tudtam, ameddig meg nem ismertelek… ezt már hónapok óta eldöntöttem, hogy meg akarom tenni, de a ma estét láttam a legalkalmasabbnak rá.


A nő szemeit az öröm könnyei homályosították el; alig tudta kivenni a férfi szavait. Jack gyengéden letörölte arcáról a könnyeket, majd letérdelt és elővette a zsebéből a gyűrűt.

- Sue Thomas, hozzám jössz feleségül?