59. rész

Pár hét elteltével elérkezett a Hálaadás.

- NEM MEGYEK OHIOBA! – kiabálta Kitty szobájának bezárt ajtaja mögül. Jack felsóhajtott az ajtó előtt.
- Kitty, kérlek!
- FELEJTSD EL!

Megszólalt a telefon, Jack elment felvenni.

- Hudson.
- Sue vagyok. Hogy megy?
- Már könyörögtem, hízelegtem, odaígértem neki mindent, ami eszembe jutott, életfogytiglani szobafogsággal is fenyegettem, de nem változtatott a véleményén. Mindenestre még próbálkozom, de nem sok reményt fűzök hozzá.
- Sok sikert. Anyám mindenesetre vár minket. Szia.
- Szia.

Jack visszament lánya szobájának ajtaja elé.

- Kicsim, ne legyél ilyen makacs!
- Én itt maradok, te mehetsz!!
- Kitty, légy szíves! Csak 3 napról van szó!
- Bőven sok Sue anyjának társaságában!!
- Nem kell foglalkoznod vele. Szívem, csak az én kedvemért… legyél az én aranyos kislányom…

Kinyílt a lány szobájának ajtaja.

- De csak miattad – közölte Kitty mogorván. – És ne várd el tőlem, hogy kedves legyek.
- Azért próbálkozz legalább egy kicsit az lenni, életem értelme – ölelte meg Jack.


***


Jack megfogta lánya kezét, amikor beléptek a Thomas-házba, biztos, ami biztos alapon. Mr. Thomas hozta el őket a reptérről.

- Sue drágám! – ölelte meg Mrs. Thomas lányát boldogan, majd kevésbé lelkesen a Hudsonokra nézett. – Üdvözöllek titeket is.
- Jó újra látni Önt, Mrs. Thomas – hazudta Jack, és oldalba bökte lányát, aki erre kelletlenül biccentett a nő felé, aki alaposabban szemügyre vette őt.
- Hogy öltözködsz, te lány? – kezdett siránkozni. – Egy fiatal lány sose viseljen nadrágot! Főleg ne feketét!

Kitty keze annyira remegett a dühtől, hogy Jack is belerázkódott. Megszorította a lány kezét.

- Megmutatom a szobátokat – váltott témát Mrs. Thomas, és elindult a lépcső irányába.

Jacket és Sue-t külön szobában szállásolták el; Kitty az apja melletti szobát kapta meg.


***


- Katherine! Gyere le, és segíts! Egy ekkora lánynak magától is illene felajánlani! – kiabált fel a lépcső aljáról Mrs. Thomas. Az emeleten kivágódott egy ajtó.
- Ne hívjon így! Utálom azt a nevet!
- A Katherine sokkal szebb név, mint a Kitty. Az olyan közönséges.
- Mindenki Kittynek hív. Ne akarja megmutatni, milyen különleges és kivételesnek lenni.
- Le sem tagadhatnád, hogy Jack lánya vagy. Ugyanolyan arrogáns és öntelt vagy, mint ő! – kiabálta Mrs. Thomas.

Kitty a következő pillanatban már dühtől szikrázó szemekkel állt előtte.

- Engem addig és annyiszor sérteget, ameddig jólesik. De az apámat hagyja ki ebből! Ő a legjobb ember a világon!!
- Mitől jó ember az, aki csak a lányom testét akarja megkapni?
- Ez nem igaz!! Apa teljes szívéből szereti Sue-t!
- Persze… ismerem a hozzá hasonló férfiakat meg az állítólagos szerelmüket!
- Megváltozott!! Maga még nem látta őt vele… ahogy megérinti, ahogy ránéz…

Ekkor valaki Kitty vállára tette a kezét; felnézett, és apja mosolygott rá melegen. Mrs. Thomas egyből elhallgatott.

- Mrs. Thomas, mi baja van velem? Az én szemembe mondja, ne a lányomnak – fordult Jack a nő felé, aki enyhén elpirult.
- Sue jobbat érdemel nálad.
- Sue apánál jobbat nem találna!
- Kitty drágám, maradj ki ebből.
- Márpedig ő a legnagyobb probléma! – kiabálta Mrs. Thomas Kittyre nézve. Jack döbbenten nézett rá.
- Miért is gondolja ezt?
- Egyéjszakás kapcsolatból született. Mire számíthatna tőled Sue, amikor törvénytelen gyereked van??

Kitty félrelökte az apja kezét, és felrohant a szobájába. Jack dühösen nézett Mrs. Thomasra.

- Engem addig és annyiszor sérteget, ameddig jólesik. De Kitty-t hagyja ki ebből! Ő a legjobb gyerek a világon, akit csak egy szülő kívánhat!!
- Istenem, akkor milyen lehet egy rossz gyerek…


Jack megindult Kitty után, de ekkor Sue felbukkant, és azonnal megérezte a feszültséget a szobában.

- Mi történt itt? – kérdezte, és átölelte Jacket.
- Semmi - válaszolta mérgesen Mrs. Thomas a párra nézve, és bement a konyhába. Sue Jackre nézett.
- Szóval?
- A szokásos „törvénytelen-lányod-van-és-Sue-jobbat-érdemel-nálad” téma – sóhajtotta Jack.
- Lehet, hogy jobbat érdemelnék – mosolygott Sue – de nekem csak te kellesz, Jack.

A férfi is elmosolyodott, és gyengéden megcsókolta a nőt.

- Kitty hol van? – nézett körbe Sue a szobában.
- Felrohant az emeletre.

Sue felsóhajtott.

- Menjünk utána, és vigasztaljuk meg. Remélem, anyám egy szavát sem hitte el…

Beléptek Kitty szobájába; a lány a párnájába fúrta az arcát, és enyhén remegett a válla. Leültek mellé; Jack simogatni kezdte a haját.

- Kitty?
- Menjünk haza, kérlek, én itt nem bírok… - a lány szavai zokogásba fúltak. Jack felemelte lányát, az ölébe húzta és szorosan átölelte. Kitty a mellkasára hajtotta a fejét.
- Ne törődj anyámmal, kicsim – simogatta meg Sue a lány arcát. – Beszélni fogok vele.
- Haza akarok menni…
- Erősnek kell lenned. Én és Sue mindig veled leszünk, amíg itt vagyunk.
- Szeretlek titeket – mormogta Kitty. Jack szerelmét is az ölelésébe vonta, így már hárman ölelték egymást; a lány lehunyta a szemét, szüleihez bújt és ismét érezte, hogy ők már egy igazi család.