66. rész

- Az első karácsony, amit nem teljes létszámban ünneplünk – jegyezte meg Myles. D bólintott.
- Barbie és Ken nincsenek itt.
- Mert együtt vannak, és nem kell elviselnünk a vágyakozó pillantásaikat – szólt közbe Lucy mosolyogva.
- És ez csakis a te érdemed – mondta Bobby.
- De azért Kitty is besegített kicsit – tette hozzá Lucy.
- Tavaly még azt sem tudtuk, hogy létezik – sóhajtotta Tara. – Például Bobby, te mit tennél, ha neked lenne egy majdnem felnőtt lányod?
- Ha olyan lenne, mint Kitty, azt hiszem, örülnék neki. Ha nem Jack lenne az apja, örökbe fogadtam volna.
- Nem tudnálak elképzelni apaként – rázta meg Myles a fejét.
- Talán pár év múlva – mosolygott Bobbyra Lucy. – Amúgy… beszéltél már Darcyval azóta, hogy Los Angelesbe ment? – kérdezte óvatosan. A férfi megmerevedett.
- Fel akartam hívni tegnap… - mondta csendesen, a kezében levő poharat nézve. – Boldog karácsonyt kívánni… de egyszerűen nem tudtam megtenni. Ti hazamentek a szüleitekhez? – váltott gyorsan témát.
- Én holnap –válaszolta Lucy.
- Nekem korán reggel indul a gépem – mondta Tara.
- Mi itthon maradunk a gyerekekkel – tette hozzá D.
- Én holnap repülök, mert a családom fényes partit a felső tízezernek, és…
- Myles, megtennél valamit? – kérdezte Bobby.
- Mit?
- Fogd be.

Myles sértődött arcot vágott.

- Jól van, karácsony van, most az egyszer megbocsátunk – nevetett rá Tara, és felemelte a poharát. - Boldog karácsonyt mindenkinek!
- Boldog karácsonyt!


***


- Még egy ajándékot ki akarok nyitni!
- Ben drágám, most Kevinen a sor. Utána kinyithatsz még egyet – mosolygott a kisfiúra az édesanyja.

Kevin kiválasztotta Kitty ajándékát, és kibontotta. Meglepődve vette kezébe a szív másik felét… elolvasta a hozzá mellékelt kártyát. Azon csak egy egyszerű szó állt, a fiúnak most mégis a világot jelentették.

- Mit kaptál? – sürgette öccse.
- Egy nyakláncot.
- És mi van a kártyára írva?
- Nézzük csak… az, hogy Bennek ehhez semmi köze.
- Hé!
Kevin mosolyogva tette maga mellé a „Szeretlek” feliratú kártyát.


***


Mrs. Thomas sóhajtva ült le a kanapéra. Férje átkarolta.

- Ez az első karácsony, hogy Sue nincs velünk – mondta szomorúan a nő.
- Nekem is hiányzik… de ez az élet rendje. Szerelmes, és már saját családja van.
- Mindig is jobban féltettem, mint a fiainkat… remélem, jó sorsa lesz Jack mellett.
- Jack az egyik legjobb ember a világon. Gondolj rá úgy, mintha kapnánk egy negyedik fiút… és vele egy unokát is. És biztos vagyok benne, hogy saját gyermekeik is születni fognak.
- Én pedig rájöttem, bár nagyon aggódtam Sue miatt, Jack mellett jó élete lesz, Jack tiszta szívéből szereti őt, és mindent megtesz, hogy boldoggá tegye.
- Örülök, hogy beláttad, drágám.

Mindketten egyszerre néztek egy polcra, amin képek voltak. Képek a családtagokról. Hálaadáskor Jack és Kitty közös képe is felkerült arra a polcra.