53. rész

Jack a számítógépe előtt ült és gépelt, amikor hirtelen valaki olyan hévvel vetette magát a nyakába, hogy majdnem hanyatt vágódott a székkel.

- Kitty! Minden rendben?
- Persze – a lány apja ölébe kucorodott. – Köszönöm a nyakláncot.
- Szívesen, kicsim – mosolygott Jack.
- Felrakod a nyakamba? – nyújtotta Kitty a láncot a férfi felé. Jack óvatosan összekapcsolta a lány nyakában az ékszert.
- Nagyon jól áll. De napsugaram, ha itt vagy az ölemben, nem tudok gépelni.
- Hagyd azt a gépelést és babusgass engem – bújt Kitty apjához.
- Részemről rendben, de Randyt nem fogja meghatni az sem, hogy nekem van a legcsodálatosabb kislányom a világon – ölelte meg Jack.
- Elég életunt ember lehet.
- Az is. Örülj, hogy még nem találkoztál vele.
- Van felesége?
- Randynek? Ugyan már – vigyorgott Jack. – De egyszer volt egy jelöltje. Sue-nak és nekem el kellett kísérnünk őt egy randijukra – nosztalgikus kifejezés jelent meg Jack arcán.
- Miért? – csodálkozott Kitty. – Félt a nőtől?
- A nő siket volt és Randy természetesen nem ismerte a jelbeszédet. Elráncigálta Sue-t a randijukra, aki engem kért meg, hogy menjek vele. Randy azt mondta Hannah-nak, hogy titkos ügynök – nevetett Jack.
- És mégsem jött össze Hannah-val?
- Bevallotta neki az igazságot, és Hannah úgy döntött, Randy túl unalmas számára.
- Nem is értem, miért…

Sue így talált rájuk; nevetgélve és összebújva.

- Nekem is van még hely? – kérdezte mosolyogva.
- Bocs, megtelt – emelte fel Jack a kezét szabadkozva.
- De én megyek vissza a szobámba – bújt ki Kitty apja öleléséből. – Még rám fér az alvás. Ébresszetek fel, ha történik valami izgalmas.

Kitty bement a szobájába, Sue pedig elfoglalta a helyét Jack ölében.

- Nagyon aranyosak vagytok együtt.
- Nem mindenkinek van olyan különleges lánya, mint nekem – pillantott Jack szeretettel lánya szobájának ajtajára. – De a nő, akibe már évek óta szerelmes vagyok, szintén különleges – mosolygott a férfi, majd megcsókolta a nőt.


***


Következő héten Kitty újra mehetett iskolába.

- Nagyon vigyázz magadra, kicsim – Jack még mindig aggódott lányáért.
- Nem lesz semmi baj. Szia apa, szeretlek – puszilta meg a lány apját búcsúzóul, majd kiszállt a kocsiból.

Amikor be akart menni az épületbe, valaki megragadta a karját. Reménykedve fordult meg; azt hitte, valamelyik barátnője, de Patriciával találta szembe magát.

- Én azt kívántam, hogy meghalj – mondta a lány gúnyosan.

Kitty kiszabadította a karját, és dühösen meredt Patriciára.

- Miért nem tudsz végre békén hagyni?
- És te miért nem fogod fel végre, hogy semmi keresnivalód ebben az iskolában?
- Patricia! – Kevin hangja csattant mögöttük. Kitty mellé lépett, és megfogta a kezét. - Tűnj el, és hagyd békén Kittyt.
- Oh, hogy elvarázsolt téged azokkal a hatalmas barna szemeivel!
- Ő legalább szeret engem – sziszegte Kevin, majd Kitty-vel bement az épületbe.
- Jól vagy? – nézett rá aggódva a fiú, de meg sem várta a választ. – Bocs, hogy nem vártalak kinn, de valamit meg kellett beszélnem Mrs. Flackkel.
- Semmi baj – bújt Kitty a fiú ölelésébe, aki egy puszit nyomott a feje búbjára.
- Menjünk be a terembe. A lányok már nagyon várnak téged.