62. rész


- Kevin, mit szeretnél a 36. születésnapodra? – kérdezte Kitty barátját, amint szünetben a folyosón baktattak az iskolában.
- Ilyen hosszú távra tervezünk? – nézett Kittyre csodálkozva a fiú.
- Az apámnak jövő héten lesz a születésnapja, és fogalmam sincs, mit vehetnék neki.
- Anyukád csak tud neki valamit.
- Sajnos ő is teljesen tanácstalan.
- Anyukám általában karórát szokott adni apának – szólt közbe Agnes; nagyon jó barátnők lettek Kittyvel.
- Valami különlegeset szeretnék neki venni.
- Miért nem kérdezed meg tőle? – vetette fel Kevin. Kitty megrázta a fejét.
- Már kérdeztem, de azt mondta, rajtam és anyán kívül nem kell neki más.
- Hát akkor olcsón megúsztad.
- De én… mindegy, majd kitalálok valamit. Kev, még áll a ma esti randi nálatok?
- Persze. Szüleim színházba mennek, Bent meg leadták nagyanyámnak.
- Szóval legalább neked jó estéd lesz – mosolygott Agnes Kitty-re, miután Kevin elment a szekrényéhez. – Mit fogtok csinálni?
- Videózunk meg ilyesmi.
- Egy olyan sráccal, mint Kev, csak videózni bírsz?
- Ezt most meg sem hallottam, Nessy, a te érdekedben.
- Én csak álmodhatok egy hozzá hasonló fiúról.
- Nem igaz. Nemrég még én is ezt hittem. De vegyük például Juliant. Őt sem igazán nevezhetjük rondának. És szerintem tetszel neki.

Agnes elpirult és a haja mögé bújt.


***


- De apu!
- Kislányom, ezt már megbeszéltük. Nem kell se buli, se ajándék.
- Ezt most csak úgy mondod, és meg fogsz sértődni, ha nem kapsz semmit.
- Kitty, ha annyi idős leszel, mint én, a szülinapoknak már nem lesz akkora jelentőségük.
- Úgy beszélsz, mintha 80 éves lennél – forgatta a szemeit Kitty.
- Annak is érzem magam, amikor így nyaggatsz. Lemegyek a boltba, nincs itthon tej. Légy jó addig.

Miután Jack elment, megszólalt a csengő.

- Szia Sue. Apa nincs itthon.
- Tudom, láttam bemenni a boltba – jött be Sue a lakásba. – Kitaláltál neki valamilyen ajándékot?
- Semmit. Egyszerűen nem tudom, mi lenne neki a tökéletes.
- Nehéz ügy – sóhajtott fel Sue, és leült. – Már csak pár nap a születésnapjáig. A bulit megszerveztétek Averillel?
- Aha. Szerencse, hogy Billnek olyan jó kapcsolatai vannak. A csapatnak szóltál?
- Igen. Mindannyian jönnek.
- Már csak az ajándék hiányzik – grimaszolt Kitty.
- Mi lenne, ha szereznénk neki egy aláírt valamit a kedvenc hokijátékosától? Ki is az?
- Brent Johnson a Washington Capitalsből. Jó ötlet. De hogyan?

Sue tanácstalanul megvonta a vállát.


***


- Jutottál valamire apukád ajándékával kapcsolatban? – kérdezte Kevin este barátnőjét, amikor este összebújva ültek a kanapén, és filmet néztek.
- Semmire – sóhajtott Kitty. – De még töröm rajta a fejem.
- Remélem, sikerrel jársz, szívem. Készítek még egy kis kukoricát.

Kevin megállította a filmet, és kiment a konyhába. Kitty körülnézett a nappaliban. Rengeteg kép volt a helyiségben; az egyik legnagyobb Kevin apját ábrázolta. Körülbelül annyi idős lehetett, mint most az idősebbik fia, mellette pedig egy barátja állt.
Kevin hamar visszaért. A lány azonnal hozzábújt; éreznie kellett, hogy a fiú tényleg itt van neki és szereti őt. Kevin lágyan megcsókolta, majd a lány a nyakába temette az arcát, hogy érezhesse a bőre illatát.

- Ki az a srác apáddal a nagy képen? – mormogta Kitty végül.
- Brent Johnson. Tudod, a Washington Capitalsből. Apával egy iskolába jártak, a mai napig a legjobb barátok. Holnap hivatalos hozzánk vacsorára.

Kitty megmarkolta a fiú ingét, és felemelte a fejét.

- Valami baj van? Rosszul vagy? – kérdezte ijedten Kevin.
- Brent Johnsont mondtál? A Washington Capitalsből?
- Igen, de…

Kitty a fiú ölébe ült, átkulcsolta a nyakát és mélyen a szemébe nézett.

- Szerelmem, ha bemutatsz neki, a legboldogabb emberré teszlek a világon.