51. rész

Másnap Kitty már felkelhetett; határtalanul boldog volt, hogy nincs ágyhoz kötve. Kiment a nappaliba, ahol apja tévézett. A férfi ölébe ült és szorosan hozzábújt.

- Valami baj van, kicsim?
- Semmi. Egyszerűen csak szükségem van rád.

Jack óvón átkarolta a lány vállát.

- Telefonált az orvos. Nagyon jók a leleteid. A jövő héten mehetsz iskolába.

Kitty boldogan felsóhajtott.

- Végre megint minden normális lesz.
- Kicsim, van kedved egy kis sétához?
- Egyedül vagy veled?
- Velem.
- Persze. De ha rosszul leszek?
- Nem leszel. Ott leszek, és vigyázok rád.
- Rendben. Mehetünk.


***


Egymás kezét fogva bandukoltak az utcákon. Lassan sötétedni kezdett; az első csillagok is megjelentek az égen.
Kitty lenyűgözve nézte őket; mindig is szerette volna megismerni a titkukat. Hirtelen megborzongott. Jack azonnal megállt, és aggódva vette szemügyre.

- Minden rendben, drágám?
- Csak kicsit fázom.

Jack átölelte; a lányt elöntötte az iránta érzett meleg szeretet. Neki van a legjobb apukája a földkerekségen.

- Hazamenjünk, kicsim?
- Ne, nem kell. Jobban vagyok. Sétáljunk még. Kérlek.
- Ahogy akarod. De amint baj van, szólj.

Kitty bólintott, és továbbmentek. Jack hirtelen megtorpant egy ékszerüzlet kirakata előtt.

- Szerinted Sue örülne egy olyan gyűrűnek? – kérdezte Jack lányát. Kitty szemügyre vette az apja által mutatott ékszert.
- Nem tudom. De azt igen, hogy én örülnék egy olyan nyakláncnak – mutatott Kitty egy láncra.
- Ügyes próbálkozás – borzolta fel a férfi a lány haját.
- Igyekszem… de Sue biztosan örülne egy olyan gyűrűnek. - Kitty apjára nézett. – Meg akarod kérni a kezét?
- Igen. Hamarosan. És… egy ideje azon gondolkodom, milyen lenne, ha Sue hozzánk költözne. Mit szólnál hozzá?

Kitty megfogta Jack kezét, és felnézett rá.

- Végre, hogy ilyesmi is az eszedbe jutott.
- Szeretlek, amikor ilyen szókimondó vagy.
- Azt hittem, mindig szeretsz.
- De amikor ilyen szókimondó vagy, még jobban.
- És azután is mindig szeretni fogsz, hogy feleségül vetted Sue-t, és gyerekeitek lesznek?
- Persze, szívem. Ilyeneket ne is kérdezz – nyugtatta meg Jack lányát. - Hiszen te reszketsz! Menjünk haza.



***


Jack odaadta a forró csésze teát lányának, aki már ágyban feküdt.

- Jól vagy?
- Persze. Jót tett ez az apa-lánya nap. Tudod, mi jutott eszembe?
- Micsoda?
- Az, hogy nemsokára karácsony… az első közös karácsonyunk.
- És a születésnapod.
- Pontosan. És annyira… furcsa lesz.
- Miért?

Kitty vállat vont, és belekortyolt a teájába.

- Furcsa lesz, hogy van családom.
- Kitty szívem, ezentúl mindig lesz családod.
- Tudom – adta vissza az üres csészét a lány apjának, majd átölelte őt. – Jó éjt, apa.
- Neked is, kicsim – puszilta meg Jack. Kiment a szobából, és a nappaliban összetalálkozott Sue-val.
- Már egyre jobban van – újságolta Jack boldogan.
- Akkor hamarosan már nem lesz szükséged a segítségemre – mosolygott Sue szomorkásan. Jack felsóhajtott.
- Sue… én arra gondoltam… mi lenne, ha azután is itt maradnál, hogy Kitty meggyógyul?