46. rész

Másnap Mr. és Mrs. Hudson megérkezett. Mrs. Hudson fia minden tiltakozása ellenére berontott unokája szobájába, aki éppen felébredt.

- Kicsim! – szorította magához a döbbent lányt. – Annyira, de annyira féltünk nagyapáddal, hogy… de már minden rendben és jól vagy…
- Nagyi…
- Hadd nézzelek… jaj istenem, de lefogytál, de itt leszek és főzök neked bármit, amit kérsz…
- Nagyi…
- Mondd csak drágám, kérhetsz bármit…
- Nem kapok levegőt.
- Oh, bocsánat…
- Liz! – húzta el finoman feleségét Mr. Hudson. – Engedd el Kittyt.

Miután Mrs. Hudson kiment, Mr. Hudson szemügyre vette a kötést Kitty mellkasán.

- Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet.
- Nem szándékosan volt, nagypapa, becsszó.
- Itt maradunk a városban pár napig. Nagyanyád ugyanis meg van győződve, hogy apád nem tudna eléggé figyelni rád.
- Kivett egy hét szabadságot, hogy csak rám tudjon figyelni.
- Jó, akkor másképp fogalmazok. A nagyi nem bízik Jackben, amennyiben főzésről vagy gyereknevelésről van szó.
- A főzést meg is értem… de nagyon jó apa. Komolyan. Már nagyon belejött.
- Elég rád nézni, hogy tudjam – puszilta meg unokáját Mr. Hudson. – Most hagylak pihenni.


Alighogy Mr. Hudson kiment, Mrs. Hudson újra bejött és anyáskodva megigazította Kitty párnáját és takaróját.

- Nemsokára készítek neked egy jó kis levest.
- Nem kell nagyi, de tényleg. Sue megígérte, hogy mindennap átjön főzni, elkerülendő, hogy apa véletlenül megmérgezzen.
- A nagymama főztjét semmi sem pótolhatja, kicsim.

Ekkor csengettek, Jack ajtót nyitott.

- Szia Sue. Gyere be.

Jack megpaskolta Levi hátát, aki köszönetképpen vakkantott majd bement Kitty szobájába. Jack átkarolta Sue derekát és lágyan megcsókolta a nőt. Sue most pár napig itt fog élni vele, hogy segítsen Kitty körül.

- Szeretlek – suttogta.
- Én is téged.
- Szia Sue! – jött ki mosolyogva Mrs. Hudson Kitty szobájából.
- Jó napot, Mrs. Hudson.
- Sue pár napra ideköltözik, anya.
- És hol fog aludni? – kérdezte Kitty a szobája ajtajában állva.
- Kitty, mars vissza az ágyba! – Jack próbálta előadni a szigorú apát, de amikor lánya odament hozzá és átölelte, ellágyult. – Nem tudom… Sue, hol szeretnél?
- Nekem mindegy – válaszolta Sue enyhén elpirulva; legszívesebben a Jack melletti fekvőhelyet választotta volna.
- Akkor aludj apa mellett – motyogta Kitty, arcát apja mellkasába fúrva; Jack érezte, hogy valami nem stimmel a lánnyal.

Kitty hirtelen összecsuklott. Jack kapta el.

- Kicsim!
- Jól vagyok… csak megszédültem…
- Nem lett volna szabad felkelned! Bevetted a gyógyszered?
- Igen, uram.
- Akkor lehet ez is egy mellékhatás. Gyere – kapta a karjába Jack a lányt és visszavitte a szobájába.
- Megyek, készítek neked egy kis erőlevest – indult meg egyszerre Sue és Mrs. Hudson, majd megálltak.
- Vagyis… főzzön Ön, én itt maradok Kittyvel – mondta gyorsan Sue.
- Nem, menj csak te, én maradok itt vele… vagy Kitty, kit szeretnél, hogy főzzön neked?
- Kitty rosszul van, és ti azon vitatkoztok, ki főzzön neki? – csattant fel Mr. Hudson. A szobában mindenki elnémult.
- Én egyáltalán nem vagyok éhes – mondta Kitty halkan.
- Azt csak úgy érzed, egy kis wisconsini erőleves jót fog neked tenni – Mrs. Hudson gyorsan kiment a konyhába. Mr. Hudson Sue-hoz fordult.
- Ne haragudj Lizre. Csak szeretne gondoskodni az unokájáról.
- Megértem.
- Nos, akkor hol alszol, Sue?
- Kitty, ez most ne érdekeljen téged. Pihenj, szívem, megtiltom, hogy egy hétig felkelj – nyomott egy puszit lánya homlokára. Kitty sóhajtott, és lehunyta a szemét.
- Igenis, Mester.

Mr. Hudson kiment felesége után. Mikor úgy tűnt, Kitty elaludt, Sue átkarolta a férfi derekát és a fülébe suttogott.

- Ha szabad, én melletted aludnék.
- Persze, hogy szabad – mosolyodott el Jack.