49. rész


Mrs. Hudson kissé megorrolt Sue-ra Kitty kijelentése miatt. Sue persze nem tudta mi a baja „anyósának.”

- Kitty, nem tudod, mi történt nagyanyáddal? – ült le Sue Kitty ágyára.
- Délután azt mondtam neki, nagyon finom volt az ebéd… azt hittem, ő főzte. De kiderült, hogy te, és szerintem félti a helyét.

Sue felsóhajtott, és megigazította Kitty párnáját.

- Majd kitalálok valamit. De te aludj.
- Aludni, aludni… mindenki ezt mondja… mi lenne, ha úgy kezdenék viselkedni, mint egy medve?
- Úgy érted, sok mézet ennél?
- Úgy értem, átaludnám a telet. Végre mindenki elégedett lenne.
- Tudod, hogy amíg meg nem gyógyulsz, sok pihenésre van szükséged.
- De ez már túlzás. Jól vagyok.
- Mint éjszaka, ugye?

Kitty morcosan ránézett.

- Egyre többet vagy apával. Lassan nem lehet legyőzni téged szópárbajban.
- Sokat tanulok tőle, kicsim – puszilta meg Sue Kitty-t. A lány meglepődött; Sue még nem viselkedett vele ilyen anyukásan.
- Milyen téren sokat?
- Kitty.
- Csak kérdeztem.
- Ne kérdezz, aludj.
- Igenis, anya – suttogta Kitty, miután Sue kiment a szobából.



***



Délután Jack ment be lányához. Kitty már egyre többet volt fenn.

- Hogy vagy, kincsem?
- Jobban. Remélem, nem lesz több olyan rohamom. Félelmetes volt.
- Hallottad, az orvos szerint számítani lehet rá.
- Éljen.
- Kicsim, ha meg lehetne oldani, hogy én szenvedjek helyetted, megtenném – simogatta meg Jack a lány arcát, aki felsóhajtott.
- Tudom, apu.
- De most csak annyit tudok tenni, hogy mindig itt vagyok melletted és próbálom enyhíteni a problémáid.
- Sikerül.
- Az utóbbi idők… alaposan próbára tették a kapcsolatunkat. De legalább rájöttem, mennyit jelentesz nekem. Már olyan szinten ragaszkodom hozzád, hogy ki fogom tépni a naptárból azt a napot, amikor férjhez mész, és gyerekeid születnek.

Kitty arcán hirtelen egy könnycsepp gördült végig.

- Drágám, mi történt? Rosszat mondtam? – fogta meg aggódva Jack lánya kezét. Kitty próbálta elfojtani a könnyeit, de azok megállíthatatlanul gördültek le az arcán.
- Ezt… ezt már sokkal előbb el kellett volna mondanom – suttogta. – De… nincs hozzá erőm.
- Kitty! Ha bármi baj van, arról tudnom kell!
- Nekem nem lehet gyerekem.
- Dehogynem! Fiatal vagy még, előtted az élet…
- Nem azért, mert nem szeretnék. Hanem mert… meddő vagyok. Pár éve mondta egy orvos – Kitty a párnájába fúrta az arcát. – Hadd ne mondjam el, miért, de 14 éves koromban súlyosan megsérült a méhem. Lehetetlen, hogy én valaha is kihordjak egy babát.

Jack lassan ült le lánya mellé az ágyra.

- Szóval, ha vér szerinti unokákat szeretnél, húzz bele Sue-val.
- A legjobb orvosokhoz foglak elvinni. Ígérem.
- Rajtam már az sem segít. Beszéljünk valami másról, rendben? Ilyenkor mindig…

A lány szorítása hirtelen görcsössé vált és levegő után kapkodott.

- A mellkasom – nyögte.


***


- Mitől izgattad így fel magad, Kitty? – kérdezte az orvos, mikor elrakta az injekciós tűt.
- A focimeccsen. Nem a kedvenc csapatom nyert.
- Kerüld az izgalmakat. Tudod, hogy nem tesz jót neked. Egyébként gyorsan gyógyulsz, ha így folytatod, és sokat pihensz, hamarosan újra mehetsz iskolába.
- Köszönöm, doktor úr.
- További szép napot.

Jack gondoskodva betakarta Kitty-t.

- Együtt mindent megoldunk, drágám.
- Tudom. De van, amit mégsem lehet.
- A lehetetlen szó nincs benne a szótáramban. Aludj szépen, és ne felejtsd el, hogy szeretlek.
- Te sem, hogy én is.

Jack megsimogatta Kitty arcát, majd kiment a szobából, hagyva a lányát aludni.