50. rész

Estefele csengettek. Jack ajtót nyitott.

- Szia, Michael! Miben segíthetek?
- Hallottuk, mi történt Kittyvel. Anya sütött neki süteményt – nyújtotta át a tálcát a férfi Jacknek.
- Ez nagyon kedves tőle. Kitty most éppen alszik
- Akkor majd máskor benézek. További szép estét.
- Neked is.


Jack halkan benyitott lánya szobájába. De Kitty már nem aludt, egy könyvet olvasott.

- Itt volt Michael.
- És?
- Na, már nem vagy beleesve?
- Bevallom, egy pillanatra elkábított, de kijózanodtam.
- De bonyolult vagy, édes egyetlen leányom – sóhajtott fel Jack.
- Ezt most bóknak veszem. „Ha tudná…”


Megint megszólalt a csengő.

- De nagy forgalom van ma itt – ment ki Jack a szobából, és újfent ajtót nyitott. – Jó estét, Miss Stevens.
- Jó estét, Mr. Hudson. Hallottam, ami a lányával történt. Hoztam neki sütit.
- Nagyon kedves. Kitty a szobájában van, ha szeretne beszélgetni vele.
- Köszönöm.

Averil belépett Kitty szobájába, és leült a lány ágya mellé.

- Szia. Régen beszéltünk – köszöntötte Kitty.
- Talán azért, mert a kórházban haldokoltál.
- Gondolod?
- Inkább csak tippelek. Már jobban vagy?
- Többé-kevésbé.
- Hoztam neked egy kis sütit. Saját recept.
- Kösz, de én még nem ehetek. A szívem miatt, blablabla…
- Jó, igazából nem is neked hoztam, hanem apádnak.
- Ja, amíg apám ilyen jóképű és lehengerlő lesz, csak utána következhetek a szívedben?
- Aha – mosolygott a nő.
- Milyen jó, ha az embernek vannak barátai.
- Apropó, szívügyek… mi van azzal a két szerelmeddel?
- Hangosabban, Mrs. Hill fölöttünk nem hallotta! – sziszegte Kitty.
- Mrs. Hill mindent hall. Na, de mondd már – folytatta Averil halkabban.
- Az osztálytársammal, Kevinnel, összejöttem. 1 hónapja együtt járunk.
- Végre egy jó hír. És a másik?
- Hát, azt hiszem, barátsággá szelídült a szerelem, mert tiszta szívemből szeretem Kevint, de… nem tudom. Amúgy sem lehetne belőle semmi.
- Miért is nem?
- Mert idősebb nálam pár évvel. A végén megvádolnák, hogy pedofil.
- De amint betöltöd a 21-t, már nem.
- Mire betöltöm a 21-t, neki már rég felesége és gyerekei lesznek – sóhajtott Kitty szomorúan.
- Apádnak elmondtad?
- Persze, majd éppen neki fogom elmondani, hogy belezúgtam a… - a lány elharapta a mondat végét, és kitartóan nézegette a kezét. Averil érdeklődve nézett rá.
- Miért nem akarod kimondani?
- Csak.
- Párszor találkoztam vele a folyosón, amikor itt járt. Nem olyan helyes, mint apád, de megteszi.
- Mit is szólna ahhoz a barátod, ha megtudná, hogy apámért csorog a nyálad?
- Semmit. Tudja, hogy nem korlátozhat. És azt is, hogy sosem csalnám meg. Nem tudsz megzsarolni – nevetett Averil.
- Kegyetlen vagy.
- Tudom. Hagylak pihenni. És gondolkodj ezen. Rendben?
- Oké. Szia.
- Szia.

Miután Averil elment, Jack bejött a szobába.

- Miről beszélgetettek ilyen sokáig?
- Téged beszéltünk ki.
- Nagyon vicces.
- Az ember egyszer őszinte, és nem hisznek neki…
- Figyelj, életem értelme. Ha jó kislány leszel, és most egészen holnap reggelig alszol, holnap már felkelhetsz az ágyból.
- Igenis, édesapám – rebegte Kitty kislányos hangon és engedelmesen lehunyta a szemét. – Kapok jó-éjt puszit vagy az csak Sue-nak jár?
- Csak nektek kettőtöknek – mosolygott Jack és nyomott egy puszit lánya arcára.
- Köszönöm.
- A puszit?
- Mindent.
- Érted mindent, drágám.

Jack kiment a szobából. Kitty sóhajtva lekapcsolta a lámpát és szerelmeire gondolt, abban reménykedve, hogy legalább az egyiket láthatja holnap.