60. rész


- Katherine! Azonnal átöltözöl, ilyen ruhában nem ülsz asztalhoz! – szidalmazta Mrs. Thomas Kittyt másnap este, a hálaadásnapi vacsora előtt.
- Ki mondta, hogy egyáltalán asztalhoz akarok ülni? És ne hívjon Katherine-nek!!
- Az Isten szerelmére, ez a neved!! Hogy máshogy hívjalak?
- Hm… például Kittynek, mint minden normális ember.
- Milyen becenév az, hogy Kitty?? Te egy lány vagy, nem macska!
- Mit tudom én, kérdezze anyámat. Különben is, mi a baj a ruhámmal??
- Ünneplünk!! Nem illik farmerban lenni olyankor! Azonnal öltözz át!


Kitty felment az emeletre, Mrs. Thomas pedig Jackhez fordult.

- Nem ártana, ha néha szigorú lennél vele!
- Mrs. Thomas, Kittyvel már elég szigorú volt az élet – válaszolta Jack. – Most próbálom elfelejtetni vele mindazt, amik történtek.

Mrs. Thomas nem értett semmit; épp rá akart kérdezni, amikor Kitty megjelent… a legfeketébb szerelésben, amit csak talált.

- Ez nem farmer, és a fekete egy ünnepélyes szín… hisz úgyis ünneplünk, nem? – mondta Kitty, egy kis mosollyal a szája sarkában. Mrs. Thomas csak hápogni tudott. Jack rámosolygott lányára. Most ő nyert.


***


Miután Mrs. Thomas túltette magát a sokkon, amit Kitty okozott neki, leültek elfogyasztani a hálaadásnapi vacsorát, amin Sue anyja egész nap dolgozott.

- Kitty, miért nem eszel? – kérdezte Sue. Majd észrevette a lány arcán a borzalom kifejezését, ahogy a pulykára nézett…
- Anya! – csattant fel. – Megmondtam neked, hogy Kitty vegetáriánus!
- Hopp… elfelejtettem – vont vállat Mrs. Thomas. – De amúgy sem tudtam volna mit tenni… tudod, Katherine, ilyenkor pulykát szokás enni.
- Semmi baj – mondta sietve Kitty. – Én majd csak… ülök itt. Nem is vagyok éhes…

Mr. Thomas letette a villáját és karba fonta a kezét. Mindenki csodálkozva nézett rá.

- Ha Kitty nem eszik, én sem – adta meg a férfi a magyarázatot.
- Paul! – nézett férjére döbbenten Mrs. Thomas.
- Gyere Kitty, hátha találunk valamit a konyhában neked – állt fel Mr. Thomas. A lány ámulattal vegyes tisztelettel nézett rá, és követte a férfit a konyhába.

Jack sem habozott; felállt, és utánuk ment.
Csak Sue és anyja maradtak az étkezőben. Mrs. Thomas lányára nézett… percről percre dühösebb lett. Sue hezitálva nézett a konyha felé. Majd letette evőeszközeit, és a többiek után ment, Mrs. Thomas pedig egyedül maradt az étkezőben.

***

Az est hátralevő részében Carla valami olyasmit dohogott, hogy „mit képzel magáról” és „tönkretette a vacsorámat”, de senki sem figyelt rá, ráadásul Kitty remekül összebarátkozott Mr. Thomasszal, akit már a nagyapjának tekintett.

Mr. Thomas és Jack mindenáron focit szerettek volna nézni a TV-ben, Mrs. Thomas és Sue viszont egy romantikus filmet a másik csatornán.

- Kell egy pártatlan ember – mondta végül Mr. Thomas. Sue elvigyorodott.
- Te akartad, apa. Kitty, gyere le egy percre, légy szíves! – kiabálta fel az emeletre.
- Hé! Kitty nem pártatlan! – méltatlankodott Jack.
- Miért ne lenne az? – csodálkozott Mrs. Thomas. – Ő egyáltalán nem akart tévét nézni.
- Mert nőből van! – vágta rá Mr. Thomas. – Azt a csöpögős limonádét fogja választani!
- Ez az élet, apa – mosolygott rá Sue. Kitty megjelent az ajtóban.
- Mit szeretnél, Sue?
- Épp azon vitázunk, mit nézzünk a tévében. Hamarosan kezdődik egy romantikus film, de a másik tábor focit szeretne nézni, és…
- Foci van a tévében és nekem nem szólt senki?? – Kitty apja és Mr. Thomas közé ült le.
- Azt hiszem, ezt eldöntöttük… - vigyorgott a két férfi.
- Tudod, Kitty, ha lenne egy lányunokám, azt szeretném, hogy olyan legyen, mint te – jelentette ki Mr. Thomas vidáman. A felesége felmordult, de a többiek tüntetően nem foglalkoztak vele.
- De hisz nagypapa, már van lányunokád – mosolygott rá Kitty, és Mr. Thomas meghatódottan ölelte meg.
- Ki játszik ki ellen? – kérdezte a lány, amikor a férfi elengedte.
- D.C. United és Houston Dynamo – válaszolta Jack.
- Ez esetben hajrá D.C. United – dőlt hátra Kitty. – Az a nyálas akármit a másik csatornán meg fel lehetne venni kazettára. Így később nem kell majd a reklámokat is megnézni – nézett a lány ártatlanul Sue-ra.
- Nem rossz ötlet – fordult a nő óvatosan anyja felé, aki csak mérgesen vállat vont.


***


Jack tizenegy óra körül a zuhanyzásból tartott a szobájába. Meztelen mellkasán még mindig vízcseppek csillogtak.
Észrevette, hogy Sue nem csukta be a szobája ajtaját. Benézett, és látta, hogy a nő még fenn van és olvas. Észrevétlenül belopózott a szobába, és megérintette a nő vállát. Sue összerezzent és elejtette a könyvet.

- Jack… - szeme megakadt a férfi izmos, vizes mellkasán. Elpirult, ahogy eszébe jutott, hogyan szeretné a vízcseppeket eltávolítani onnan…
- De elpirultál… remélem rám gondoltál közben – mosolygott rá Jack szerelmesen, mire Sue még jobban elpirult. A férfi bebújt mellé az ágyba, és Sue átölelte szerelmét.
Jack már nagyrészt ismerte a nő testének érzékeny pontjait; Sue nyakára csúsztatta a száját és az ott lévő érzékeny pontot kezdte ingerelni ajkaival. A nő felnyögött, és végigsimított a férfi hátán… ekkor megérezte Jack testének ebben a helyzetben teljesen természetes reakcióját, és tűzvörössé vált. Jack felemelte a fejét, és Sue látta, hogy ő is elpirult.

- Szeretlek – suttogta.
- Én is szeretlek.

Jacknek hatalmas erőfeszítésébe került, de csak szerelme vállára hajtotta a fejét és összebújva érte őket az álom.