57. rész


- Kitty, nem lenne szerencsés, ha beleesnél a vízbe! – kiabálta Jack Kittynek. Lánya túl közel merészkedett a tóhoz, mert alaposabban szemügyre akarta venni a kacsákat.
- Jó, jó! – kiabált vissza türelmetlenül a lány
- Úgy látom, Kitty már jobban van – mosolygott a férfira Sue.
- Ó, igen. Sokkal.

Ekkor sikítás és csobbanás hallatszott.
Kitty beleesett a tóba.
Mire Jack odaért, a lány már kikászálódott a vízből. Végignézett magán, majd kirobbant belőle a nevetés… hetek óta először kacagott önfeledten.


***


- Persze, Kev – Kitty később az ágyán feküdt, a telefonkagylót a füléhez szorítva. – Minden rendben itt az erdőben, nem, egy sárkány sem akart még megenni, és igen, hétfőn már megyek iskolába.
- Akkor jó. Csak tudod… annyira hiányzol.
- Te is hiányzol nekem.
- Figyelj, tudom, hogy nem rajongsz a kosárlabdáért, de kedd délután ráérsz?
- Azt hiszem… miért?
- Fontos meccsünk lesz, és az edző azt mondta, hozzuk a kabalánkat.

Kitty elmosolyodott; szíve szerelemmel telt meg a fiú iránt. Hirtelen már nem is volt nehéz döntés, kit válasszon.

- Ott leszek, Kev… és ígérem, szerencsét fogok hozni neked.
- Te mindig szerencsét hozol nekem, szerelmem.
- Kev… nagyon szeretlek. Tényleg. Nem tudom, mi lenne velem nélküled.
- Én is nagyon szeretlek, Kitty.

Még beszélgettek kicsit, majd Kevinre rászállt az öccse, így el kellett búcsúzniuk. Nem sokkal utána Jack jött be a szobába.

- Megszáradtál?
- Aha. Annyira közelről azért nem akartam megnézni a kacsákat.
- Sejtettem – telepedett le Jack Kitty mellé. – Jó rád nézni, drágám.
- Annyira szép vagyok? – mosolygott Kitty.
- Az is… és boldog – simogatta meg a férfi a lány arcát. A lányból valóban sugárzott a boldogság.
- Ez azért lehet, mert nekem van a legjobb apukám és barátom a világon – ölelte meg Kitty apját. – Köszönöm, hogy törődsz velem és elhoztál ide.
- Szívesen, csillagom – simogatta meg Jack lánya hátát, majd hirtelen megcsiklandozta a lányt. Kitty felkiáltott meglepetésében, és a nevetéstől sikítva próbált szabadulni.
- Apa, hagyd abba, légy szíves!! – sikította Kitty; már folytak a könnyei a nevetéstől.
- Bocs, nem tudtam ellenállni a kísértésnek – Jack is nevetett. Kitty felkapta a párnáját, és csapkodni kezdte vele apját.
- Adok én neked kísértést!!
- Rendben, bocsánat, csak hagyd abba!!

Kitty kifulladva dobta le a párnát.

- Az a szerencséd, hogy te vagy a legjobb apa a földön.
- Te meg a legjobb kislány, akit egy szülő csak kívánhat – puszilta meg Jack, majd felállt. – Sue kitalálta, hogy menjünk a közeli tisztásra piknikezni. Kapd össze magad, kint megvárunk – mondta, majd kiment a szobából. Sue egy kosárral a kezében jött vele szembe.
- Hogy van Kitty? – kérdezte. Jack elmosolyodott.
- Jól… az én kis hercegnőm visszatért.


***


Piknik közben Kitty feltápászkodott a takaróról; egyedül akarta hagyni a két felnőttet.

- Elmegyek, sétálok kicsit. Talán Hófehérkét játszom, és virágot is szedek – mosolygott, majd vidáman elszökdécselt.
- Vigyázz magadra! – kiáltotta utána Jack aggódva.
- Persze, apu!

Sue elnyúlt a takarón. Jack megsimogatta az arcát, és lágyan megcsókolta. Sue magához húzta, és Jack a következő pillanatban rajta találta magát. Megcsókolta a nő nyakát, aki megborzongott és átölelte a férfit.
Nem érezték az idő múlását; most csak ők voltak ketten ezen a világon.
Negyed óra múlva Kitty visszatért, és meglátta szüleit, akik… nagyon jól érezték magukat. Lenézett a kezében tartott virágcsokorra, vállat vont, és visszament még több virágot szedni. Ez még körülbelül hatszor megismétlődött, míg a lány nem bírta tovább cérnával.

- Visszajöhetek végre? Már a fél tisztást leszedtem!