55. rész

Kitty ijedtében összerándult, apja olyan hangosan vágta be a szekrény ajtaját a konyhában. A lány tudta, hogy olyat tett, amit nem túl sokan előtte: kihozta Jacket a sodrából.
A takaró alá bújt, amikor a kinyílt a szobája ajtaja és apja jelent meg egy pohár kakaóval.

- Kitty, ne butáskodj. Gyere, idd meg a kakaót.
- Biztos, hogy nem tettél bele mérget?
- Azt hiszem, a mérget meg a cukrot nem egymás mellett tartom – válaszolta élesen a férfi.
- Haragszol rám? – kérdezte Kitty még mindig a takaró alól. Jack felsóhajtott, letette a poharat az éjjeliszekrényre, leült Kitty mellé az ágyra és lehúzta a lányról a takarót.
- Kellene, de rád egyszerűen nem tudok. Erre az egész helyzetre vagyok mérges, kicsim – húzta a férfi lányát az ölébe. – Te vagy az én szemem fénye. Tudod, mennyire megijedek, ha csak a legkisebb bajod is esik?
- Bocsánat. Én tényleg nem akartam, de nem tudtam tétlenül nézni.
- Most az egyszer megbocsátok – nyomott egy puszit Jack lánya homlokára. – De többször ne csinálj ilyet.

Megszólalt a csengő. Jack visszafektette Kittyt az ágyba és kiment kinyitni az ajtót.

- Szia Sue.
- Hogy van Kitty?
- Jól. Pár órára hagyom magára, de neki máris verekedésbe kell keverednie a suli legvadabb srácával.
- Hát, végül is Hudson.
- Ez fájt.

Sue elmosolyodott és bement Kitty szobájába.

- Jobban vagy már? – kérdezte, miközben leült az ágyra.
- Persze, Sue. Csak mindenki annyira...
- Szeretünk és féltünk téged.

Kint megcsörrent a telefon. Kitty egy ideig hallgatta apja megnyugtató hangját, majd Sue-ra nézett.

- Tudom. És nagyon örülök neki.

Sue megölelte a lányt, aki csendben maradt. Úgy érezte magát, mint egy kisgyermek az anyja közelében. Jack ekkor bejött a szobába és ő is leült az ágyra.

- Kitty drágám, most telefonált egy nőgyógyász ismerősöm… amiatt, tudod. De azt mondta, pontosan tudnia kell, hogy… miért van ez.
- De én… nem akarom – Kitty remegni kezdett az emlék hatására. Jack védelmezőn átkarolta a vállát.
- Szívem… tudom, hogy nehéz lesz… de csak így tudunk segíteni.
- Én… szóval… 2 éve… teherbe estem… - Kitty elfordult. Könnyebb lett volna úgy mesélnie, hogy nem lát megrökönyödött arcokat; de Sue miatt nagy levegőt vett és visszafordult. – Nem tudom, mit éreztem. A baba nem tehetett arról, hogyan fogant… azt sem nem tudtam, mit tegyek. De anya meg a gyerek apja annál inkább. Elcipeltek valakihez, akinek szerintem távolról sem volt orvosi diplomája, és… - a lányon eluralkodott a remegés és könnyek gyűltek a szemébe. – Nem akarom tovább mondani, légy szíves, ne akarjátok!! – Sue mellkasába temette az arcát és zokogott. A nő csitítóan simogatta a hátát.
- Jól van drágám. Azt hiszem, ennyi bőven elég volt – nézett Jackre, aki azt sem tudta, mit tegyen. Óvatosan megcirógatta lánya haját.
- Mi mindig itt leszünk veled, kicsim. Nem hagyjuk, hogy bárki ugyanezt tegye veled megint.
- Úgy van, ahogy apád mondja – Sue a két kezébe vette a lány sírástól maszatos arcát. – A szüleid vagyunk, és ha bárki bánt téged, velünk gyűlik meg a baja. Abban meg nem lesz köszönet.
- Köszönöm, apa és anya. Én is nagyon örülök, hogy ti vagytok a szüleim.

Sue elmosolyodott és megtörölte a lány arcát. Jack a kezébe adta a kakaót. Kitty keze még mindig remegett, így Sue inkább elvette tőle.

- Pihenj inkább, ezt később majd megiszod. Nemsokára minden rendben lesz.
- Valaki maradjon itt velem, kérem… - kérte Kitty halk hangon. Sue gyengéden elrendezte a paplanját, mielőtt válaszolt volna.
- Rendben. Jack itt marad. Úgy hiszem, rá most nagyobb szükséged van.

Sue kiment a szobából. Jack habozva nézett a lányára, aki a karjaiba simult.

- Ne érezd magad bűnösnek, apa.
- Én… már semmit sem tudok. Ezt… ennyi ideig titkoltad?
- Kérlek, ne.
- Bocsánat.

Kitty lehunyta a szemét. Aludni próbált, és ezt apja közelsége elősegítette. Tudta, hogy benne megbízhat, bármi történik.
Jack addig simogatta a lány hátát, amíg az el nem aludt. Ekkor óvatosan felkelt, és kiment a szobából. Sue a kanapén ült és őt fürkészte.

- Nos?
- Legszívesebben megölnék mindenkit, akinek köze volt ehhez – válaszolta Jack indulatosan.
- Nem csodálom.
- Pihennie kellene… nagyon sokat. Arra gondoltam, miközben próbált elaludni, hogy jót tenne neki, ha hármasban elmennénk hétvégére valami nyugodt helyre.
- Remek ötlet. De én most elmegyek. Holnap visszajövök – nyomott egy csókot a nő Jack szájára.


***


Jack éjjel álmatlanul forgolódott az ágyában. Végül nem bírta tovább, felkelt és átment Kitty szobájába. A lány sem aludt; szobája ajtajának nyílására felült az ágyban.

- Te sem tudsz aludni? – kérdezte a férfi, amikor leült mellé.
- Aludtam, de rémálmom volt – bújt Kitty apjához. – Épp át akartam menni hozzád, amikor bejöttél.
- Kicsim, mit szólnál hozzá, ha hétvégére elmennénk egy szép, csendes helyre? Hogy megnyugodj, és összeszedd magad.

Kitty még szorosabban bújt a férfihez; arcán egy könnycsepp gördült le.

- Nekem mindegy… csak veled lehessek.