52. rész


Sue meglepődve nézett a férfi várakozó arcára.

- Jack… nagyon szeretnék, de ez komoly döntés, és…
- Szóval nem – komorodott el Jack. – De ha nem, megértem…
- Nem ezt mondtam – ölelte meg a nő. – Nagyon szeretlek, és szeretnék itt élni veletek, de tudod, hogy úgy neveltek, hogy…
- Persze – sóhajtott fel a férfi. – Csak… jó lett volna.
- De nem muszáj mindig Lucy-val lennem – mosolygott Sue és szorosabban simult szerelméhez. – Több időt is tölthetek itt.
- Remek ötlet – derült fel Jack arca, és megcsókolta a nőt. – Annyira örülök, hogy hamarosan egy család leszünk!
- Ezt hogy érted? – kérdezte Sue gyanakodva.
- Nemsokára meglátod – mosolygott Jack. – Nos, hova megyünk Hálaadásra?
- Úgy volt, hogy anyámékhoz… de nem tudom, Kitty mennyire örülne ennek.
- Visszajött a halálból. Anyádat gond nélkül átvészeli.
- Ez nem volt szép tőled. Mindenesetre igaz.
- Karácsonyozni viszont Wisconsinba menjünk. Megígértük a szüleimnek, amikor ott voltunk… ez egy nagyon különleges karácsony lesz.
- Mert először töltjük hármasban?
- Igen. Meg valami másért is – mosolygott titokzatosan Jack. Sue felkapta a díszpárnát a kanapéról, és ütni kezdte vele a férfit.
- Azonnal mondd meg, mit tervezel!
- Nem mondom! Áú! Sue, ez fáj!

Jack végül megszerezte a párnát Sue-tól és elhajította a szobában, majd átkarolta a nőt, a kanapéra húzta és hosszan megcsókolta.

- A csatát megnyerted, Hudson, de a háborút nem fogod – kapkodott levegő után Sue, amikor a férfi elengedte.
- Biztos benne, Miss Thomas?
- Mindennél jobban – nyomott egy lágy csókot a nő Jack szájára, majd felállt.
- Hé, máris itt akarsz hagyni? – méltatlankodott Jack.
- Szokj hozzá – kacsintott rá Sue, és bement a fürdőbe.


***


Másnap reggel Kitty a konyhában főzőcskézve bukkant rájuk; minden mozdulatukból, pillantásukból és érintésükből érezni lehetett a mély szerelmet, amit egymás iránt éreztek. Sue bedugott egy kocka csokoládét a férfi szájába, aki miután lenyelte a csokit, gyengéden megcsókolta a nőt. Kitty nekitámaszkodott az ajtófélfának, és csak nézte őket. Sue vette észre először; már alig pirult el, Jack pedig követte a pillantását.

- Jó reggelt, kicsim – köszöntötte Jack, és átölelte. – Jól aludtál?
- Szerintem közel sem olyan jól, mint te meg Sue. Már ha aludtatok egyáltalán.
- Látom, már a régi vagy – borzolta fel a férfi lánya haját szeretetteljesen. – Reggeli után el kell jönnöd velem valahova – Jack úgy fordult, hogy Sue ne lássa a száját.
- Hova?
- Az ékszerüzletbe.
- Meg akarod venni azt a gyűrűt?
- Igen.
- És a nyakláncot? – kérdezte Kitty reménykedve.
- Azt nem – mosolygott Jack bocsánatkérően. A lány durcás arcot vágott.
- Akkor minek menjek?
- Hátha találsz egy szebb gyűrűt. Neked az ilyenek terén jobb ízlésed van.
- Az a nyaklánc is nagyon jól néz ki.
- Nem fogsz meghatni a nagy szemeiddel.
- Biztos vagy benne? Neked nagyon is működik Sue-val – fordult el Kitty sértődötten, és bement a fürdőbe.


***

- Mikor fogod megkérni Sue kezét? – kérdezte Kitty az üzletben.
- A születésnapod utáni napon.
- Olyan sokára?
- Ki is itt a türelmetlen?
- Én nem.

Kitty hirtelen megkapaszkodott apja karjában.

- Kitty!
- Szédülök…
- Drágám, menj ki a bolt elé a friss levegőre, mindjárt megyek én is – simogatta meg Jack lánya arcát, és aggodalma fokozódott, amikor megérezte, az mennyire meleg.



***


- Aludj egy kicsit, és amikor felébredsz, semmi bajod sem lesz, ígérem – puszilta meg Jack Kittyt.
- Mostantól ezek a rohamok egész életemben elkísérnek majd? – kérdezte suttogva a lány. Jack sóhajtott.
- Nem tudom. De felhívom az orvost, hogy jöjjön el délután.

Kitty nem válaszolt; már aludt. Jack halkan egy szépen becsomagolt dobozt tett az éjjeliszekrényre, majd kiment a szobából.


- Jobban van? – kérdezte Sue.
- Azt hiszem – Jack leült a kanapéra és a kezébe temette az arcát. – Nem tudom, miért pont neki kell ennyit szenvednie. És még csak az egyik problémáján sem tudok segíteni.
- Egyiken? Több van neki? – Sue nem értette.
- Neked nem mondta el?
- Mit?
- Nem lehet gyereke.
- Te úristen – ült le Sue Jack mellé. – Szörnyű lehet ilyen tudattal élni…
- A legjobb orvosokat fogom neki előkeríteni, de Kitty már teljesen lemondott arról, hogy valaha is anya lehet.
- Szegénykém – sóhajtott fel Sue. – A sors nem kíméli. De lehet, azért kell ennyi rosszat átélnie, hogy utána jöjjön valami igazán jó az életében.
- Bocs, de ez nem most nem vigasztal – mosolygott rá szomorúan Jack.


***


Kitty pár óra múlva felébredt. Sokkal jobban érezte magát. Remélte, hogy rosszullétei nem lesznek túl gyakoriak, bár be kellett ismernie, élvezte, hogy apja ilyen sokat törődik vele.
Észrevette a csomagot az éjjeliszekrényén; csodálkozva bontotta neki. Abból a kért nyaklánc esett ki és egy kártya apja kézírásával.

Meghatottál a nagy szemeiddel. Köszönöm, hogy nem hagytál itt engem.

Szeretlek, apu