64. rész

Már csak 2 hét volt hátra karácsonyig; előző nap leesett az első hó.

Este Jack, Sue és Kitty a parkban voltak, és hóembert építettek. Kitty éppen a hóember szemét rendezgette, amikor egy hógolyó eltalálta. Megfordult, és apja vigyorgó arcával találta szemben magát.

- Hé! – méltatlankodott a lány. Gyorsan felmarkolt egy kis havat, és megdobta vele Jacket. Amikor a férfi egy újabb támadásra készülődött, hirtelen egy csomó havat érzett a nyakában. Megtántorodott, és elesett. Sue nevetve hajolt fölé.
- Kettő egy ellen nem ér! – mondta Jack a földről. Sue kinyújtotta a karját, hogy felsegítse, de a férfi maga mellé rántotta és megcsókolta. Kitty csodálkozott, hogy a két felnőtt szenvedélyétől nem olvad el a hó. Megfogta Levi pórázát, és elindultak sétálni a parkban. De nem sokáig voltak kettesben, egy másik golden retriever rohant oda hozzájuk. A lány örömmel simogatta meg.
- Priscilla! A gazdi is itt van valahol?
- Kitty! – Ben a karjaiba vetette magát, és szorosan belekapaszkodott.
- Szia Ben – mosolygott rá Kitty. – A bátyád esetleg…
- Ott van – mutatott a kisfiú a mosolyogva közeledő bátyjára.
- Te is kutyát sétáltatsz? – kérdezte Kevin, amikor melléjük ért.
- Eredetileg családi programnak indult, de rajtam kívülálló okok miatt kutyasétáltatás lett – bökött a lány szülei felé, akik még mindig a hóban voltak.
- Oh. Igazán aranyosak.
- Ha nem lennék itt, ti is ezt csinálnátok? – kérdezte Ben.
- Ki mondta, hogy megakadályoz, hogy itt vagy?
- Ezt megmondom anyának!!


Jack észrevette, hogy társaságuk ékezett. Zavartan felállt, magával húzva Sue-t is. Ben elgondolkodva nézett a párra.

- Kittynek mikor lesz kistestvére?

A két felnőtt fülig pirult.

- Remélem hamar, és olyan lesz, mint te – kapta fel Kitty a kisfiút.
- Ha kell, én szívesen odaadom – ajánlotta fel Kevin. Öccse sértődötten nézett rá.
- Anya nem menne bele.
- Gondolod? Mr. és Mrs. Hudson, vigyáznának egy kicsit Benre? Szeretnék pár szót váltani a lányukkal.
- Persze.

Kitty és Kevin kicsit távolabb mentek. A fiú a zsebéből egy szépen becsomagolt dobozt húzott ki.

- Valahogy éreztem, hogy ezt magammal kell hoznom – nyújtotta a lány felé. Kitty csodálkozva vette el.
- A karácsonyi ajándékod – tette hozzá Kevin. – De szentestéig nem nyithatod ki.
- Én még semmit sem találtam neked – pirult el a lány.
- Én sem terveztem ilyen hamar, de anyám egyszer elcipelt az áruházba, megláttam ezt, és te jutottál eszembe.
- Köszönöm – mosolygott rá a lány, és a fiú egy gyengéd csókot nyomott a szájára.
- Nekem nem is kell semmi más, csak te – suttogta.


***


Este Kitty karácsonyi dalokat dudorászva ült a kanapén, kezében egy bögre forró csokoládéval. Jack mosolyogva ült le mellé.

- Látom, nagyon várod már a karácsonyt.
- Ez lesz az első igazi az életemben… családdal meg mindennel – nézett Kitty apjára. – Komolyan érdekel, mikor lesz húgom vagy öcsém… vagy mindkettő.
- Csak idő kérdése, drágám. Karácsonykor, Wisconsinban megkérem Sue kezét, és miharabb szeretném feleségül venni, de egy biztos… ha rajtam múlik, jövő ilyenkor már útban van… lehetsz a koszorúslány. Olyan cuki leszel rózsaszín ruhában.
- Te soha az életben nem fogsz engem rózsaszín ruhában látni – grimaszolt Kitty. – Halálfejes nincs?